Ország-Világ, 1906 (27. évfolyam, 27-53. szám)

1906-11-25 / 48. szám

XXIIII. évfolyam. B­udapest, 1906. november 15. 4­8. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KlflDÓHIUflTflL . BUDAPEST, II., HOLD-UTCA 7. SZÁm. SZERKESZTIK : De. VÁRADI ANTAL De. FALK ZSIGMOND Regény. —• (22) Négy szem közt aztán majd elmondhat neki mindent. De meg ő legjobban tudja, hogy a fejére kimondott halálos ítélet elől szökött meg s ha most itt fogja látni, mint kadét­őrmestert, az ő okos kis fejével rögtön kita­lálja, hogy ennek valami csodálatos előz­ménye lehet. Mikor mindezeket meghányta-vezette fejé­ben, nyugalom fogta át a lelkét, mint a borús eget a természet békekövete, a hétszin zászlajú szivárvány. Csak ama aggodalom úszott meg sötét felhőként fölötte, hogy hátha megszédíti a váratlan öröm s a viszontlátás percében egy önfeledt sikol­tással minden számí­tását halomra dönti. De ezen már nem volt ideje töprengeni. A napos roppant elé­be s jelentette, hogy a főhadnagy úr a lak­tanya kapujában vá­rakozik reá. Még egy­szer végig nézett ma­gán, karcokba szedte hátul a köpönyegét, aztán sietett a kapi­tányi érdemekre áhí­tozó főhadnagyhoz. Az utcán persze mö­götte kullogott, de a főhadnagy igyekezett megrövidíteni az utat, mert olyanokat lé­pett, mintha fogadás­ból gyalogolt volna. Roppant hideg volt _ . . ,,, , , , , , , , , Bakonyi Károly, s a hó csipkés kics­ (Degölt szivek, tályai ropogva töredeztek össze kemény lép­teik alatt. Bibusz egyre szipákolt s rázogatta a kezét, míg Gézának az arca nem a hideg­től, hanem az izgatottság lázától pirult ki. Olyan volt, mint az álmos lovas, aki azt hiszi, hogy a fák és házak repülnek mellette. Neki is úgy tetszett, mintha az ezredes háza közelednék hozzá. Mikor megpillantotta a magas, földszintes ház jégvirágos ablakait, a vér mind az arcába tolult, térdei inogni kezdtek, szeme előtt ködbe borult minden. Azt hitte, hogy minden vér­ csöppje tűzszikrává lett, amelyek szívére és agyvelejére hullanak. Harangzúgást hallott, virágok illatát érezte, mikor udvarukba lépett. A nagy hólepelből mintha fehérruhás leánykák léptek volna ki s bűbájos dal zendü­lt volna meg ajkukon. És mintha valami bűvész varázsvesszejétől megváltozott volna az egész természet: tavaszi napfény aranyozta volna be a tájat, lombot eresztettek volna a kopaszszá vedlett fák s közülök szerelmes madarak vidám éneke hangzott volna az ég felé. Mikor a pitvarba léptek, azt mondta a főhadnagy neki, hogy várakozzék reá, míg ő visszajön az irodából. Természe­tesen előre informál­nia kellett az ezre­dest. Géza a falhoz tá­maszkodott s pilla­­natonkint változott az arca. Egyszer vér­vörös, majd meg falfehér lett. A szive oly sebesen hajtotta a vért, mint a mal­mot a megáradt pa­tak. Inogott és szé­dület fogta el. Ha valami kis neszt, vagy ajtónyitást hallott, mint egy villanyütés­től megvonaglott a teste, a szemét be­hunyta s a félálomba merültek édes zsib­ Dr. Kacsóh Pongrác, a „Rákóczi“ című daljáték szerzői. ELŐFIZETÉSI RR : Egész évre. . 16 kor. negyedévre. . 4 kor. Fél évre ... 8 ., Egyes szám : 40 fill. Díszpéldány egész évre 50 korona. Írta FARKAS ErnŐŐ.

Next