Ország-Világ, 1921 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-01 / 1. szám
XLII. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1921. JANUÁR 1.1. SZÁM. Szerkesztőség: VI., HORN EDE UTCA 18., földszint 1. Kiadóhivatal: V. KERÜLET, HOLD-UTCA 7. SZÁM. SZERKESZTŐK: Dr. VÁRADI ANTAL / Dr. FALK ZSIGMOND ELŐFIZETÉSI ÁR .Egész évre 260 kor., félévre 130 kor., negyedévre 65 kor., egyes szám ára 6 korona. Finom műnyomó papíron készített egész évre 800 kor., egyes számonkint 25 korona. AZ UTOLSÓ SZERELEM Regény. - Irta GEORGE SAND. <1. Franciából fordította SZALÁNCZY JÓZSEF. Téli estén együtt ültünk a vacsoránál. Kedélyes hangulatban folyt a vacsora, mint minden lakoma, amelyen igazi jóbarátok jönnek össze. A vége felé azonban egyikünknek, egy orvosnak az elbeszélésén szomorúra fordult a vacsora derűs hangulata. Ez az orvos elmondotta, hogy reggel egy halott asszonyt vizsgált meg, aki házassági dráma áldozata lett. Környékbeli gazdálkodó felesége volt. Mindnyájan becsületes, okos embernek ismertük ezt a gazdálkodót. Végtelen féltékenysége vitte rá arra, hogy megölte a feleségét. Mindjárt fölvetődtek a mohó kérdések, amelyeket az ilyenféle tragikus esetek szoktak kiváltani. A mamarázatok és kommentárok Után ne -e ' ' zefjfík- nht. fu oU reflexiók és meglepődve láttam, hogy milyen különféleképen ítélik meg e cselekedetet azok, akiket látszólag ugyanazok a szempontok, ideák, érzések és elvek fűztek össze. * Az egyiknek az volt a véleménye, hogy az asszonygyilkos férj tiszta józanságában cselekedett és lelkiismeretét megnyugtathatja az a tudat, hogy joga volt így cselekedni. A másik azt vitatta, hogy a férj, akit az asszony könnyelműsége múló őrületbe kergetett, önmagának szolgáltatott igazságot. A harmadik a vállait vonogatta: gyávaságnak tartotta megölni a házasságtörő asszonyt. A negyedik meg azt tartotta gyávának, aki élni hagyja az asszonyt nyilvánvaló hűtlensége után is. Nem mondom el mindazokat az ellentmondó teóriákat, amelyeket e menthetetlen cselekmény kapcsán fölvetettek. Megvitatták a férj erkölcsi jogát az asszonnyal szemben, a törvény, a társadalom, a vallás, a bölcsesség nézőpontjából. Mindegyik álláspont talált védelmezőre. Hevesen és vakmerően vitáztak a kérdésről anélkül, hogy megértették volna egymást. Az egyik mosolyogva kérdezte: — A becsület nem az asszony megölésére kényszerítette le a férjet ? Ez a közbeszóló különben az asszonyról nem mondott véleményt. — Csinálnának csak törvényt, — folytatta, — amely arra kötelezi a megcsalt férjet, hogy nyilvánosan fejét vegye a bűnös hitvestársának ! Fogadok, hogy közöttetek, akik elméletben oly engesztelhetetleneknek mutatkoztak, nem akadna egy sem, aki nem a legélesebben tiltakozna ilyen törvény ellen. Csak egy ember volt közöttünk, aki nem vett részt a vitatkozásban. Ez az ember Szilveszter volt. Szegény öregember, érzékenyszívű, végtelen gyöngéd és szeretetreméltó optimista, aki Berquin szellemében gondolkozott a társadalomról. Egy kedves szomszéd volt, akit szerettünk becsületes jelleméért és szelíden tréfálkoztunk vele. Az öreg Szilveszter valamikor házasember volt s e házasságából született egy rendkívül szép leánya. A felesége, aki nagy vagyont pazarolt el a hiúságára, régebben meghalt. A leány sokkal nagyobb szomorúságot hozott Szilveszter fejére, mintha ő is meghalt volna. Rossz útra tért. Miután Szilveszter hiába próbálta kiragadni a leányát a kicsapongások fertőjéből, levette róla a kezét teljesen. Ráhagyta vagyona utolsó roncsait is a leányra és elvetette gondját a hasztalan aggodalmaknak, a hiábavaló törekvéseknek, amiket a leány úgysem becsült semmire sem. Ötvenéves kora küszöbén nekivágott a bizonytalanságnak. Elment Svájcba, ahol csak a keresztnevén szerepelt. Tíz esztendőt töltött Svájcban. Egészen eltűnt azok szeme elől, akik Franciaországban ismerték őt. Később Páris közelében ismét találkoztak vele. Egy elhagyott házban éldegélt, szegényesen, túlságos mértékletességgel 300 frank járadékából, amelyet idegenben megtakarított keresetéből biztosított magának. Csak hosszadalmas rábeszélésre ment bele abba, hogy a teleket Xzéknél töltse, akik rendkívül tisztelték és szerették. De Szilveszter annyira szerette a magányosságot, hogy mihelyt a fák rügyezni kezdtek, visszatért az elhagyatott BOLDOG ÚJÉVET!