Ország-Világ, 1918 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-01 / 1. szám

XXXIX. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1918. JANUÁR 1.­1. SZÁM. A CSELEKMÉNY. Irta KAMPIS JÁNOS. Ezt a közleményt a szerző a szerkesztőnek a­­ következő sorok kíséretében küldte meg: »Kedves barátom ! Kéziratot kérsz tőlem az újévi számba. Éppen most, mikor a hivatalos munka hullámai a fejem fölött csapnak össze és mikor Te ezt nagyon jól tudod. Humoros. Hanem hogy meg* mutassam, mennyire méltánylom szerkesztői gond* jaidat, s azt a kedves ötletet, hogy nagyszerű közönséged előtt újévre én is megjelenhessek, küldök egy kitépett lapot a munkakönyvemből. Intim sorok, önkéntelen monologizálás egy darab tervezgetése közben. A céhbeliek hadd mulassa­nak rajta, az olvasóközönséget pedig talán érde­­kelni fogja a bepillantás az író legbelsőbb szellemi műhelyébe. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy a darab persze elkészült, és várja a szín­­padot. Szíves üdvözlettel K. J.« N­em írni kell ezt, hanem kigondolni! írni könnyű. Kompozíció! Az ilyesmit nem lehet » szellemes csevegésekkel« elütni. A leány sorsa csak érdekes cselekmény kereté­­ben indíthat meg. Lelki világát is ez tárja fel, nem a perorálás. Valami egyszerű, természe­­tes kis történet, némi jellemző mellékcselek­­ménnyel. Mi lehet az ? Mindenesetre alkalmasnak kell lennie arra, hogy a témát jól kihozza. Milyen könnyű akkor a megírás ! Tudni kell az embernek, hogy mit akar elmondani — ez a könnyű, a vonzó előadás titka! De hát olyan lehetetlen volna ez ? Lássuk csak! ›Istenem, ha tudnák az emberek, milyen kínnal szüljük a műveinket. De miért is kíná­lódjunk? Tudom is én, csak azt érzem, hogy — muszáj !› Dologra, dologra! Marcsa ‹jó név ez ?› a felvilágosított leány. Az anyja Hamburgban szívta magába a hipermodern eszméket, sőt ott egyik aposto­­lukká lett. A férje vitte ki, valami technikus ember volt, aki itt egy nemzetközi kongresszuson ismerkedett meg vele. A házasság családi perpatvart okozott. A rokonok nem szerették a dolgot, össze is különböztek vele és nem akartak tudni róla még akkor sem, mikor a leánykájával — férje halála után — hazajött, így történt, hogy ő a maga módszere szerint nevelhette a leányát anélkül, hogy a rokonok tudták volna. Most azután az történt, hogy az egyik rokon, az asszony unokatestvére, Csömöri Flóris, kénytelen volt közeledni. A dolog előzménye ez. Flórisnak a fia, Sándor bányamérnök. Ez a fiú az apja birtokán kő* szénre bukkant és bányát szeretne nyitni. De a szénréteg a budapesti ,mellőzött á rokon szomszédos birtokán folytatódik. Már most: a bánya kincset igér, de csak úgy ér vala­­mit, ha a szomszédos területet is megkap* hatja, vagy ha ez nem sikerül — a szom* széd beáll társnak. Eleinte kissé bátortalanul, ügyvédekkel tárgyalnak, de a nagynéni olyan előzékenyen viselkedik és maga is úgy örül ennek a szerencsének, amelyet végre is Csömöri Sándornak, a rokonnak köszönhet, hogy ebből előbb levelezés lesz, később pedig valóságos békülés, előbb írásban, utóbb olyan* formán hegy áll,„ Flóris heigyenít a maga és fia látogatását. Az érkezés napját meg* állapítják, és ezt a napot a mama azzal akarja ünnepélyessé tenni, hogy társaságot hív magához, többi között dr. Garagost, aki előadást tart a felvilágosításról. A vendégek együtt vannak, de a rokonok késnek. Egy kis vasúti baleset miatt. A vendégek között van egy képviselő is, aki szintén a felvilágo­­sítás híve, és az estén azzal lepi meg a tár­­saságot, hogy a kultuszminiszternél keresztül­ vitte, kiküzdötte az eszme első diadalát. A miniszter próbát tesz a felvilágosítás kérdésé­­vel, még­pedig úgy, hogy Marcsát megbízza, hogy az egyik budapesti tanítónőképzőben tartson időnként előadásokat a tanítónőjelöl­­teknek és tanítsa meg őket, miképpen kell a gyermekeket az iskolában felvilágosítani. Nagy öröm! A Flórisék betoppannak, és egyszerre a kérdés tárgyalásának kellő közepébe potya tyannak. Flóris persze elszörnyűködik, de nem mint afféle tudatlan mujkos. Ellenkező­­leg, művelt ember, aki azonban vidéken él­­vén, távol maradt ettől az új mozgalomtól. Vitázik, vagdalkozik és e közben hangzik el mindaz, ami a dologról a színpadon elmond­ható. Ez mind nagyon szép. De hogy lesz ebből felvonás? Az összeütközés talán úgy állhatna elő, hogy Sándor, aki a bányaválla­lat lelke, első tekintetre belebolondul Mar­osába, de miután nem tudják egymást meg­érteni, a felvonás végén kijelenti az apjának, hogy ő bizony nem tárgyal, nem kell neki a leánya, inkább elmegy világgá, mint ahogy már az ilyen szerelmes ember beszélni szo­kott. Igen, de az öregek már megegyeztek, a papa ámul-bámul — hát még a publikum! Az már régen alszik és csak arra tér magá­­hoz, mikor az igazgató és a kritikusok egye­sült erővel kiebrudalják a szerzőt. Miért is var­ó a világon p­roblém­a. Vagy ne volna Pegazusom ily béna ! Nem béna az, csak a lovas ostoba. Indul, indul, azt se tudja hogy hova. Ne szidjuk hát a Pegazust a miatt, Mert a költő üli rosszul a lovat. Kigombolom, begombolom, így gondolom, úgy gondolom, Akárhogy is forgatom, Nincs egyetlen becsületes Szerencsés gondolatom! Alszunk egyet rája, Hátha megtalálja, Mikor nem zavarja A dühöm viharja, Csendes éjszakán A fantáziám! Hej a darabírás de nehéz kenyér! S mire kisül, kisül, hogy barkát sem ér. Hiába kevered szíved vérivel, A végén a kóbor kutyának se kell. Mit töröd hát magad vele ? — Ezt nem tudom én ! Elég már az íróféle, S a szegény legény. Igaz lesz az, de madár is Elég sok vagyon, Azért mégis pitymallatkor Zeng a friss pagony. Nem kérdi az, minek, minek ? Csak vígan dalol, Hátha támad még visszhangja Egyszer valahol! Ilyenformán nem is leszek Én gazdag soha, Vékony marad, mint a keszeg, Zsebem potroha. Kinevetnek, le is néznek, Nem tart senki nagy vitéznek, Semmi ember maradok, De azért csak — dalolok. Gr. SZÉCHENYI GYÖRGY és neje ZICHY ANASZTÁZIA grófnő. (Gaiduschek Erzsif felvétele.) Gróf Széchenyi György tartalékos főhadnagy, Zemplén vármegye főispánja, néhai gróf Andrássy György ország­­bíró hitbizományának egyik örököse, a napokban lépett házasságra gróf Zichy Ágoston főudvarnagy leányával, Anasztázia grófnővel. KÁROLY KIRÁLY, ZITA KIRÁLYNÉ ÉS OTTÓ TRÓNÖRÖKÖS EGYÜTTES SZOBORMÁSA. Somogyi Sándor hadnagy, szobrászművész alkotása. A Hadsegé­­lyező Hivatal a szobor kicsinyített mását az elesettek özvegyei és árvái alapja javára hozza forgalomba. ELŐFIZETÉST ÁRA A KÜLFÖLDÖN NEGYEDÉVENKÉNT: A NÉMET BI­RODALOMBA 5 MÁRKA (7 KORONA) SVÁJC, BELGIUM, SPANYOL-, FRAN­CIA-, OLASZORSZÁG ÉS A BALKÁN ÁLLAMOK TERÜLETÉN 7 FRANK­A 8 KG, ANGLIÁBA 6 SHILLING ›8 K‹, OROSZORSZÁGBA 3 RUBEL ~8 K‹, AZ ÉSZAKAMERIKAI EGYESÜLT ÁL­LAMOKBA 2 DOLLÁR (12 KORONA) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, Ú.­HOLD­ UTCA 7.Szerkesztik : DR. VÁRADI ANTAL ÉS DR. FALK ZSIGMOND MEGJELENIK: HETENKINT EGYSZER. ELŐFIZETÉSI ÁRA A BELFÖLDÖN: EGÉSZ ÉVRE 24 KORONA, FÉL ÉVRE 12 K, NEGYEDÉVRE 6 K ÉS EGYES SZÁMONKINT 50 FILLÉR. A VASÚTI­ ÁLLOMÁSOKON PÉLDÁNYONKINT 50 FILLÉR. DÍSZPÉLDÁNY ELŐFIZE­TÉSI ÁRA EGÉSZ ÉVRE 80 K, EGYES DÍSZPÉLDÁNY 1.60 K. AZ ELŐFIZE­TÉSI PÉNZEK AZ ORSZÁG-VILÁG KIADÓHIVATALÁBA KÜLDENDŐK. I1. JÓ FÉNYKÉPÉSZETI PILLANATKÉSZÜLÉKEK 3SSS (QU­L MOLL A., CS. ÉS HÍR­ UDVARI SZÁLLÍTÓ, WIEN I, TUCHLAUBEN 9.

Next