Ország-Világ, 1906 (27. évfolyam, 27-53. szám)
1906-11-25 / 48. szám
XXIIII. évfolyam. Budapest, 1906. november 15. 48. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KlflDÓHIUflTflL . BUDAPEST, II., HOLD-UTCA 7. SZÁm. SZERKESZTIK : De. VÁRADI ANTAL De. FALK ZSIGMOND Regény. —• (22) Négy szem közt aztán majd elmondhat neki mindent. De meg ő legjobban tudja, hogy a fejére kimondott halálos ítélet elől szökött meg s ha most itt fogja látni, mint kadétőrmestert, az ő okos kis fejével rögtön kitalálja, hogy ennek valami csodálatos előzménye lehet. Mikor mindezeket meghányta-vezette fejében, nyugalom fogta át a lelkét, mint a borús eget a természet békekövete, a hétszin zászlajú szivárvány. Csak ama aggodalom úszott meg sötét felhőként fölötte, hogy hátha megszédíti a váratlan öröm s a viszontlátás percében egy önfeledt sikoltással minden számítását halomra dönti. De ezen már nem volt ideje töprengeni. A napos roppant elébe s jelentette, hogy a főhadnagy úr a laktanya kapujában várakozik reá. Még egyszer végig nézett magán, karcokba szedte hátul a köpönyegét, aztán sietett a kapitányi érdemekre áhítozó főhadnagyhoz. Az utcán persze mögötte kullogott, de a főhadnagy igyekezett megrövidíteni az utat, mert olyanokat lépett, mintha fogadásból gyalogolt volna. Roppant hideg volt _ . . ,,, , , , , , , , , Bakonyi Károly, s a hó csipkés kics (Degölt szivek, tályai ropogva töredeztek össze kemény lépteik alatt. Bibusz egyre szipákolt s rázogatta a kezét, míg Gézának az arca nem a hidegtől, hanem az izgatottság lázától pirult ki. Olyan volt, mint az álmos lovas, aki azt hiszi, hogy a fák és házak repülnek mellette. Neki is úgy tetszett, mintha az ezredes háza közelednék hozzá. Mikor megpillantotta a magas, földszintes ház jégvirágos ablakait, a vér mind az arcába tolult, térdei inogni kezdtek, szeme előtt ködbe borult minden. Azt hitte, hogy minden vér csöppje tűzszikrává lett, amelyek szívére és agyvelejére hullanak. Harangzúgást hallott, virágok illatát érezte, mikor udvarukba lépett. A nagy hólepelből mintha fehérruhás leánykák léptek volna ki s bűbájos dal zendült volna meg ajkukon. És mintha valami bűvész varázsvesszejétől megváltozott volna az egész természet: tavaszi napfény aranyozta volna be a tájat, lombot eresztettek volna a kopaszszá vedlett fák s közülök szerelmes madarak vidám éneke hangzott volna az ég felé. Mikor a pitvarba léptek, azt mondta a főhadnagy neki, hogy várakozzék reá, míg ő visszajön az irodából. Természetesen előre informálnia kellett az ezredest. Géza a falhoz támaszkodott s pillanatonkint változott az arca. Egyszer vérvörös, majd meg falfehér lett. A szive oly sebesen hajtotta a vért, mint a malmot a megáradt patak. Inogott és szédület fogta el. Ha valami kis neszt, vagy ajtónyitást hallott, mint egy villanyütéstől megvonaglott a teste, a szemét behunyta s a félálomba merültek édes zsib Dr. Kacsóh Pongrác, a „Rákóczi“ című daljáték szerzői. ELŐFIZETÉSI RR : Egész évre. . 16 kor. negyedévre. . 4 kor. Fél évre ... 8 ., Egyes szám : 40 fill. Díszpéldány egész évre 50 korona. Írta FARKAS ErnŐŐ.