Ország-Világ, 1920 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-26 / 39. szám

458 Egyszer aztán egy őrizetlen pillanatban ki­surrant vele a házból s a folyó rohanó árjába hajította bele. Felszabadult haja most megint lányos büszkeséggel, szabadon játszott széllel és napsugárral, mintha soha többé asszonyrab­ságba, asszonypárjába bele nem akarna szokni. Másik álma is volt. Mintha aranygyűrű lett volna kezén, a fején pedig olyan arany­sisak, amilyent a versenyjátékok vagy diadal­mas harcok hősei szoktak viselni, amilyent legutóbb a fiatal Kjartan fején látott. Óvta is szeretettel mind a két kincsét, pedig a sisak nehéz volt s miatta kissé lehajtva kellett hordania büszke fejét. Egyszer azután meg­botlott, s ahogy kezével megfogódzott egy sziklában, a gyűrű elpattant, s a repedés helyéről mintha emberi sikoltás és piros vér szökkent volna elő. Erősen megszomorodott a szíve kedves gyűrűje pusztulásán, ettől fogva a sisak is mintha még súlyosabban nehezedett volna a hajára. Amerre járt, izlandi nők és férfiak csodá­lattal nézték, a lantosok ajkán pedig egyik dal a másik után fakadt Gudrunról, kinek fején a hősök sisakja csillog. Egyszer azután, hogy a patak partján állott, a sisak is beesett a habokba, melyek mohón ragadták azonnal magukkal. Soha senki nem látta többé. Gud­run is utána akarta vetni magát, de ekkor felébredt. Hangos üdvözlő szavak riasztották fel ál­modozásából. Kjartan állott előtte, a hatal­mas és tisztelt öreg Knut fia, aki Thorkellel együtt már évek óta vezette a községek gyűléseit. Gyermekeiket, Izland két legszebb fiatal teremtését, ifjak és vének már évek óta egymásnak szánták. Kjartannal együtt jött hűséges tejtestvére, Bolli is, akivel gyermek­korában, Bolli vagyonos szabadparaszt szü­leinek házában együtt nevelkedett s akihez egy év óta vérszerződéssel megerősített ba­ráti hűségeskü is kötötte. Kjartan magas királyi alak, hangja paran­csoló és messzecsengő. Bolli megfontoltabb és szelídebb, bár gyávasággal senki sem vá­dolhatta. Az első pillanatban már annak lát­szott, aki valóban volt is: Kjartan hűséges kísérője, árnyéka, csatlósa, aki barátja nélkül el sem tudta volna az életet gondolni. Kjar­­tanra mindig oly mélységes csodálattal és megindultsággal nézett, mint az ember leg­tisztább, legigazibb valójára nézni szokott, ha az az istenek kegyes játékából néha, pilla­natokra elébe vetődik. Gudrun szerette volna álmai magyarázatát kérni Kjartantól, de hogy annak szeméből látta, hogy fontos mondanivalója van, hallgatott. Kjartan mellett különben is mindig olyan szívesen hallgatott, pihent ő, aki pedig egyéb­ként az élénk beszélgetést, a vezető szerepet s a fárasztó munkát szerette. Úgy kell lenni, hogy ez a csendes odahallgatás Kjartan lel­kére számára valahogyan munka, drága munka, tudattalan, kellemes erőmegfeszülés volt. — Jó hírt hozok, Gudrun­ atyám felsze­relt végre számomra egy szép nagy viking­hajót, s az első kedvező széllel elvitorlázunk Norvégiába, Olaf király országába és ki tudja még, hová. Tenger kinccsel térünk majd vissza — ugy­ e Bolli? — és nevünk­kel tele lesz a skaldok lantja. Gudrun tekintete elborult. Kjartané pedig még jobban megtelt élettel, ragyogással, mintha csak Gudrun szemének csillogó életét is ma­­gába szívta volna és sugárzott önző önfe­­ledtségben az ismeretlen dicsőség vágyától. — Ez az a jó hír, amit ígértél,, Kjartan ? Ennél már jobbat is hallottam. És meddig maradsz távol, mikor jösz vissza, Kjartan ? Az ifjú hősnek valósággal fáradságba ke­­rült messze elkalandozó tekintetét visszahozni ide a közelbe, a vele szemben ülő leány arcára. — Vissza ? Erre még igazán nem is gon­­doltunk, úgy de Bolli ? Majd ha már nem fér több kincs a hajónkra s több dicsőség a ne­­vünkre. De ha visszajövök, olyan fényes ajándékot hozok neked, Gudrun, amilyent sem Izland, sem Norvégia népe nem látott még. (Folyt. köv.) DÉRI FERENC, a székesfőváros nyugalomba vonuló alpolgármestere. CIGÁNY MUZSIKUSOK ÉS HEGyI ANNA ÉNEKMŰVÉSZNŐ HÓDOLATA BLAHA LUJZÁNÁL. Jobbról balra : Hegyi Anna színművésznő, Blaha Lujza, Benedek Lajosné, a művésznő nővére és Markó Miklós, lapunk munkatársa. Az alsósorban középen: Blaha Sándorné szül. Paál Margit miniszteri tanácsosné, mellette ifj. Rigó Jancsi cigányprímás és zenekari tagok.­­Kallós Oszkár udvari fényképész felvétele.) E. KÚN ANDOR, író és zeneszerző, a »Theater*Courier« budapesti szerkesztője. (Papp Rezső felvétele.) ORSZÁG-VILÁG 1920 'zY'zl 't'z’z! ‘z"z"zl­­' !zl!A .. a. Z. KÚN ANDOR legújabb zeneszerzeményét közli az » Ország-Világ« e heti száma. Ugyancsak Z. Kún Andor tollából most folyik az »Ország-Világ«-ban »Színpad, te vagy az álmom !...« című rendkívül újszerű cikksorozat, mely karácsonyra könyvpiacra kerül. Z. Kún Andor a fiatal írógárda legkiválóbbjai sorába tartozik. Szégyenletesen fiatal még, de máris a legkomolyabban át van hatva írói és zeneszerzői hivatásának magasztosságától. Ze­nei és irodalmi gondolata bőven van és becsületes igye­kezettel iparkodik a legjobb formában visszaadni mon­danivalóját. Őszinte odaadással akarja hazája kultúráját szolgálni és azt alapos munkával előbbre vinni. Z. Kún Andor tanulmányait jórészt Svájcban vé­gezte és már fiatalon kezdett írni,, legelső cikkei az »Ország-Világ«-ban jelentek meg és mi büszkén vall­juk ma is a miénknek ezt a szép tehetséget. Svájci és német színházi és zenei lapok munkatársa és 1915. óta a berlini Theater Courier magyarországi szerkesztője. Időközben — a háború alatt — Ko­lozsvárott a »Színház és Társaság«-ot, a cs. és kir. sajtóhadiszállás megbízásából a híres Molináry-ezred tábori folyóiratát, legutóbb pedig a »ReVű« irodalmi hetilapot szerkesztette. Számtalan zenei kompozíciójából csak néhányat említek meg. A »Dal az éjszakáról*, »Adjátok vissza*, »Ninette« és »Tudom«, elgondolá­sukban és megkomponálásukban egészen egyéni, mo­dern műdalok, a »Receruica nóta«, »Bár nóta* és »Jöjj Rudi* pedig pattogó ritmusú, pompás táncos kuplék. Most készül háromfelvonásos fantasztikus operettje : »Die Nordpolfahrt”, mely minden valószínűség szerint Berlinben fog hamarosan színrekerülni. Z. Kún Andor e heti számunkban bemutatott zenei szerzeménye »Drágám! asszonyok legszebbike« nem szorul semmiféle külön dicséretre. Aki egyszer elját­szotta, okvetlenül megkedveli a zseniális fiatal kompo­nista pompásan sikerült legújabb művét és ajánlani fogja összes ismerőseinek, úgy, hogy evvel a szerze­ménnyel is rövidesen foglalkozni fog széles Magyar­­ország minden zeneértője, Dr. Tata­r Zsigmond.

Next