Ország-Világ, 1906 (27. évfolyam, 27-53. szám)
1906-12-23 / 52. szám
1046 GR5ZRG-U1LRG IRODfILOm. »Zichy fHidolly életéről és művészetéről.« Irta Badányi Ödön. Sok olyan, a nagy művész belső, lelki életére vonatkozó adatot tartalmaz, amelyek eddig még nem jutottak nyilvánosságra. A szerző, aki előtt a nagy művész ritka bizalommal nyilatkoztatta meg lelkét, Zichy Mihályt mint embert és mint művészt valódi nagyságában és nemességében kívánja bemutatni. Zichy Mihály műveinek ismertetése részben a művész saját szavaival e könyvben részletes és mindenre kiterjedő. A könyv dr. Wlassits Gyula v. b. t. tanácsosnak van ajánlva, akinek legnagyobb érdeme van abban, hogy Zichy Mihály legszebb művei a képzőművészeti múzeum számára meg lettek szerezve. A könyv Kilian Fr. utóda bizománya. Ara 2 kor. íme egy kis mutatvány az érdekes könyvből, melyben Zichy Mihály a szerzőhöz intézett levelében »A pusztulás géniuszának diadala« című festményéről nyilatkozik : Nizza, 1898. április 29. Ezen kép tárgyát és méreteit azért választottam, mert tudtam, milyen és miféle képek lesznek az 1878-iki párisi világtárlat magyar osztályában kiállítva. Hogy csak a feltűnőbbeket említsem : Munkácsy »Milton«- a, Benczúr »Szent István keresztelése, Horovitz »Két arcképe«, a Székely, Than Mór, Mészöly tájképei stb. stb. Úgy láttam, hogy csakis olyan Doré-féle modorú kép hiányzik, mely nem hogy emelné, hanem kiegészítené a magyar művészeti kiállítást Alig maradt hat havi időm e nagyméretű kép kivitelére. Nagy erőmegfeszítéssel mégis ezen rövid idő alatt a képet alia prima megfestettem. Jutalomra nem számítottam, de még kevésbé az ilyen tárgyú kép eladására. Quod est demonstrandum ! Sem a kontra, sem a pro ítéletek — jóllehet megközelítették — de teljesen nem értették eszmémet. A leghumánusabb, legnagyobb eszmék csakis az azokért kiontott vérben, romlásban vernek gyökeret, hogy ezután az emberiséget boldogítsák. A pillanatnyi diadal a pusztítás diadala. Ezt láttam a római katholikus vallásban, melyért Krisztus meggyőződésben élő tanítványai és későbbi követői vérüket öntötték, de később teljesen más irányt követve, a hármas koronával díszített tiara hatalmával az eltérők vérét ontották. Jelenleg is a vak fanatizmus, türelmetlenség torzképe ül a koponyák felett. A nép még csókolja a pápa papucsát, de az elfelejtett feszület szent jellegét elveszítve, ott hever a koponyák felett. A bíbornok-államtitkár észreveszi a háttérből előtörő világosságot és mintha mérsékeltségre intené a csalhatatlanságában megvakult főpapot. A kép baloldalán II. Sándor cárt ábrázoltam, aki az ó-vallású néprokonok felszabadítására, seregei élén magasra emeli az orthodox hitvallás keresztjét. Megint új öldöklés az üdvözítő Krisztus nevében. A polgári életben, a jelen század legnagyobb eszméje a német fajok egyesülése és a német császárság megalapítása, de milyen tömérdek pusztítás és emberi élet feláldozásába került ezen eszme kivitele. Ott feküsznek keverve a saját és idegen vérű sebesültek. Ezen hekatombák felett áll Vilmos, az egyhangúlag, ha nem is egyszevűleg megválasztott német császár, fején az új császári koronával, körülötte térdelve hódolnak a német fejedelmek. Vilmos lábával rálép III. Napóleon tetemére, akit pallosa hegyével legyőzött. Vilmossal szemközt áll a republique rouge tehetetlen alakja, mellette a »Commune« gyújtogató fáklyával kezében. A családi életben, előre megmondották az evangélisták, hogy jőni fog a gonosz asszony, mely az embereket megzavarja. Eljött az már jó ideje és uralkodik a hűségre képtelen férfiak felett. A polgári társaságot összetartó házassági, családi kötelékek elveszítették szentségüket. Eszeveszetten tiporja lábai alá a férj nejét és gyermekét és rohan a csábító asszony után. A polgári és családi élet nagy mozgalmainak egyedüli érzékenyen sújtott áldozatai : a harcban leölt férj özvegye, gyermekével, valamint az elhagyott nő gyermekével. Ezeket az alakokat én képem közepén közel egymáshoz helyeztem el. A csoportok felett lebegnek a pusztítás géniuszának alakjai, a csábító nő és a vad arckifejezéssel diadalmaskodó vészes géniusz alakja, de a háttérben előtörő világosság ezeket a sötét füstös felhőkkel együtt már tovább hajtja. Első eszmém szerint én ebbe a világos háttérbe a republique blanche alakját, körülötte egymást testvérileg ölelő népekkel tüntettem fel. De ettől a franciák, (közöttük a jóbarátaimat értve) nem lévén még hozzászokva és meggyőződve köztársasági szervezetük maradandóságáról, elijedtek. Keveset változtatva alapeszmémen, én e csoportozat helyébe Krisztus alakját festettem. Ez volt az egyedüli változtatás képemen. Jobb testülése, Isten adja ! a jövendő világosságnak nem is lehet, mint az, hogy az Üdvözítő igéje teljes magasztosságában megértessék és polgári, társadalmi viszonyainkban alkalmaztassák. Akkor a gonosz géniuszok hozzájárulása nélkül is az emberiséget boldogító eszmék rögtön diadalt fognak ünnepelni. Zichy Mihály párisi tartózkodása alatt szalonját a legelőkelőbb francia művészek és írók látogatták, akik Zichy Mihálynak csakúgy, mint Munkácsy Mihálynak művészete, valamint egyénisége iránt érzett benső tiszteletüknek sokszorosan kifejezést adtak. Őket rokonszenvükbe fogadták és a legjelesebbek a két nagy magyar művészszel bizalmas baráti viszonyban állottak. Zichy Mihály a »Pusztítás diadala« című képét az 1878-ik év tavaszán rövid hat hét alatt festette meg és április végén helyezte el a világkiállításon. Mikor a kép készülőben volt, a francia írók és művészek már nagy figyelemmel kisérték. El voltak ragadtatva a köztársaságot dicsőítő kép tárgyának nagyszerűsége, valamint a gondolat mélysége által. A hírlapokban hosszú hasábok ismertették és a kiállítás legjelentősebb művészi eseményének, »dlou«-jának jelezték. 1878. április 21-én, husvétvasárnapján jelent meg XIII. Leónak, az új pápának első enciklikája. Ebben mint legfőbb tanító, felsorolta a társadalom bajait; láttatja a még nagyobbakat, melyek a jövőben fenyegetik ; a bajoknak egyszersmind kimutatja forrását: »A világ magán és közélete szomorú látványt nyújt. Az ész nem tűr semmi féket. Olthatatlan szomj nyilvánul érzéki javak után, amely szomj az embert az állatig sülyeszti. Polgári és családi egyenetlenség uralkodik; fejetlenség a közkormányzásban, fecsérlése a közjavaknak. A kormányon ülők minél jobban elnyomják a népeket, annál inkább igény- I 1906 S mŰVÉSZET. Huszka Nelli. Az idei hangversenyek műsorain feltűnően sokat szerepel egy bájos fiatal leány : Huszka Nelli kisasszony, aki máris operaénekesnő. A művésznő Ábrányinétól tanult s már több ízben szerepelt a fővárosi színpadokon s a napi sajtó mindig a legnagyobb elismeréssel fogadta. Különösen nagy sikert aratott a nyáron Krecsányiéknál, ahol a »Diavolo « operában lépett fel s közvetlen énekével és kedves, temperamentumos játékával meghódította magának a közönséget. A kisasszonynak, akinek igen szép jövőt jósolunk, bemutatjuk arcképét olvasóinknak. Soó Jos: Magyar művész sikere Párisban. Márffy Ödön nagytehetségű fiatal magyar festőművészt Párisban a Salon d'Automneban elért sikereiért, az ott kiállított magyar művészek közül a Rodin Ágost elnöklete alatt álló »Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres« tagjává választotta. Ennek az egyesületnek tagjai a modern irányú festőművészet képviselői, így Rodin, Césanne, Monet, Renoir és mások. Márffy Ödön kitüntetése ennek folytán kiváló jelentőségűvé emelkedik, miután ez az egyesület tagjainak megválasztásánál nagyon is exclusiv irányt követ és a külföldi tagok fölvételére évenként numerus clausust állapít meg. A kitüntetett művész — mint értesülünk — tavaszszal kollektív kiállítást rendez képeiből az Uránia műkereskedés termeiben. Magyar művésznő a román királyi udvarnál. Tessényi Margit, aki dec. 12-én ismételten a brassói filharmonikusokkal hangversenyzett, most a román udvarnál játszott. Erzsébet királyné, aki hosszasan elbeszélgetett a művésznővel, elragadtatással nyilatkozik játékáról. Tessényi Margitot a bukaresti filharmóniai társaság meghívta, hogy közreműködjék a 8-ik hangversenyén, mely egy Beethovenünnepély lesz. Postások hangversenye. Tíz éves fennállását ünnepelte dec. 10-én a posta- és táviró-tisztviselők zeneegyesülete. A jubiláns alkalomból nagyszabású hangversenyt rendeztek a vigadó termében, amely csaknem egészen megtelt érdeklődő közönséggel. Az ügyesen összeállított műsort Zöldi Elza nyitotta meg. A művésznő a Népszínházban szereplő húga helyett hirtelen vette át Koroda Pál beköszöntőjét. Az ének- és zenekar Bátor Szidor vezetésével igen szépen játszotta el Lavotta, Palmgren, Bihari és Beethoven egy-egy művét. Nagyon tetszett Földesy Arnold művészies gordonka-játéka Fligl József zongorakiséretével és szűnni nem akaró tapssal ismételtette meg a közönség Hubay Jenőnek vegyes karra és zenekarra írt hatalmas Rákóczi-himnuszát. A hangverseny előtt Demény Dezső szívből fakadó szavakkal üdvözölte Bátor Szidor karnagyot, aki egy évtized alatt művészi hírnevet szerzett a postások műkedvelőkből álló zeneegyesületének. Az est emlékére hatalmas babérkoszorút nyújtottak át a jeles karnagynak. Stefániai Imre, a kitűnő fiatal magyar zongoraművész a közelmúltban mutatkozott be önálló hangversenyen a főváros közönségének s nyomban meg is hódította magának és azóta több nagyobb vidéki városban koncertezett, ahol szintén mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel és szeretettel ünnepelték. Neve a zenekedvelők körében már évek óta ismert. Tanulmányait mint Tomka tanár növendéke kezdette a Nemzeti Zenedében, amelynek nyilvános hangversenyein még egész gyermekkorában feltűnt játékának brilliáns technikájával és komoly művészi fölfogásával. Innen két év előtt Berlinbe került s Busumnak, a világhírű mesternek kedvence lett, akitől rengeteget tanult. Majd Dohnányihoz került a zenei főiskolára, ahol az idei Mendelssohn-versenyen a bírálók egyhangú elismeréssel illették. Sikere nyomán úgy a berlini filharmonikusoktól, valamint a müncheni Kaim-zenekartól meghívást kapott hangversenyzésre s mindkét helyütt még ezidén fog játszani. A művésznek, aki fiatalon is annyi babért szerzett nemcsak önmagának, hanem a magyar zenének is — jelen számunkban mutatjuk be arcképét. Szó Jos: HUSZER HELLI operaénekesnő. STEFFHIRI INDRE zongoraművész.