Ország-Világ, 1918 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-26 / 22. szám

262 jobboldalon a konventi lakások és teoló­giai intézet, míg földszinten a levéltár van elhelyezve. A modernül berendezett rendház kör­nyezetével együtt igen jó benyomást tesz a szemlélőre, nyoma sincs rajta a kolos­torok komorságának, ellenkezőleg vonzó, barátságos, mint az a szellem, mely benne uralkodik. A rendház közepén szintén barok stílben épült kettős tornyú templom van, elismerten egyik legszebb katholikus temploma hazánknak, melynek falait, boltozatát értékes műkeccsel bíró Krakker-féle freskók díszítik, mely kiváló lengyel művész későbbi munkáját az egri székesegyházban láthatjuk. A hatalmas fejedelmi termetű Takács Menyhért prépost megvesztegető és ro­konszenves külső megjelenésében, mint kiváló lelki tulajdonaiban is egyaránt a rendnek valóságos képviselője. Nagy elő­deinek méltó s a modern idők minden szavát megértő és életrekeltő utódja ő, akinek aránylag rövid főpapi méltóságá­hoz már annyi nagyszerű alkotás,­annyi teremtő munka s ezek nyomán annyi el­ismerés, érdem fűződik. Erről beszélnek a monostort környező plébániák, templomok és a kies vidék kultúrája ,­ a rend iskolái, intézményei, uradalmai és birtokai, melyek mind-mind a magyar nemzeti nevelés közvetett, hat­hatós eszközei, a magyar hazafiság, ál­dozatkészség és kultúra tényezői. Az alig 57 éves, tetterős, fiatalos kül­sejű préposttól még sokat várnak, aki évek óta szívós kitartással harcol Kassa szabad királyi város közönségével együtt, hogy az 1777-ben megszűnt kassai régi egyetem helyett a város a közel jövőben létesítendő egyetemek egyikéhez jusson. Mar­ Só Miklós. ¡—n­'-u—n—n—i.—!i—«~ni—ti—tru­rz MINDENKI MŰVÉSZ. C­sodamódon sok a fővárosban mos­tanában: a művészlélek. Lépten­­nyomon az ember szemébe ötlik egy plakát, amelyen csles betűkkel az áll, hogy : Kukuráty kisasszony művészi énátestélyt ad, Lábikrássy kisasszony táncestélyt rendez, Fenomén kisasszony szavaló művész­ délutánt tart, Kabaré úr kabarézik, Tökéletlen úr tökéletes művészi nívón álló saját szerzeményű műdalaival lép föl. , Mindezt művészi nagy betűkkel csapkodják a fejedhez nyájas olvasó, hogy el ne felejts elmenni a művészi reggelire, művészi tízóraira, művészi ebédre, dél­utánra, estélyre, művészi éjféli táncra. Mért jut minden időszakra egy-egy a művészi társaság szerepléséből. Hol a postásifjak ifjúsági csoportja, hol a jegyrendszer folytán sztrájkoló cipő­­felsőrészkészítők külön testületének gár­dája, hol a hadseregszállító famíliák mű­vészi csemetéi, hol a lóvirsligyár alkal­mazottai tartanak előadást — jótékony­célra természetesen. Ma mindenki áldoz a jótékonycélra és így intelligensebbnek is látszik a művészi fellépés, mintha pénzért szerepelne az a sok művész. A hegedű-, zongora- és papirspárgaművész urak nagy hajat is növesztenek, hogy még külsőleg is lehnjjon róluk a művészet, a zeneszerző a legfölényesebb undorral fitymál minden más embert, hiszen az ő lelke felsőbb régiókban jár és egyes kisebb színházaknak egész önállóan egész egyedül naponkint zeneszerzenek. Mint a tyúk a tojást, úgy költik ők a zeneszámokat. Az inter arma silent Musae latin köz­mondást egyenesen pofonverik, mert a háború céljaira be nem vált legényeket és az itthonmaradt kisasszonykákat el­kapta a művészet hatalmas ereje és viszi­­viszi a magasba, ahonnan nincs vissza­térés. Ha a búzában is ilyen szapora lenne a termés, mint a művészetben, talán fölkínálhatnánk belőle az ántantnak is. Vannak úgynevezett újságszerkesztő­­művészek, könyvíró- és kiadóművészek, akik maguk olvassák egyedül a jól szer­kesztett és kiadott könyveket és újságokat, nem szólva a dohánybeszerző művészekről, kereskedő- és árdrágító-művészekről, a­melyet a legtökéletesebb formáig emeltek. Pedig sokkal nagyobb művész ezeknél az a szegény asszony, aki százféle jegyet tart nyilván, melyik mikor jár le, mikor lehet beváltani és hol kell beváltani! Sokkal nagyobb művész az az újságíró, aki tudja, mit szabad írni és mit nem! és nagyobb művész az, aki ma szabályosan morzsolja le reggeltől estig a napot, aki ORSZÁG-VILÁG az előírás szerint szerez be mindent, aki a kiadott rendeletek szerint mosakodik és öltözködik, alszik és lélegzik. Azért csak művészkedjen mindenki azon a pályán, amelyet kiválasztott magának s amelyhez legtöbb ambíciója van ! Csak arra figyelmeztetem ezeket a­­művészeket­, hogy vigyázzanak, mert ha hazajönnek a puska-, ágyú- és kardművészek, úgy szétcsapnak köztük, hogy eltörik a he­gedűjük, bedagad a torkuk, mert nekik nem művészet kell majd, hanem lakás és kenyér és lefitymálnak minden­­új művé­szetet*. Andriska Károly: MŰVÉSZET KÉT KIÁLLÍTÁS. A művészetek iránti érdeklődés nagy­mérvű és örvendetes fellendülését és művészeink munkakedvét mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy dacára az előrehaladott szezonnak, még egyre-másra nyílnak meg a kiállítások. Így ezúttal is két kiállításról kell egyszerre beszámolnunk. Az Ernst-múzeum, mely rendszerint csak régi, ismert művészek erkölcsi, főleg pedig anyagi szempontból biztos sikert ígérő kiállításainak szokott helyet adni, most öt fiatalabb művész gyűjteményét mutatja. Négyet közülük : Czencz Jánost, Orbán Dezsőt, Gy. Sándor Józsefet és a szobrász Szamosi Soós Vilmost már ezelőtt is talentumos művészeknek ismer­tük, az ötödik : jobbágyi Gaiger Jenő új név, mely azonban szintén hamarosan ismert és jóhangzású lesz. Legalább is erre enged következtetni mostani bemutat­kozása, mely mint kiforrott, kész művészt állítja­ őt elénk. Szinte túlságos az a biz­tonság, az a kezelésbeli készség, melyet művein látunk. Fiatal művészeknél meg tudunk bocsátani némi szertelenséget vagy mesterségbeli fogyatékosságot, ha ezekben az egyéniességet látjuk, Gaigernél azon­ban ilyesmiről nincs szó. Őtőle távol áll a keresés, kísérletés. Az ő eklektikus művészete hibátlanul, tökéletesen adja vissza mindazt — de csakis azt — amit kiváló mestereitől, különösen Ferenczytől tanúit. Czencz Jánost és Orbán Dezső­t meg­erősödve, kiforrva látjuk viszont. Mind­kettőt tiszta természetlátás jellemzi. Czencz még nem szabadult teljesen az idegen hatásoktól, színes, mozgalmas, impresszio­nista tájképeinek legtöbbje még Csók hatása alatt készült, néhány kisebb képén azonban már a természettől nyert köz­vetlen benyomásait adja a maga egyéni modorában. Orbán már megtalálta ön­magát. Az ultramodern »Nyolcak« egy­kori tagja lehiggadt, kiforrt, a tiszta naturalizmusra helyezkedett. Szereti a természetet a maga dús, buja pompájá­ban. Tájképein legszívesebben a sűrű, mély sötétzöld lombokat festi nyugodt, biztos, széles ecsetkezeléssel. Gy. Sándor József, kit olajfestményei­ről is előnyösen ismerünk, itt mint grafi­kus szerepel és a rézkarc biztoskezű mesterének mutatkozik be. Nagy technikai tudás és kiváló művészi érzék jellemzi ezeket az erős, lendületes rézkarcokat, melyek a folthatások felhasználásánál és a fény és árny helyes divíziójánál fogva majdnem festményszerűen hatnak. Még Szász Vilmos szobrász vesz részt a kiállításon, aki szép kis kámeákat állít ki. A másik most megnyílt kiállítás a Nemzeti Szalon tavaszi tárlata, mely méltó befejezése a Szalon ezidei gazdag művészeti programmjának. Bár az a meg­állapítás, hogy az általános kiállítások ideje lejárt, mivel a szokásossá vált kol­lektív és csoportkiál­ítások a művészek színét-javát az ilyen tárlatoktól nagyrészt elvonják, áll erre a kiállításra is, mely különösebb művészeti szenzációt nem nyújt, mégis műanyagának frissességénél, válogatottságánál és ízléses rendezésénél fogva, messze kiemelkedik a hasonló tár­latok közül. Legerősebben van a kiállításon kép­viselve Udvary Géza, aki a régi hollan­dus nagymesterekre emlékeztető kitűnő figurális művekkel szerepel. Katona Nán­dor három tátrai tájképén a kiváló mű­vész minden kvalitását megtaláljuk. Kézdi Kovács László két poétikus őszi tájat, Bottka Miklós művészi pasztelleket állí­tott ki. Déry Béla két pompás kis hollandi képe közül különösen a »Damrak Amster­damban” c. valóban mesteri alkotás. Ugyancsak jó hollandi tájat állít ki Heyer Arthur is. Csutak Elemér egy igen jó, karakteres férfiarcképpel, Csabai Uy Géza egy érdekes interiőrrel, Edvi Illés Ödön pompás kis városrészletekkel, Csűrös Béla egy jó női arcképpel és egy érdekes színhangulattal, Erdőssy Béla két vásári jelenettel, Feiks Alfréd két mozgalmas, színes, impresszionista képpel szerepel. Frank Frigyes, a kiváló figuralista művész két női arcképen kívül ezúttal két han­gulatos tájképet is küldött be. Különös figyelmet érdemelnek még Garzó Bertalan vízfestményei, Gerritsen Vilmos miniatűr-csendéletei, Hénel Gusz­táv voloscai utcája, Jaschik Álmos ki­tűnő szimbolikus színes rajzai, Kató Kálmán művészi természetrészlete, Ke­ményíti Jenő és Koszkol Jenő kitűnő interiőrjei, Kőrösfői Kriesch Aladár két pompás tájképe, Lovaghy Dénes csend­élete és színes plein-air képe, Merész Gyula önarcképe. Az említetteken kívül még Baranski E. László, Berén Gyula, Bükkerti Mariska, Dolányi Ida, Egyed Erna, Forbát Alfréd, Geiger Richárd, Gimes Lajos, Hadzsics Gábor, Halász-Hradil Elemér, Károly Ernő, Katonáné Madarász Adeline, Ke­mény Nándor, Klammer Mariska, Kör­mendi Frimm Ervin, Mousson I. Tivadar, Müller Ágota, Müller Béla, Páldy Zol­tán, Pállya Karolus, Reichl Kálmán, Reiszman Gizella, Sassy Attila, Gy. Sán­dor József és Teplánszky Sándor művei járulnak nagy mértékben a szép kiállítás sikeréhez. Bende János, VÁLI ERNŐ DR. A király Váli Ernő dr. kórházi főorvos,­­*"*■ műtő fülorvosnak a közegészségügy terén szerzett érdemei elismeréséül »buda­­tétényi* előnévvel a magyar nemességet adományozta. Szabadkán született 1863-ban. Orvosi tanulmányait Budapesten és Wienben vé­gezte. Külföldön Berlinben és Londonban végezte a speciális fülorvosi tanulmányait. Budapesten 25 év óta fülorvos ,­ az Irgal­­mas-rendi kórházban húsz év óta osztá­lyos főorvos. Itt a háború kezdete óta mint kisegítő hadi­kórházban egy 80 ágyas fülgyógyászati osztályt vezet. Ezen mun­kálkodásért jutalmazta Ő Felsége a ma­gyar nemesség adományozásával, buda­­tétényi előnévvel. Tagja az Állami Munkásbiztosító Hiva­tal Orvosi Tanácsának és a Törvényszéki orvosvizsgáló bizottságnak. A színház lm­ ATÁNCOS grófné, Sbo­danszky-Eyssler operettje. Faragó Jenő fordításában bemutatta a Fővárosi Nyári Színház f. hó 17-én.) Első operett­bemutatóként vonult be a Budai Szín­körbe a bécsi Raimund-színházban »Hanni geht tanzen” címmel sikert elért Eyssler­­operett. Az egykori dallamgazdag, finom muzsikájú »Vándorlegény« szerzője, az akkor hozzáfűzött reményeket bizony nem váltotta be. Beállott ő is becsületes szál­lítónak s minden évben leadta a divat­kívánta, unalmas, limonádé-keringőkkel és zajos, üres finálékkal felépített tucat­munkáit. Ezúttal az átlagnál valamivel — nagyon kevéssel — többet érő a pro­duktuma, de még mindig nem operett­­muzsika. Vagy ha úgy tetszik, az, de azon válfaja, melyet csak a legkisebb súllyal lehet mérni. Eltekintve egy-két dalától, melyet a „mai zeneértő közön­ség­ felkapott, a darab egész zenéje ügye­sen­­ összeválogatott. Hogy Eyssler érti a hangszerelést, nem lehet vitatni. Tetsze­tős ruhába öltöztet s így­­a látszat csal a régi igazság önmagát cáfolja, illetve iga­zolja. A darab szövegrészéről keveset lehet mondani. Bodanszky elsétált két szomszédjához, szétnézett, egyiknél is lá­tott valamit, másiknál is, hazament és innen ezt, onnan azt vette, kalapba tette, összerázta s mikor kiszedte, addig nyom­kodta, amíg­­ egy harmadikat csinált be­lőle Hogy a közönség mégis meglehető­sen­ fogadta a darabot, az a színészek és Faragó Jenő érdeme. Faragó fordításában sok ötletességet, vidámságot,élénk fordula­tot vitt a darabba s pesti miliőbe állítva be, némi mázzal vonta be. A szereplők feladatukat a legjobb igyekezettel ipar­ 1918 kodták megoldani s menteni és nem minden siker nélkül. Lakatos Ilonka a címszerepben adta bizonyítékát, hogy mennyit haladott tavaly óta. Tamás Benő és Tihanyi Vilmos egy »rassz«, illetve egy kocsis személyesítőjeként érdemelték ki az elismerést. Az együttesben Ujj Kálmán, Papp Manci, Jósika Mici és Róna Valér ügyes játékukért kaptak el­ismerést. Kellemesen hatott a szép díszlet és az ügyes, gondos rendezés. Utóbbiért Tihanyi Vilmos rendezőé az érdem. MySa. Budatétényi VÁLI ERNŐ dr. kórházi főorvos, kinek a király a közegészségügy terén szerzett ér­demei elismeréséül »budatétényi« előnévvel a ma­gyar nemességet adományozta. „ IRODALOM N­ A MUDERNI LUNYVIAK LEU­­■**■ újabb kötete »Az asszony és a bábu*. A színdarab szépségei így ol­vasva talán még inkább érvényre jutnak, mint a színpadon, ahol a Vígszínház kö­zönsége csak ,a minap fogadta tüntető lelkesedéssel. És Heltai Jenő pompás for­dítása külön élvezetet fog nyújtani az olvasónak. A kis könyv ára mindössze 1 korona 20 fillér. Gyissnyovszky rezső ,két „ kis színjáték* cím alatt kis könyvet bocsátott közre, amelyben jeles irói kész­ségről és verselési ügyességről tesz tanú­ságot, s az érdeklődést felkelti írójuk iránt, aki már több kötet verset irt össze. H­irdetések a máv. állomá­sain. A m. kir. államvasutak igaz­gatósága az állomásai területén kifüg­geszthető magánhirdetmények kezelését saját kezelésébe vette át. A hirdetések meg­­válogatásában, elhelyezésében és ameny­­nyire lehetséges, külső kiállításában külö­nös súlyt kíván vetni az igazgatóság a magyar ipari és kereskedelmi érdekek kellő kidomborítására, s arra, hogy a hirdetők a hirdetések e legkedvezőbb helyét és módját, mely számukra minden előnyt biztosít, minél jobban megkedveljék. A hirdetések gyűjtésére és szétküldésére léte­sített központi iroda Budapest, VI., Csen­­geri­ utca 68. sz. a. van. A részletes fel­tételek itt tudhatók meg. SZERKESZTŐI lISI EgSZ -ÜZENETEK­ — Kéziratok megőrzésére nem vállalkozunk, azokért felelősséget nem vállalunk. — H. Zs. Az Almanach számára még elfogadunk cikkeket. Természetesen, ha megállja helyét a kéz­irat. Elsősorban régi munkatársainknak adunk he­lyet s így előre ígéretet nem tehetünk. J. G. Esti harangszóra c. versének sajná­latunkra nem adhatunk helyet. V. R. A zenélőóra. Ha helyünk lesz, kiadjuk. Nem igen szeretjük a színi jeleneteket. Olvasóink nem szívesen látják. Sz. L. Gyenge kis vers, nem jelenhet meg. Kufárok a szent csarnokban. Ha helyünk lesz az Almanachban, kiadjuk. Versekre vonatkozólag előre nem tehetünk ígéretet. A. F. Meghódolás. Nem vált be. A »Nyári emlék* meg fog jelenni, azonban máskor jobb for­mát válasszon kéziratának leírására. Jobban szed­hető, ha kisebb lapokra ír! V. Gy. Irmuska. Nem vehetjük hasznát. Márton.­ Ha nagyon jó lenne a verse, akkor sem közölnők le, mert legalább mi, szerkesztőség tudni szeretnők, ki az a Márton. T. S. F. Te érted is élek! A leghangulatosabb valamennyi között. Mest fog alkalommal jelenni.

Next