Ország-Világ, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-25 / 13. szám

252 magasabb termetű, kemény vállú, elég széles mellű, nyúlánk, szikár alak. Kiálló magas homloka, mé­lyen fekvő, átható tekintetű szürke szemei, nap­barnított arcza,­ a­mely simára van borotválva s merészhajlású, rómaias orra határozzák meg ábrá­zatának jellegét. Közepes vastag, barna bajuszát, a­melynek végei alig érnek túl az ajka szélein, a katonáknál divatos sütés nélkül, természetesen viseli. Egész lényén bizonyos komolyság kifejezése ül. Mozdulatai csöndesek; járása könnyed s hang­jában van valami igen rokonszenves, sőt lebilin­cselő, a­mi erős akaratot, tudást és értelmet su­gárzó tekintetének határozottan bátorító, jóságos kifejezést kölcsönöz. * * * A lakodalom napján gróf Lónyay Elemérné le­mondott minden méltóságáról, otthagyva mindent a legjobb király iránti szeretetén kívül, a mi az udvarhoz fűzi. Egyik méltóságában már van utóda. A Vörös Kereszt védnöknőjévé a király Mária Valériát, a magyar főherczegnőt nevezte ki. Ez volt a király ajándéka a magyar népnek Stefánia főherczegasszony lakodalma napján. A magyar ügyvédség. Irta dr. Kenedi Géza. A magyar nemzetet egy régi közmondás pró­kátor-nemzetnek tartja. Kétségtelenül a sok ügy­védről, a­kik Werbőczy István óta a jogok érvé­nyesítésében és védelmében, sokszor pedig bizony azok elcsavarásában is közreműködtek. Éppenséggel nem lehet mondani, hogy a magyar ügyvédi kart — úgy, a­mint ma van — olyan régi jó tradícziók emelték volna, mint a francziát, vagy angolt, a­melyek régóta kitűnő testületi életet éltek. Nálunk az ügyvédség egészen 1874-ig nem volt testület, csak szabad élethivatás, a­melyet a köz­nemesség híres pörlekedési hajlama tartott fönn. És ez nem volt a legjobb dajka. Talán innen van, hogy a magyar ügyvédségnek 1848 előtt annyi gúny­neve volt, a­melyek közül sok máig is fönmaradt, hála Istennek, kihaló emlék gyanánt. Az ügyvédségnek egy nemzet életében különben is nehezebb testületi tekintélyre vergődni, mint akármelyik más élethivatásnak. A példa világosít. Az orvos pl., a­kinek tudománya fölött az emberek aránylag legtöbbet tréfálnak, ha tudományát gya­korolja, némelykor mégis meggyógyítja az embert (esetleg az orvosi kezelés ellenére is meggyógyul) s így az esetek többségében még sem vádolják azzal, hogy a beteget »megölte«. A jogi perben azonban a két fél közül egyiknek okvetlenül veszítenie kell. Ez az oka, hogy minden perben legalább is egy ügyvédet szokás vádolni azzal, hogy a pert elrontotta. Ez az ódium régen, a­mikor törvények alig voltak, a perek pedig drágák és hosszúak, ellen­ben a pörlekedők a fogásokban és erőhatalomban bizakodtak, nem pedig az igazság erejében , súlyo­san nehezedett erre a különben mindig szükséges élethivatásra. A magyar ügyvédségnek igazi élete csak 1874-ben kezdődik, a­mikor megszabadult a régi kor nyo­masztó tradicziói alól és a XXXIV. törvényczikk­­ben befejezett jogrendet és testületi szervezetet kapott. Ez a kamarai szervezet volt, melyet 1875 elején léptettek életbe s a melynek 25 éves jubi­leumát most ünnepli a magyar ügyvédi kar. Hogy ez az első rendezés nem volt tökéletes és a magyar ügyvédség fölvirágzásának ma sem eléggé jó talaja, ebben a hazai ügyvédi kar körül­­belől egyetért. De az bizonyos, hogy rendet hozott a rendetlenségbe, erkölcsi és jogi fegyelem alá vetette ezt a szabadjára hagyott élethivatást s a kamarai életben testületté kapcsolta össze az ország­nak ama hatalmas értelmi erejét, mely az ügyvéd­ségben azelőtt is megvolt. Nem szabad elfelejteni, hogy Deák Ferencz és Kossuth Lajos is ügyvéd volt, számos jelesünkkel együtt, a­kik újabb tör­ténetünknek díszei. Az 1874. évi rendezésnek legnagyobb vívmánya, — s ez az egész közéletre jótékonyan hatott vissza — hogy az ügyvédi kvalifikácziót a legelső gyakorlati jogászi rangra emelte. A magyar ügy­védség jogtudományhoz, három évi gyakorlathoz s azután az ügyvédi oklevélhez van kötve. Egyet­len egy közhivatalban, még a bíróiban sem követel a törvény ilyen maximális képzettséget. Túlzás nélkül el lehet tehát mondani, hogy modern ügy­védeink a hazai jogéletben a legelőkelőbb jogászi képzettséggel rendelkeznek. Ennek sokféle előnyét az egész nemzeti élet megérezte, jóllehet az ügyvédség tekintélye ezzel még nem emelkedett arra a fokra, mint az kívá­natos. Nálunk sok dologban még mindig a múltak hazajáró lelke kísért. A magyar ügyvédség legnagyobb baja a túlnépes­­ség. E szabad és előkelő életpályára — mivel a törvény az ügyvédek létszámát nem korlátozta — még mindig nagy a tódulás. Pedig már régen el van érve az a maximum, a­melyen túl a kor megélhetési állapota nagyon nehéz. Hogy néhány példát hozzunk csak föl erre, föl­említjük, hogy Magyarországon (Horvátország nélkül) a múlt évben mintegy 4650 gyakorló ügyvéd volt bejegyezve, vagyis minden 3295 lakosra jut egy ügyvéd, holott például Németországban majdnem háromszor akkora népesség mellett csak 5800 ügy­véd van, vagyis minden 8530 lélekre esik egy ügyvéd. Vagy például a berlini kamara területén 4.120.000 lélekszám mellett 850 ügyvéd van (s már ott is túl sok az ügyvéd), mig a budapesti kamara területén alig egymillió lakos mellett közel 1200 ügy­véd van bejegyezve gyakorlatra. Ezen és az ügyvéd­ségnek más bajain most az 1874. évi törvény reformjával akarnak segíteni s az ügyvédi kart éppen most élénken foglalkoztatják eme reform kérdései. De az bizonyos, hogy az 1874. évi törvény sok jónak volt a kútforrása és hogy ennek védőszárnyai alatt sok ügyvédünk emelkedtt elsőrangú tekintélyre a közélet terén is. A kar emelkedését legjobban jelzi az, hogy a legmagasabb bírói székekbe meg­hívott ügyvédek kitűnően beváltak s hogy a minisz­teri méltóságig is több ügyvédünk emelkedett. A kamarák élén általában jellemben és tudásban elő­kelő ügyvédek állanak. Modern jogéletünk két nagy büszkesége: Csemegi Károly és Kozma Sándor szin­tén az ügyvédi pályáról lépett a közhivatalba. A magyar ügyvédi karnak mindenesetre van rá oka, hogy az 1874. évi törvény huszonötéves jubi­leumát megülje. Ez a törvény vetette meg alapját a modern magyar ügyvédségnek s reformja csak továbbépítés lesz ezen az alapon. Magyarország jövőjében erre a kitűnő testületre nagy hivatás várakozik. Jogállapotaink és eljárásaink rendszerével egyre közelebb jutunk a nyugateuró­­pai államok rendjéhez s ennek a rendnek első, ékes­szóló, tudós és független őre az ügyvéd. Már eddig is sok kitűnő, tudásban és jellemben előkelő férfit adott a hazának a jogvédelem eme nemes hivatás­köre ; még inkább így lesz ez a jövőben, a mikor az ügyvédi élethivatás egészen rendezve lesz s a múltak hagyományai elenyésznek. • • A Budapesti Ügyvédi Kamara jubileuma. E heti számunkban folytatjuk a Budapesti Ügy­védi Kamara tagjainak bemutatását és a következő ügyvédek életrajzát közöljük: Dr. Moravcsik Gyula déli vasúti jogtanácsos, Pest­megye tiszteletbeli ügyésze, született 1860-ban Nógrád- Béren. A jogtudori oklevelet 1881-ben, az ügyvédit 1884-ben szerezte meg. Leginkább a vasúti jogba vágó szakirodalmi czikkeket ir a Jogtudományi Közlönybe. Mint szépirodalmi író 1883-ban a Fővárosi Lapokban Dalok a természetből czímű verscziklussal keltett figyelmet s azóta több szépirodalmi lapnak munkatársa. Fogékony kedélyről és ízlésről tanúskodó költeményei 1888-ban jelentek meg összegyűjtve. Műfordítással is foglalkozik. Sully Prudhomme (a franczia költő-király, az úgynevezett »parnasszusi iskola« feje) költészetét ő mutatta be irodal­munkban s e fordításait a Kisfaludy Társaság a Lukács Krisztina-díjjal tüntette ki. Lefordította a legnagyobb lengyel költő , Mickiewicz összes szonettjeit, Pascal és La Rochefoncauld gondolatait stb. írói neve Béri Gyula, a­mely névvel a kilenczvenes évek derekáig a szépirodalmi folyóiratokban és lapokban, a Budapesti Szemlében, Magyar Szalonban, Vasárnapi Újságban, Hétben, Fővárosi Lapokban stb. gyakran lehetett találkozni, az Ország- Világnak is régtől fogva nagyon kedves rendes munka­társa. Egy nagyon csinos és hangulatos költeményét mai számunkban közöljük. Dr. Benkő Géza született 1873-ban Kecskeméten. Középiskolai tanulmányait a kecskeméti (piarista) főgim­náziumban, jogi tanulmányait a budapesti tudomány­­egyetemen végezte. Doktori diplomát 1896-ban szerzett, ügyvédi vizsgát 1898. év novemberében tett. 1899. év májusa óta mint önálló ügyvéd működik a fővárosban. Dr. Kaldrovits Géza született 1862-ben. Tanulmá­nyait Selmeczbányán és a budapesti egyetemen végezte. Joggyakorlaton dr. Matuska Péter ügyvéd, országgyűlési képviselőnél volt és 1886-ban ügyvéd lett. A Magyar Jel­zálog-hitelbank ügyésze. A Szapáry-féle téli választások alkalmával Barcs vármegye újbányai választókerületének szabadelvűpárti képviselőjelöltje volt és Tisza Istvánnal szemben csak néhány szavazattal maradt kisebbségben. A Pénzintézeti Tisztviselők Egyesületének s a Budapesti Katholikus Körnek igazgató-választmányi tagja. Tartalékos honvéd hadbíró-főhadnagy. Dr. Virava János született 1861. július 23-án Buda­pesten. A középiskolát az evangélikusok gimnáziumában, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, a­hol 1886. évben jogtudorrá promoveáltatván, két évet külföldön és pedig részben a berlini és heidelbergi egyetemen, részben pedig Belgiumban és Francziaországban töltötte. 1891-ben az ügyvédi oklevelet nyerte el és ügyvédi gyakorlatot folytat, azonkívül 1895. és 1896-ban a székesfővárosi kereskedelmi iskolában a kereskedelmi és váltójogot adta elő. 1898-ban az Ügyvédi Kör választmányi tagja lett és 1899-től az ügyvédvizsgáló-bizottság tagja. Dr. Oláh Dezső született 1871. január 20-án. Közép­iskoláit Szegeden, egyetemi tanulmányait pedig Buda­pesten végezte. Az Ügyvédi Kamarának 1895 óta tagja. Sztehlo Kornél született 1847. évi szeptember hó 21-én Dobsinán, hol atyja evangélikus lelkész volt. Isko­láit Losonczon, Rozsnyón, Pozsonyban, Bécsben és Budapesten végezte. Az ügyvédi vizsgát 1871-ben tette le s azóta ügyvéd Budapesten. Korán kezdett a jogtudo­mányi szaklapokba czikkeket írni és 1877-ben beválasz­tatott az ügyvédvizsgáló bizottságba, melynek tizennégy éven át tagja volt. Tizenkét évig az Ügyvédi Kamara vá­lasztmányának is tagja volt. Előadója volt többek között az ügyvédi rendtartási javaslatnak, 1893. és 1894-ben Szilágyi által a házassági eljárás törvényjavaslatának tárgyalá­sára egybehívott ankét tevékeny tagja volt és a házassági jog terén szerzett nagy tapasztalatainak kifejezést adott a házasságjogi törvényjavaslatról irt és külön füzetben is megjelent részletes birálatában. 1895-ben az igazság­ OR­SZAG-VILZÁG 1900

Next