Ország-Világ, 1905 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1905-10-29 / 44. szám

1905 Konti József ugyan teljesen eredeti te­hetség volt, izzig-vérig operetteszerző a javából, de tagadhatatlan, hogy Suppé volt reá a legnagyobb hatással, míg utolsó munkáiban a modern angolok és franciák stílusára törekedett. Rendkívül ötletes és gyakorlott szín­házi ember volt, aki a hatásokat ki tudja hozni és bizony a merészebb változtatá­soktól sem riadt vissza, hogyha érzéke úgy kívánta. Eredeti művei közül legbecsesebbek az »Eleven ördög«, a »Királyfogás«, amely­nek szövegét Csiky Gergelytől kapta és a »Suhanó«, amelyekben Blaháné mint Ope­rette primadonna felejthetetlen sikereket aratott. Későbbi művei, mint a »Kópé«, a »Ci­­terás« tagadhatatlan jelességeik mellett már kevéssé hatottak. Számos betétdala és kupléi közül a Goldstein Számi tett szert rendkívüli népszerűségre. Az utolsó években nem igen alkotott újabb műveket. Egyenetlenségei voltak a Népszínházzal, betegeskedett is, és leg­inkább dirigensi babérokra áhítozott. A Király-színházban nagy sikert ért el »A fecskék« című operettjével. Ezzel ismét a régi Konti Józsefet ünnepelték, aki Mint az események heti krónikásai, a lefolyt na­pok történetének neveze­tesebb mozzanatait már csak a történeti hűség kedvéért sem mellőzhetjük. Ez ad nekünk alkalmat arra, hogy Vészi József arcképét bemutassuk, akinek kineveztetése tiszteletbeli miniszteri tanácsossá meglehetős feltűnést keltett. Vészi a miniszterelnökség sajtó­osztá­lyának vezetését vette át, melynek élén Berczik Árpád állott éveken keresztül. * # * Gróf Szapáry Pált fiumei kormány­zóvá nevezte ki a király. A fiumei kormányzóságban úgy látszik a Sza­­páryak nagyon jól érzik magukat, mert Szapáry Pál már a harmadik Szapáry ebben az állásban. Az új kormányzó különben még fiatal ember, fővárosunk előkelő társadalmának egyik legnép­szerűbb tagja s valószínű, hogy a derék olaszok között is csakhamar népszerű­ségre vergődik. Szeret reprezentálni s erre a magyar kikötővárosban bőven lesz alkalma. De azért azt hiszszük, mindennapos vendég lesz Budapesten, mert Szapáry Pál és a Park-klub egy­más nélkül el nem képzelhető. Eltemették Bartha Miklóst, a magyar újságírás klasszikus vezércikk-íróját, akinek kezében a kis acéltoll igazán félemletes fegyver volt, nem csoda, hogy rettegtek tőle azok, akik ellen hadakozott. A halál hirtelen né­­mította el, hadakozásai közepett s még ellenségei is megilletődve hallották halála hírét az újság­írói toll egyik legnagyobb művé­szének. S ez a toll annál fénye­sebben ragyogott, mert mindig az elvek és a meggyőződés ereje vezették s áruba sohasem bo­csátotta azt a kis szerszámot, mely neki annyi dicsőséget és becsületet szerzett s amelynek erejével maradandó nevet vívott ki magának. Temetése nagy rész­vét mellett folyt le október 21-én. Az egyházi búcsúztatót Haypál szinte érezhette, hogy a hattyúdalát dalolja el és utol­jára sütkérezett a zeneszerzői dicsőség verőfényében. Re­mélhetőleg a Király-színház most újból műsorára veszi »A fecskék«-et. A jeles zeneszerző már évek óta betegeskedett. Túl» pazarul bánt az egészsé­gével és erős szervezetén a tavaszszal úrrá lett a tüdő­vész. Aggódó családja a nyáron Balatonfüredre vitte, de a gyógyulást itt sem ta­lálta meg Konti. Augusz­tusban már nem is volt mara­dása Balatonfüreden. Vissza­­kivánkozott a fővárosba, a­hová megszokott baráti köre, állandó ideálja, a színház egyaránt vonzotta. Fs hét eseményei. Benő ref. lelkész mon­dotta, a függetlenségi párt nevében gróf Ap­­ponyi Albert búcsúz­tatta el, majd Holló Lajos beszélt a »Ma­gyarország« szerkesz­tősége nevében, mely­nek Bartha Miklós leg­nagyobb dísze volt. Ábrányi Emil a Petőfi­­társaság nevében mon­dott remek gyászbeszé­det az elhunyt jeles tag­társ fölött, a magyar ifjúság gyászát pedig Melha Ármánd tolmá­csolta. A temetőben Cziklay Lajos, a Buda­pesti Újságírók Egye­sületének elnöke bú­csúztatta el Bartha Miklóst, kivel egy fé­nyes elme, nagy hazafi és színmagyar író szál­lott át az örökkévaló­ságba. Még egy szomorú eseményről kell számot adnunk e heti krónikánkban. Meghalt botfai dr. Hűvös Kornél, reményteljes életének tavaszán, alig harmincéves korában. Mindig fájdalmas veszteséget jelent, ha az irodalom gyászol, de mégis elviselhetőbb, ,ha valamely költő vagy író, ha mindjárt a legjelesebb is, a természet kérlelhe­tetlen törvényei folytán, késő öregség­ben tér örök nyugovóra, hisz művei köztünk maradnak és örökké élnek. De Hűvös Kornél, akit e héten kísér­tünk korai sírjához, egy gyönyörűnek ígérkező pálya küszöbén tört ketté, egy csomó szép reménységet tett semmivé. Hisz tőle, akinek egy kisebb darabját tavaly a Nemzeti Színházban oly szép sikerrel adták s akinek egy másik darabjára most készülnek ugyanott, oly sok szép és becses dolgot vártunk még. Halála épp ezért tragikus és méltó legnagyobb részvétünkre. # # # tanítványai bemutatták a sajtó kép­viselőinek kiállításukat, melyet huszon­ötéves fennállásuk ünneplésére rendez­tek. A negyedszázados munkásság bemutatott eredményének csakis elis­meréssel adózhatunk. Miután azonban jubiláris kiállításról van szó, célszerű lett volna a legutolsó évek eredményén kívül az iskola huszonötéves küzdel­meinek, forrongásának, fejlődésének és művészi törekvéseinek kronologikus képeit is nyújtani, hogy így az áttekin­tés nagyobb és tanulságosabb legyen. Az iskolát mind a nyolc szakosztálya képviseli a tárlaton, amelyek közül különösen figyelemreméltó az esti tan­folyamok kiállítása. A rendezőség ugyan nem látszott nagyobb gondot fordítani e kollekcióra, mi azonban jelentős fontosságot tulajdonítunk neki, mert a jobbára mesteremberekből és kisiparo­sokból álló csoport van hivatva az iparművészeti ízlést a szegénysorsú közép- és alsóbb néposztályokba be­ Huszonöt év óta áll fenn immár az országos iparművészeti iskola, melyet hazánk egykori kiváló közoktatásügyi minisztere, Trefort Ágoston alapított. Az iskola negyedszázados fennállása alatt megbecsülhetetlen szolgála­tokat tett a hazai ipar művészi irányú fejlesztésének, számtalan jeles művésztehetséget vezetett a boldogulás útjára s egyik leg­nagyobb érdeme, hogy a magyar iparművészet ma már modernség és eredetiség dolgában nem áll a fejlettebb kultúrájú külföld ipar­művészete mögött. Fittler Kamill, az iskola nagyérdemű igazgatója vezetése alatt Morelli Gusztáv igazgató-helyettessel az intézet szakosztályain huszonegy tanár működik, a tanulók létszáma pedig meghaladja a négyszázat. Az üllői­ úti palotában az ipar­művészeti iskola mostani és régi Konti József, a Király-színház elhunyt karmestere. Vészi József stilsslább miniszteri tanácsos, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője.­­ Botfai dr. Hüvös Kornél. Sróf Szapáry Pál, az új fiumei kormányzó. I­ ORSZRS-UILAS 887

Next