Ország-Világ, 1920 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1920-11-07 / 45. szám

XLI. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1920. NOVEMBER 9. 7. 45. SZÁM. Szerkesztőség: VI., HORN EDE­ UTCA 18., földszint 1. Kiadóhivatal: V. KERÜLET, HOLD-UTCA 7. SZÁM. SZERKESZTIK : Dr. VÁRADI ANTAL / Dr. FALK ZSIGMOND ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 200 kor., félévre 100 kor., negyed évre 50 kor., egyes szám­ára 6 korona Finom műnyomó papíron készítette egész évre 600 korona, egyes számonkin­t 20 korona. RÁKOSI JENŐ NÉPSZÍNMŰVEI. Szász Károly bevezető beszéde ,a RákosJubileumi ünnepek során a Vígszínházban színrekerült »Éjjel az erdőn« című népszínmű október 26-iki előadásán. 1874. tavaszán a Nemzeti Színház új da­rabot készült előadni a már akkor a nép­szerűség verőfényében járó Rákosi Jenőtől, aki, mint az »Aesopus« méltán híressé vált költője, első nagy diadalának díszével és terhé­vel a vállain, egyik elismert vezetője volt a 67-iki kiegyezés utáni fiatal magyar iroda­lomnak. Az az új darab — mely nyomtatásban már előzően megjelent a könyvpiacon és a költői hatások iránt fogékony olvasóknak sok gyö­nyörűséget szerzett »A szerelem iskolája« volt, mely azután később — fő női szerepé­ben a gyönyörűszemű és­ széphangú Felekiné­­vel — a színpadon is nagy hátást tett és az irodalomtörténet is valószínűen Rákosi Jenő drámaírói pályájának fényben ragyogó delelő pontjául fogja megjelölni. De mert Rákosi Jenő akkor a valóságban is a »szerelem iskoláját« járta — és­pedig, mint vőlegény, igen buzgó tanítványként — arra kérte a színház vezetőségét, hogy a be­mutatót halasszák el őszre, mert mégis sok lenne e­­szerelem iskolájáéból az életben és a színpadon is egyszerre állni elő a lakoda­lomnak és a premiernek szigorlatára. A Nemzeti Színház jószemű és kitűnő ér­zékű igazgatója azonban — Szigligeti — se­hogyan se akart beleegyezni az előre is nagy­sikerűnek ígérkező darab előadásának elhalasz­tásába, váltig azt hajtogatván, hogy a közönség már várja a Rákosi-bemutatót, nem szabad őt felültetni, mert hiszen a színházi siker há­rom főtényezője — t. i. a szerző, a művész­személyzet és a közönség közt ez az utolsó — nem az utolsó. Rákosi erre azzal vágott vissza, hogy hiszen ha csak Rákosi-premierről van szó, azon könnyen lehet segíteni, ír­t hamarosan valami könnyebbfajta új darabot, amely akár össze is eshetik a lakodalommal. Az élelmes Szigligeti erre úgy okoskodván, hogy ha egy esztendőben két Rákosi-darabot csaphat, az még hasznosabb, — elfogadta az ajánlatot. »A szerelem iskolájá«-t eltette észre. Rákosi Jenő pedig — egy új darab első fel­vonása már készen hevervén fiókjában — néhány hét alatt kiszabta és gyorsan szaladó irodalmi tűjével meg is varrta — »A ripa­csos Pista dolmányá­t. Ez a darab — mely színre is került azon a virágos tavaszon — már csak annyiból is nevezetes állomás Rákosi Jenő drámaírói pá­lyáján, mert ez volt az ő első népszínműve. A darabnak tagadhatatlanul vannak — a cse­­lekvény és indítékok tekintetében gyengéi — hiszen melyik fénynek nincs árnyéka, — s talán ezért volt hozzá maga Rákosi is oly túlontúl szigorú, hogy összegyűjtött drámai művének abba a szép sorozatába sem vette bele, amely fehér amatőrszerű kis kötetekben közkézen forog — de kitűnő tulajdonságok­­kal is ékeskedik ez a gyorssütetű népszínmű : tősgyökeresen magyaros, zamatosan népies, ötletes nyelven van írva s egy csomó pom­­pásan rajzolt alak mozog benne: a tekintetes vármegye tekintélyét képviselő pandúr, a fa­­lusi közigazgatás fő-fő tényezője, a kisbíró, a végrehajtó hatalom jelentékeny szerve, a hajdú, azután a falusi vásárok furfangos cigánya, a mulatságos »Semmisek zsidó«, de legfőképen a darab lelke, a talált leány, Vica, aki sok addigi — és azutáni — népszínmű­­hősnő sablonjától eltérően, nem válik sem megőrülő Othéliává, sem Desdemona nem lesz valami bősz Othello karmai közt, hanem mindvégig megmarad nyelves, de szeretetre­méltó s mindenképen életrevaló fruskának. Azért is nevezetes ez a szerep, mert a Nem­zeti Színháznak egy akkor kelő fényes csil­laga kitűnő alkalmat talált benne a maga páratlan művészetének ragyogtatására. Ez a művésznő­­ a magyar színpadnak egyik leg­méltóbb büszkesége, minden idők egyik leg­nagyszerűbb színpadi temperamentumának hordozója még ma is közöttünk él és ha felejthetetlen csengésű énekének színezüstjét immár hajaszálaira palántálta is át a mindent megváltoztatni igyekező idő — a magyar közönség most is a régi, változhatatlan sze­retettel fordul feléje: a rózsabokorban világra jött kedves Blaháné felé ! »A ripacsos Pista dolmányá«-nak bemuta­tása után éppen tíz esztendő telt el — közben a Népszínházat is, megalapozván,­ felvirágoz­tatván s vele a magyar főváros német színé­szetének erejét is megtörvén Rákosi Jenő — míg ismét népies tárgyú darabot láthattunk, a hol a mesék ragyogó álomvilágában andalgó, hol a történelem messze távlataiban kalan­dozó szerzőtől. A »Magdolna« ez, a cím­szerepben a felejthetetlen Pálmay Ilkával, igen nagy hatást tett »paraszttragédia«, mely talán némi túlzó halmozással a földi élet és az emberi lélek legsötétebb szakadékait tárja föl, de melynek remek nyelvén kívül, különösen költőileg gyönyörűen s drámai felsőbb szem­pontból is valóban megrázó erővel megírt expozíciója, minden időkre maradandó érté­ket biztosít. Mikor pedig 1866-ban, Budavárának a törököktől való visszafoglalása 200 esztendős fordulóját ünnepelte a magyarság — Rákosi Jenő történeti hátterű népszínművével, a A SVÉD MISSZIÓ DAMJANICH­ UTCAI GYERMEKGONDOZÓ-TELEPÉNEK NÖVENDÉKEI HAT HETES HÍZÓKURA UTÁN. A telep vezetője és gondozója Nilson Åsta svéd­ grófnő, aki a kép középső részén látható. (Eiser felvétele.)

Next