Ország-Világ, 1920 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-30 / 22. szám
254 zenészek is. A három órát meghaladó műsor véges-végig a legélvezetesebb változatosságot nyújtotta. Volt zenekari és szóló produkció, cimbalom-, zongora-, tánc-előadás, szavalat és ének. A közreműködők majdnem mind cigánysorból származtak és a közönség nem győzte zseniális produkciójukat zúgó tapsokkal honorálni. Mégis tán a legnagyobb sikert aratta Hegyi Anna operettdíva, a Király Színház tagja, néhai Sági Balogh Jancsi ipolysági cigányprímás, a cigányszótár szerkesztőjének unokája. A szépséges művésznő gyönyörűen iskolázott csengő hangja általános feltűnést keltett és valóságos tapsorkán szólította a Regősnóták énekszáma után a dobogóra. A műsor minden számáról külön kritikát nem írhatunk, de mégis ki kell emelnünk Oláh Lula szavalatát, Sovánka Emma táncát, Pusztai Béla feltűnő művészi cimbalomjátékát, Körösi Endre lelkesítő beszédét, Bujka Márkus szívhez szóló tárogató produkcióját és Horvát Sándor mesteri hegedűelőadását. És utoljára, de nem utolsónak ifj. Rigó Jancsi kiváló zenekarának művészi lendülettel végzett produkcióját emelem ki. Liszt rapszódiáját és Losonc végromlását ihletett elmélyedéssel hallottuk és játékuk valóban elragadott. Tató Zsigmond: A MUNKA ÜNNEPE. ^C nagyot változott a világ sora. Gondjaink ^ mérhetetlenül felszaporodtak, örömeink észrevehetetlen apróra összezsugorodtak. Nincs kedvünk felebarátunk ügyes-bajos dolgaival törődni , hisz még a magunk munkáját is immel-ámmal intézzük. Elveszett az életkedv, elkallódott a lelkesedés és nyoma tűnt a felebaráti szeretetnek. A hosszú háború mindent elnyelt nemcsak anyagi javakban, hanem erkölcsi értékekben is. Ilyen körülmények között végtelen jól esett az a tüntető szeretet, mellyel a Kunossynyomda személyzete pünkösd vasárnapján, május 23-án ünnepelte Schönleitner Károly nyomdavezető munkálkodásának ötven éves jubileumát. Schönleitner Károly 1870. márciusában lépett a nyomdászi pályára és 1874. márciusában szabadult fel. Azóta szakadatlanul a munkának élt. Dolgozott reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig, ötven éven — egy hosszú emberéleten át. És ma években súlyos teherrel a vállán még mindig munkában áll, még mindig dolgozik, még abszolút nem gondol a nyugalomra, amelyet pedig bőségesen kiérdemelt. A hosszú pályán Schönleitner Károly állandóan jó kolléga, melegen érző embertárs és ami talán a legkiválóbb érdemes humánusan cselekedő főnök volt. Nagyszerűen tudta az üzlet és a gondjaira bízott munkások érdekeit összeegyeztetni olykép, hogy mind a kettő jól járt. És így érthető, hogy még a mai elsavanyodott emberi lelkeket is hullámzásba hozta az a dátum, amely Schönleitner Károly ötven éves munkásságának jubileumát jelezte. Délelőtt a munkatermekben és délután a fehér asztal mellett a melegen dobogó szívek őszinteségével ünnepelték Schönleitner Károlyt, aki ezen az egy napon legalább megkaphatta azt a soha el nem tűnő erkölcsi elégtételt, hogy nem hiába dolgozott, nem hiába igyekezett, embertársai megértették, megbecsülik és szeretik. Megható volt az a melegség, amellyel mindannyian örömet, meghatottságot és elérzékenyülést iparkodtak a jubilánsnál elérni, úgy elhalmozták virágokkal, hogy a lakása tündérkertté varázsolódott és nem a főváros felhőkarcolója egy apró részének néztük, hanem a virágpompától és kábító illattól félrevezetve, a Svábhegyen képzeltük magunkat. Bármennyire szidjuk is embertársainkat, az egyetlen, igazi, nagy megnyugvást mégis csak az adja, ha látjuk, hogy megbecsülnek. Schönleitner Károly ezt a hatalmas eredményt el tudta érni, tehát nyugodtan megállapíthatja, hogy nem hiába élt. Ezt pedig igen kevesen mondhatják el önmagukról. Dr. Tató Zsigmond. SCHÖNLEITNER KÁROLY, a Kunossy-nyomda művezetője, aki most ünnepelte nyomdászságának ötven éves évfordulóját. A MAGYAR leszámítoló és pénzváltó BANK R.-T. 50 ÉVES JUBILEUMA. A halandó ember apró kis részekre osztja az idők nagy végtelenjét, hogy ehhez mérje rövid, múlékony létét. Bizonyos időszakaszok után megáll egy percre, hogy visszatekintsen a maga mögött hagyott évek eseményeire, küzdelmeire, munkájára, hogy számot adjon magának azok eredményéről. Ez a visszatekintés, még ha gyümölcsöző sikereket mutat is, a búcsúzáshoz hasonló meghatódás érzését váltja ki. Minél hosszabb az az út, melyet az élet vándora átmér, annál megokoltabb, annál érthetőbb ez a megindultság szomorúságára vezető érzés, mert az elmúlást, amely felé megmásíthatatlanul haladunk, minden nap közelebb hozza. Egészen másképpen van ez, ha a jubileum nem egy emberre, hanem egy kis embercsoport tevékenységére, a belőle fejlődő vállalatra, intézetre vonatkozik. Ilyenkor a hosszú visszapillantás lehetősége nem intelem, hanem ígéret. Az együtt végzett munka, a közösen kivívott eredmény egy még szebb, még gazdagabb, újabb, nagyobb fejlődés biztató perspektíváját vetíti elénk. Ilyen ígéreteket hord magában az az 50 év, amelyre most büszkén és boldogan tekinthet vissza a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank. Ez a nagyszabású pénzintézet megbecsülhetetlen érdemeket szerzett azzal a sokoldalú, de mindig jelentős és eredményes munkával, amelyet közgazdasági viszonyaink fölvirágoztatása terén végzett. Nélkülözhetetlenül fontos intézmények megalapítása, vagy azok fejlesztése által közelebb vitt bennünket a gazdag és művelt nyugathoz. Közvetve, de sokszor közvetlenül is a magyar kultúra, a magyar tudományos, szellemi élet kifejlődésére új, tágas lehetőségeket teremtett. Bárhová tekintünk, úgyszólván mindenhol találkozni fogunk hasznos tevékenységük példás eredményeivel. A Közraktárak nélkülözhetetlen, mintaszerű intézménye, Danubius hajógyár, Magyar folyam- és tengerhajózási r.-„ Budapest villamos városi vasút r.-t., Ganz-Danubius r.-t., számos vidéki pénzintézet, biztosítóintézetek, sörgyárak, a papíripar, a cukoripar és még egész sereg virágzó, ezreknek kenyeret és munkát nyújtó vállalkozás dicséri bennük a zseniális alapítót, vagy a felvirágoztatást előmozdító becses segítőtársát. Már ebből a hiányos, rövid kis vázlatból is láthatjuk, mennyire jelentős tényezője volt közgazdasági életünknek a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank r.-t. az elmúlt félszázad alatt. Mulasztás lenne a részünkről, ha megfelejtkeznénk arról, milyen kiváló értéket jelentett itt báró Madarassy-Beck Miksa elnök és báró Madarassy-Beck Marcel, Havas Emil udv. tan., továbbá Neugebauer Kornél és Bán József igazgatók elsőrangú szaktudása s páratlanul buzgó tevékenysége. Most, amikor az ország jövője, mindnyájunk sorsa attól függ, hogyan emelkedünk ki mostani helyzetünk szomorú romjaiból, előre is a legszebb reményeket fűzzük munkában kipróbált gazdag tapasztalataik további érvényesítéséhez. Jól esik ott látni őket, s velük a pénzintézetet az elsők között, és a jubileumban talán éppen az a biztató ígéret a legbecsesebb, amelyet eddigi tevékenységük kiváló eredményei a jövőre nyújtanak. A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank báró Madarassy-Beck Miksa elnöklése alatt tartott ülésében megalapította a bank 1918. és 1919. üzleti évekre vonatkozó zárszámadását, amely a két esztendőre 17.280.498 korona nyereséget tüntet fel. Az igazgatóság a június hó 7-én tartandó közgyűlésnek javasolni fogja, hogy részvényenként összesen 50 K osztalékot fizessen és a tartalékalapot 1,000.000 K, a nyugdíjalapot 2,000.000 K, az alkalmazottak segélyalapját 200.000 koronával dotálja és végül 500.000 K-t fordítson a hadifoglyok hazahozatalának költségeihez. Az utóbbi két esztendő folyamán a bank a következő részvénytársaságokat alapította : a Roessemann és Kühnemann r.-t.-ot 4 millió korona, a Haltenberger Rudolf Szepességi Textilművek r.-t.-ot 1.200.000 K, a Gyapjú- és Posztóipar r.-t.-ot 4,000.000 K, a Központi Szénbánya r.-t.-ot 6,000.000 K, a Magyar Gyógynövény r.-t.-ot 1,000.000 K alaptőkével. A bank érdekköréhez tartozó vállalatok közül a Papíripar r.-t. megvásárolta a Coppony-féle ternesti papírgyárat és ezzel kapcsolatban alaptőkéjét 8 millió koronáról 10 millió koronára emelte. A Krausz Szesz- és élesztőgyár r.-t. megszerezte az Adria Ipari és Mezőgazdasági r.-t. nagyváradi telepét és fuzionált a Moskovits Mór és Fia nagyváradi céggel. A Gizella Gőzmalom r.-t. a Magyarpécskai malmot és a Szombathelyi Exportmalomipar r.-t.-ot vonta érdekkörébe. A bank érdekeltségéhez tartozó cukorgyárak, úgymint: a Délmagyarországi Cukoripar r.-t., a Felsőmagyarországi Cukoripar r.-t., a Mezőgazdasági Cukorgyár r.-t. és a Fejérmegyei Cukorgyár r.-t. kielégítő eredménynyel dolgoztak. a-s. ORSZÁG-VILÁG A TERÜLETVÉDŐ LIGA A VIDÉKEN. — Alakuló gyűlés Debrecenben és Tatabányán. — Dünkösd vasárnapján tartotta a terület—t védő liga alakuló gyűlését Debrecenben, a híres hajduvárosban. A liga részéről Ajtay József dr. elnök, Kovács J. István államtitkár, Milotay István dr., Okolicsányi László volt országgyűlési képviselő, dr. Pongrátz Aladár menekült vármegyei főügyész, a liga titkára, Kőrösy Endre, dr. Bodó Lajos és mások vettek részt. A Bika-szálló nagytermében megtartott gyűlésen helybeli elnökké egyhangúan Szomjas Gusztáv kormánybiztost választották meg. Vasárnap este nyolc órakor a Csokonay Színházban hazafias estély volt, melyen az ünnepi beszédet dr. Milotay István szerkesztő, debreceni képviselőjelölt tartotta. • « • Pünkösd vasárnapján alakította meg a Területvédő Liga tatabányai körét, amely alkalomra mintegy huszonhét tagú küldöttség utazott le Tatabányára Gálócsy Árpád vezetésével. Vasárnap délután népgyűlés, este pedig a Népházban budapesti művészek és művésznők részvételével hangverseny volt. 1920