Ország-Világ, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-01 / 18. szám

1904 Dr. Schermann Adolf halála. A szerdáról csütörtökre virradó éjjel meghalt Budapest székesfőváros nagytudású, kiváló képzett­ségű tiszti főorvosa, dr. Schermann Adolf. Gyorsan, váratlanul érte utól a halál a székesfővárosnak ezt a kiváló buzgóságú főtisztviselőjét, a­ki év­tizedeken keresztül az egész igyekezetét oda irányította, hogy a szé­kesfőváros egészség­­ügyi viszonyait mind­inkább kedvezőbbé te­gye ; élete derekán törte e­zt a halál, melylyel — a­mig élt — ember­társai érdekében foly­tonos ádáz harczban állott. Dr. Schermann Adolf 1842. évben Tétényben­­született és tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte ; megszerezte az orvostudori, szülészmesteri­­és a test- és egészségtani tanári oklevelet. Az 1872—1873-ik évben fellépett kolera alkalmával már a főváros megbízásából mint koleraorvos mű­ködött és 1879. január 1-én a főváros állandó szolgálatába lépett, a midőn is az akkori tiszti fő­orvos szaksegédévé nevezték ki. Három évvel rá főorvos-helyettessé és 1897. deczember 29-én ,dr. Gebhardt Lajos nyugalomba vonulása után tiszti főorvossá választották. Dr. Schermann Adolf, a­ki a koleraorvosi műkö­dése elismeréséül a Ferencz József-rendet kapta, a közegészségügyi tanács rendes tagja és a magyar­­országi szimbolikus nagypáholy helyettes nagy­mestere volt. A főváros szolgálatában fáradhatlan és buzgó tevékenységet fejtett ki és a közegészség­­ügy érdekében fennálló szigorú szabályokat és rendeleteket mindig össze tudta egyeztetni a huma­nizmus követelményeivel. Mint tisztviselője a fő­városnak, számos alkotás és üdvös javaslat fűződik az ő nevéhez. Dr. Schermann Adolf halálát özve­gyén kívül három leánya gyászolja, a­kik dr. Ke­­ményfy Gyulánál, illetve Gerő Károlynál és Vágó Gyulánál vannak férjnél. Dr. Schermann Adolf halála a társadalom leg­szélesebb köreiben élénk részvétet keltett. Fenkölt gondolkodású, alapos tudású, rendkívül megnyerő Dr. Schermann Adolf. ORSZÁG-VILIÁG Lehanyatlott az őszi nap a látóhatár mögé, homály borult a kis berekre. És olyan könnyű volt ebben a homályban az erényre, becsületességre is homályt borí­tani, elrabolni egy leány édes álmait és ábrándjait . . . * * * Két hónapja lehetett. Mindenki tudta a gyárban: a szőke mérnök eljegyezte a gyárigazgató leányát. Egy hónap múlva lesz a lakodalom. — Még mindig szerelmes vagy, Tóni ? Kiábrándultál-e végre ? — gúnyolódtak vele a leányok. Tóni csak olyan szótlan volt, mint azelőtt. Két hónap óta ezerszer annyit szenvedett, mint előbb. Azóta az este óta a mérnök meg se nézte. Megbánhatta heves­kedését. Mikor végigfutott a termen, úgy várta, hogy neki is megcsipteti az arczát és szólni fog neki valamit. Nem tette. Hallotta ő is, hogy a mérnök jegyben jár az igazgató leányával. Ez kitépett belőle minden reményt. Eddig ki-ki csillogott még lelkéből egy-egy reményszál, de most! Azt sem tudta, mit cselekszik. A posztot meg­fordítva csavargatta. Este meg — tudj’ az Isten, hiszen némely szó ön­kéntelenül siklik ki az ember ajkán — felkaczagva odakiáltotta a leányoknak: — Ma én is veletek tartok, nehogy azt higyjétek, hogy bánom ezt a mérnököt! És belemerült abba a szomorú hínárba, a­melyből nincs visszatérés. Hogy felejtsen, eldobta a becsületét, a­mit csak akkor kezdett sajnálni, a­midőn már nem lehetett többé visszaszerezni. Így veszett el szegény Tóni, a­ki jónak, becsületesnek született, a bűn fertőjében. Tonkingi gyermek. Beszédes László eredeti rajza. ----------------------------------—— Afrikai típusok. Beszédes László eredeti rajza. modorú úri­ember volt, a­kinek emlékét kegyelet­tel fogja őrizni mindenki, a­kinek alkalma volt őt megismerni. IRODALOM és MŰVÉSZET. Bizáncz. Herczeg Ferencz ilyen czímű háromfelvonásos történelmi színművét elmúlt pénteken (22-én) hozta először színre a Nemzeti Színház s ezzel a premierrel a halódó színházi szezont szinte új életre keltették. Áhitatos nézőközönség töltötte meg az ünnepi estére a Nemzeti Színház nézőterét, feszült érdeklődéssel követve a mesterien felépített dráma izgalmas jeleneteit, és elmerülve Herczeg Ferencz magasan szárnyaló költé­szetének élvezetében. A bizánczi élet tükréből reánk tekintő társadalom képe, melyen át a metsző szatíra levegője vonul, a pompásan megalkotott jellemek, a jelenetezés virtuozitása mind közrehatottak arra, hogy a premier estéjét ünneppé varázsolják. A hajdan dicső Bizáncz bűnös népét, a vergődő Konstantin császárt, a ha­szonleső udvar intrikáit varázsolja elénk Herczeg Ferencz azzal a biztos drámirói kézzel, melynek színműirodal­­munk már oly sok dicsőt és maradandót köszönhet. Az az igazi, fényes siker, mely a »Bizáncz« minden felvonása után a közönség lelkesült ujjongásában nyilatkozott meg, élénk bizonyítéka annak, hogy Herczeg Ferencz múzsája ezúttal még az eddigieknél ,is dicsőbbet, maradandób­bat alkotott. Már rég hangzott szebben költői nyelvünk az ország első színpadáról, mint Herczeg Ferencz e szín­művében. Minden dicséretnél szebben beszél különben a »Bizáncz«-nak az a gyönyörű részlete, melyet e heti szá­munkban vezető helyen közlünk, feldíszítvén azt az illusztris drámaíró legújabb felvételű arczképével. A nyitrai r. k. főgimnázium ifjúsága 1904. évi ápril­is 30-án a nyitrai­­Nemzeti Színház­ban saját zeneköre javára jótékonyczélú hangversenyt rendezett. A mű­sor következő volt: I. rész: 1. Prolog. Irta Marszina András, VII. o. 1. növ. pap. Elmondta Szabó Béla I. o. t. 2. A kre­­mónai hegedűs. Dalmű. Hubay Jenőtől, a) Megnyitó. Előadta a zenekar, b) Legények, mesterinasok kara. Ének- és zene­karral. Szandra, művezető : Gálik János, VIII. o. t. c) Ferrari mester dala a hegedűről. Énekelte Tenczer Péter VIII. o. t. d) Filippó mesterlegény hegedű-szólója. Játszotta Vajda Fri­gyes VIII. o. t. e) Tarantella. Ének- és zenekarral. 3. Gavotte. Weisz Henriktől. Vonós­négyes. Előadták Vaczulik József VIII. o. t. (I.); Jakubovich Lajos IV. o. t. (II.); Halmay Barna IV. o. t. (viola); Jakubovich Dezső IV. o. t. (cello.) 4. Táro­gató­ hangok. Kurucz melodráma. Szövegét írta Fedor Géza, zenéjét Bihari Ernő. Szavalta Palásthy László VII. o. t. Ki­sérte a zenekar. 5. Szülőföldem. Erődi Ernőtől. Vegyes-ének­kar. 6. Az ember tragédiája. Madách Imrétől. XII. szin. — II. rész: 1. Tétel és változatok. Diessltől. Nagybőgő-szóló vonós kísérettel. Játszotta Tenczer Péter VIII. o. t. Kisérték Girardi Tibor V. o. t. (I.): Schiller Frigyes, V. o. t. (II.): Nemzava Ferencz III. o. t. (viola). Jakubovich Dezső IV. o. t. (cello). 2. Magyar népdalok. Káldy Gy. átiratában. Vegyes­énekkar. 3. Fuzsitus Muzsikus. Bohókás magánjelenet. Ga­­bányitól. Előadta Gálik János VIII. o. t. 4. Automata­ gépek Új lapdajáték Németországban. 357

Next