Ország-Világ, 1920 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1920-10-03 / 40. szám

470 Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. A MOZIRÓL. (Csevegés a mozi köréből.) Magyarországnak még sohasem volt annyira fontos, mint éppen a mostani időkben, minden lehetőséget felhasználni a helyes propaganda kifejtésére. Erre a célra kiválóan alkalmas a film. Azonban hiba lenne azt gondolni, hogy az eddigi, olcsó hatást vadászó, vad csikós-, vagy betyár­romantika ennek megfelel. Lehetséges, hogy figyelmet ébreszt, de inkább árt, mint használ. Nekünk olyan filmekre van szük­ségünk, amely őszintén magyar levegőjű és a magyar nép fejlettségét, egyéni kul­túráját mutatja be. Ezt a nemes célt tűzte zászlójára az Orion-filmgyár és igaz lelkesedéssel, dícséretreméltó buz­galommal fáradozik megalkotásán a vál­lalat művészi igazgatója, Tóth Béla. Első filmükről annak idején megemlékeztünk. Második ilyen irányú filmük »A rög«, most készült el A mozidarab szkenáriuma az ügyes tollú Lázár István sikerült mun­kája. Egy elszegényedett nemescsalád feltörekvő sarjadékának harca a földéhes, vagyonos paraszt ellen, elvesztett ősi föld­jének visszaszerzéséért , e körül forog a történet. A vége békés megegyezés: a nemes leányát elveszi a gazdag paraszt fia s így a föld a családban marad. A főszerepekben ott találjuk Lacy von Blondelt, Kürthy Józsefet, Fehér Gyulát és Koszta Viktort, akik a legjobb igyeke­zettel és komoly odaadással végezték feladatukat. Gerőffy Béla rendező ügyes munkát produkált s a darab sikerében je­lentékeny érdeme van. rt­s.­ A MARGITSZIGET régi, háború előtti fényes, felejthetetlen idejére emlékeztetett az a tündéri éjszaka, amelyet szeptember 25-én, szombaton varázsoltak a fürdővendégeknek és a Budapestről átrándult látogatóknak. A Szent-Margitsziget gyógyfürdő részvény­­társaság tisztviselői és alkalmazottai nyug­díjalapja javára hangverseny és kabaré volt. A gazdag műsorból különösen ki kell emelnünk dr. Gál Dezső ércesen csendülő, ritka szép énekét. Legnagyobb hatást keltette a Puccini Tosca-jából éne­kelt áriával, melyhez Székely Tihamér tu­datos zongorakísérettel járult. Baksay Judit szintén szépen énekelt dr. Ribáry Géza zongorakísérete mellett. Nagyon ügyesek és mulattatók voltak Pásztor Gusztáv és Boross Géza kabarészámai. A hangver­seny még sok kedves és kellemes meg­lepetéssel szolgált és tán az volt az egyet­len hibája, hogy túl hosszúra nyúlt. Fél­­tizenkettőkor Hortense Mantyn és part­nerének parkett-tánckettőse megnyitotta a fiatalok igazi mulatságát. Az idősebbek is örültek annak a fesz­telen jókedvnek, amely erőt vett minden­ MOLNÁR KÁLMÁN. T­úsz éves irodalmi pályafutásra tekint­­het vissza Molnár Kálmán, kinek minden dalát a legtisztább faji magyarság jellemzi. Az élet elmúlt örömét, az el­vesztett boldogságot ő egészen máskép sírja el, mint költőtársai. Az ő lelkéből nem vált ki haragot a csalódás ,­ ő nem gyűlöl, nem átkoz, hanem szelíd bánattal és mélységes, de csöndes fájdalommal sirat és temet el mindent, ami elmúlt, de olyan őszinte és közvetlen hangon, hogy önkénytelenül vele sír a lelkünk. Dalai mindig a legtisztább és legszebb érzések­ből fakadnak, mint pl. ez is : Nem az a sok lehulló könny Égeti a lelkem, Amivel a halványra vált Arcom öntözgettem, Nem az a csók fáj legjobban, Amit soha nem csókoltam, Hanem az, hogy neked most már Nem vagyok az, aki voltam. Hogyha majd én te utánad Megtalálok halni, Ne borulj le a síromhoz Könnyeket hullatni. Nem az fájna, hogy szemedből Könnyet látok lepörögni, Hanem az, hogy nem tudnám már Az arcodról letörülni. Szinte meglepő az a játszi könnyedség és keresetlen közvetlenség, amellyel lant­ját kezeli. Bánata, fájdalma mindig mély­séges és megindító, öröme — bár kevés ilyen dala­ van — verőfényes és csillogó. S mivel dalainak túlnyomó részében a bánat és a fájdalom az uralkodó érzés, ezért Molnár Kálmánt méltán nevezhetjük a bánat és a fájdalom dalköltőjének. Molnár Kálmán 1878-ban Pápán szü­letett s a vidéki sajtónak hosszú éveken keresztül hívatott munkása volt. A világ­háború kitörésekor letette a tollat és ma­gyar hazafias kötelességérzésből önként besoroztatta magát katonának s a harc­térre sietett. Kezéből azonban hamar ki­ ÚJABB HUSZONEGY VAGYON SZERETETADOMÁNY ÉRKEZÉSE AMERIKÁBÓL. Az autóban Thomsonné és Pedrov kapitány ülnek. (Eiser felvétele.) ORSZÁG-VILÁG km­. Mi tagadás benne, a tánc reggel nyolc órakor ért véget. A pompásan sikerült mulatság nagy összeget hozott a jótékony célra és nagy népszerűséget szerzett a Margitszi­getnek. A rendezőség élén Tárnoky és Kraszner igazgatók mellett különös érde­meket szerzett Bosnyákovics rendőrtaná­csos, a szigeti rendőri kirendeltség veze­tője és Fekete főpénztáros meg Nádasdy főkertész, Strich József és Bittner, a kertészeti ügyek intézői. A kis szálló­ban levő olvasótermet a kertészet gazdag pompájával tündérkertté varázsolták. A női látogatók néhány szál virágot és legyezőt kaptak, a közreműködő művész­nők igen szép csokrot és külön még virágkosarat A gazdagon ellátott büffé­­ben pedig Keresztes vendéglős gondosan őrködött vendégei testi jóléte felett. Nem csoda, ha a közel ezerre menő vendég és látogató felejthetetlennek mondja ezt az éjszakát és olyan dicséretekkel mesél róla, hogy mindenki fájlalhatja, aki nem volt ott. A sok keserűség után végre néhány óra a felvidulásnak, az örömnek, a boldog­ságnak volt szentelhető. Dr. Tark Zsigmond: esett a fegyver, mert 1915. február 17-én a galíciai harcokban hátgerinctörést szen­vedett, minek következtében mozgási ké­pességét majdnem teljesen elveszítette, bár több mint öt éve gyógykezelés alatt áll. Jelenleg március óta a Császárfürdőben ápolják, ahol dr. Müller Imre igazgató­főorvos buzgó odaadással fáradozik azon, hogy a beteg dalköltő mozgási képessé­gét valamiféleképen visszanyerhesse. Molnár Kálmán irodalmi munkáiból eddig csak három kötet jelent meg: »Álom és valóság« (1904), »Nótásköny­­vem« (1910. Singer és Wolfner) és »Nyári napsütés« (1913. Pfeiffer Ferdi­­nánd kiadása). Ezeken kívül több mint ötszáz magyar dalt írt, melyek közül mintegy 110-et maga zenésített meg s számos közülök országos hírűvé vált, mint a »Nem látlak én többet téged« kezdetű híres katonadal is. Többi szöve­gét pedig legjobb és legismertebb dal­szerzőink, mint: Révfy Géza, Fráter Lo­­ránd, Sas Náci, Kun László, Kurucz Já­nos, Hetényi-Heidlberg Albert, Bajomi Hümér stb. zenésítették meg s a háború előtti években alig jelent meg magyar dalos kótafüzet, melyben Molnár Kálmán neve nem szerepelt volna. Ma pedig senki sincs, aki a hontalan, földönfutó magya­rok, a hazájukat vesztett székely nép ke­servét nálánál hívebben eldalolni tudná. R. G. IRODALMI PÁLYÁZAT. A »Területvédő Liga« keszthelyi cso­portja 1921. január 6-án országos iro­dalmi ünnepet rendez Keszthelyen. Ezzel kapcsolatosan pályázatot hirdet: 1. Irodalomtörté­nelemi felolvasásra, melynek tárgya Kisfaludy Sándor és Ber­­zsenyi korából merítendő. Terjedelme egy nyomtatott ív. Díja ezer korona. 2. Drámai jelenetre, mely vagy ezzel a korral foglalkozik, vagy általában iro­dalmunknak nemzeti életünkre való hatá­sát mutatja. Díja ezer korona. 3. Alkalmi költemé­nyre, mely szintén ebből a korból merítsen. Díja ötszáz ko­rona. — A pályamunkák jeligés levéllel november elsejéig Szerecz Imre dr. tanár Keszthely címre küldendők. A ZSEBKENDŐRŐL Csevegés. — írta FLIGL JÓZSEF. A leheletszerű patyolatból készült, apró középső részt pompás, velencei csip­kéből való pókhálófinomságú keret veszi körül, hogy azt egy tündér megelevene­dett mosolyának lehetne tartani. Ez a csodás szerkezet úgy hízeleg ,a szemnek, mint egy bájos táj látványa. És csak oly tökéletes szépségű kéz, aminől van Dyck festett, méltó ennek az illatból és csipkéből szőtt alkotásnak a megérin­tésére. Ilyen gyönyörű zsebkendővel még a pompakedvelő római nők sem dicseked­hettek. Ezeknek kendőcskéje, mely még kétségkívül igen értékes föníciai selyem­ből készült, a forróság enyhítésére és az arc tisztántartására szolgált. Németországban Nagy Károly idejében a vászonkendő volt használatban. Nemes­emberek és polgárok az övhöz erősítve viselték azt, asszonyok és cselédek az akkoriban igen kedvelt posztótarsolyokba rejtették. Ez a fehér vászonkendő ugyancsak különbözik a mouchoir galant­ tól, mely a pazarló, kegyetlen Medici Katalin ud­varánál rettentő szerepet játszott. A mouchoir galant­ot, amelyből ked­ves, de ah, áruló halált okozó illat áradt szét, a kényelmetlen ellenségnek küldték, hogy azt minden feltűnés nélkül távolít­sák el az árnyékvilágból. Az ily ártalmatlannak látszó kendők egyik veszedelmes példánya rabolta el végleg a Bertalan éjjelén IX. Károly eszméletét. Nem akarunk tovább időzni ennél a vérszomjas és orgyilkos kornál, hanem irányítsuk figyelmünket inkább egy sokkal rokonszenvesebb kendőre, melynek szé­pítő és fiatalító hatást tulajdonítottak. Ezt a »Venus-zsebkendőt« a XVI. század körül egy olasz kuruzsló vezette be és ha azt hétszer a következő, nagyon sajátságos keverékbe mártották, akkor végbement az ígért csodahatás. 1920 ---------­ A keverék terpentinből, borrisból, ólom­fehérből, higanyszublimátból, timsóból, tragant-gummiból, malvasiai borból, tojás­­fehérjéből, ecetből és gyömbérből állott, mely anyagokat naranccsal, citrommal, kandiszcukorral, ötven csigával, egy kö­vér, megkoppasztott tyúkkal és mirtusszal keverték még össze. XIV. Lajosnak minden reggel napi használatra átnyújtottak három hímzett vagy csipkével szegélyezett, különféle ki­vitelű zsebkendőt. Este azonban be kel­lett érnie két csipke nélküli kendővel. Mikor a jó társaságban a burnótozás hozzátartozott a bon­tonhoz (a sötétszínű port a nők is felszívták az orrukba), a zsebkendő hozzá alkalmazkodott a szük­ségletekhez. Naggyá, sőt igen naggyá növekedett és minthogy nem igen tart­hatta meg a fehér színét, tarkává vedlett, és divatossá lett a durvább anyag is, mellyel nem kellett oly finnyásan bánni. Mikor azonban a szivar és cigaretta háttérbe szorította a burnótot, a férfi­világból is eltűnt a nagy, tarka kendő és az egész vonalon az előkelő fehér kendő kezdett diadalmaskodni. A finom izlandi vászonból vagy ba­­tisztból készült fehér kendő sokkal disz­­tingváltabb a tarka vagy azonos, de széles szegéllyel ellátott batisztkendőnél, amely iránt­ sok úriember előszeretettel visel­­tetik. Hiába, a férfiruha ma komoly, méltó­­ságos tónusra van hangolva és a tarka zsebkendőszegélyben van valami kihívó, vidám, játszi vonás és ezért az zava­rólag hat. Tarkának csakis a vadászzsebkendőnek szabad lennie, amelynél a két lombszín, a mode és a zöld jöhet figyelembe. Zsebkendő tekintetében a hölgyvilág határozottan előnyben részesül. Sokkal nagyobb választék fölött rendelkezik, és pedig a legkecsesebb, legbájosabb és leg­értékesebb példányok fölött. Ünnepélyes alkalmakhoz a legszebbek és legelegánsabbak a valódi csipkéből készült, apró, finom szövésű, batiszt­­vagy pókhálószerű finomságú vászon­középrésszel bíró zsebkendők. De a hímzett kendőknek sem kell szé­gyenkezniük. A hímzés, mely most aratja diadalait, minden elképzelhető anyagnál nyer alkalmazást. Fürge ujjak finom, illa­tos, fehér hölgykendőkre is bájos ara­­beszkeket és szegélyeket varázsoltak és az ügyes ujjak oly buzgalommal tevékeny­kedtek, hogy csak a közepén maradt egy kis üres helyecske hímzés nélkül. Hölgyek részére nem nagyon elegáns a tarka szegélyű kendő. A keskeny fekete szegély csak a gyász részére van meg­engedve. Igen becsülik a sarkokban Madeira kézihímzéssel készült, szolid vászon­kendőt. Valamivel vidámabbul hat a kecses, Valencienne-betétekkel, csipkével és sze­géllyel díszített kendő ,■ azonban a se­­lyemkendőcske, mely egy ideig közked­veltségnek örvendett, teljesen trónja­­vesztett lett. Az apró kis ke­ndőket legjobb mono­gramm nélkül hagyni, a többibe egyes betűket hímeznek. MOLNÁR KÁLMÁN író és zeneszerző.

Next