Ország-Világ, 1924 (45. évfolyam, 1-53. szám)
1924-01-06 / 2. szám
14 bán 855 lakást produkált. A szép eredmény és az e célra szükségelt milliárdok költségvetései előteremtésének feltételezése mellett is a hiányzó 6.000 lakás felépítése hosszú esztendőket igényelt volna. Ezzel szemben nem lehet kétséges, hogy magánépítkezés megindításával ezt a lakáskontingenst 2-3 esztendő leforgása alatt feltétlenül elő lehet teremteni. Így született meg a nemrég szentesített 1923 : XXXIV. t.-c., melynek alapján immár a magánépítkezéseknek is olyan arányú kibontakozása várható, amely mellett a lakásínség belátható időn belül a múlt emlékévé válik. Ez utóbbi akció az ú. n. „lakásépítő külön tevékenység", amelynek ügyvitelét és lebonyolítását az említett törvény alapján alakult Lakásépítési Állandó Bizottság (LÁB) látja el. Ezt az akciót is báró Petricsevich-Horváth Emil dr. népjóléti államtitkár vezeti. Ez építési tevékenység keretében eddig közel 600 lakás felépítése biztosítjatott, amelyeknek 59°/o-a a szabadforgalom tárgyát képezi, másik 50°/o-a ellenben csupán olyan nem albérleti lakással rendelkező családos egyéneknek lesz bérbeadható, akiknek ezen új lakásokban való elhelyezése által, régi lakásaik így felszabadulnak és közvetve szintén elősegítik a lakásínség enyhítését. Mindkét akció, úgy az állami, mint az állami támogatással segített magánépítkezési tevékenység már eddig is kivívta a bel- és külföldi szakkörök osztatlan megelégedését, így legutóbb a londoni polgármesterek Budapesten járt küldöttségét ejtette bámulatba a Magyarországon tapasztalható építkezési kedv fellendülése, amely a külföldi szakemberek véleménye szerint szintén egyik biztató jele Magyarország gazdasági talpraállásának. KÉPZŐMŰVÉSZET. A Nemzeti Szalon újév napján nyitotta meg harminchetedik csoportkiállítását. Az egyesület kitűnő igazgatója, Déry Béla festőművész, nagyon helyesen cselekszik, mikor szakított a Szalon színvonalának ártó régi rendszerrel, mely mindenféle összeköttetéseket felhasználó, többé-kevésbbé tehetséges műkedvelő előtt megnyitotta termeit. (Jelenleg már csak kétségtelenül művészi színvonalt elért szereplők jutnak itt szóhoz, sőt Déry igazgató finom érzéke még arra is kiterjed, hogy csak rokon irányú, illetve egymásnak ellent nem mondó művészek kerüljenek össze. Ez alkalommal Bardócz Árpád, Kofász Károly, Ripszám Henrik, Ringer Erzsébet és Udvary Pál képlőivel, azonkívül Telcsné Stricer Gina szobrászati munkáival ismerkedünk meg. A kiállítók különböző korúak és felfogásúak ugyan, de mindnyájan méltóan illeszkednek be a Nemzeti Szalon előkelő milienjébe. Igen tehetséges ifjú piktort ismerünk meg Udvary Pálban, aki édesanyja műtermében szívta már magába a művészi atmoszférát. Az Iparművészeti iskolában végzett grafikus tanulmányai rajzkészségének váltak nagy előnyére, viszont Balló és Olgyay mesterek révén bizonyos romantikus hajlandóságot tett magáévá, ami főképen történelmi levegőt árasztó képein jut jellegzetes kifejezésre. Legtöbb képén borongós hangulat vonul végig, amit az uralkodó ezüstszürke alaptónus, tájrészletein pedig azonkívül a nehéz foszlányokban lenyomaszkodó felhős égbolt vált ki. Udvary széles ecsetkezeléssel, biztos kézzel dolgozik, bravúros könnyedséget árulva el figurális tárgyú művein is. Nagy érzéke van az ügyes kompozíció iránt is. Bizton remélhető, hogy a közeljövőben tervezett párizsi tanulmányútja teljesen ki fogja érlelni a benne rejlő kvalitásokat. Bardócz Árpád vásznai viszont sajátságos aranyos-barna alaptónussal vannak aláfestve, amely különösen az őszi hangulatot kifejező avagy a leszálló nap bágyadt fényében úszó tájrészleteknek kedvez. Erőteljes Vihara, Forró éjtszaka és Naplemente c. képei szinte misztikus világításokkal hatnak. Néhány odavetett színfolttal kitűnően sikerül neki a tömegek vibráló mozgásának kaleidoszkópszerű érzékeltetése (Regatta, Alföldi vásár). A tárlaton uralkodó borongós hangulat melankóliáját kellemesen ellensúlyozzák Kotász Károly művei, holott érdekes, hogy a kiállító művészek közül korra ő a legidősebb, de friss, élénk színezése fiatalos kedélyéről tesz tanúságot. Az élettől duzzadó Búcsúsok, továbbá az üde színekben pompázó Hídnál és Fűzfa alatt c. tájképei értékes művész kezére vallanak. Egészen idegen világba vezet a Ripszám Henrik pasztelljeivel, akvarelljeivel és néhány olajfestményével telt terem. Ennek a művésznek fantáziáját hosszú szibériai hadifogsága megtermékenyítette a nekünk még titokzatos szláv és keleti levegővel, sajátságos fényhatásokkal érdekes típusokkal. Csak a forradalmi lázat kifejező Tanulmányfejre utalunk, mely ezt a különös témakört jellegzetesen reprezentálja. Ripszám egyes képei, pl. a dekoratív hatású Vízmerő leányok, a Foglyok, Budoár, Est a Csulimon és a nála különben is karakterisztikus kékes-zöld világításban foszforeszkáló Holdas est sajátosan naív felfogást tükröznek vissza, sőt egyik-másik tájrészlet víziószerűleg hat. Kár, hogy színérzékével nem mindig egyenlő értékű rajzkészsége, legalább egyes elrajzolt alakjain ez a fogyatkozás kissé bántóan tűnik fel. (Tisztelt kényszermunkán. Leány gyerekkel.) Az együttes leggyengébb tagja Ringer Erzsébet, kinek szerényebb igényű vásznai felszetősek (Pöförke malom, Tóparti temető és még néhány intim tatai részlet), a nagyobb szabásúakon azonban, kivált figurális ábrázolásain nélkülözzük az erőt, a kiforrott tanulmányokat. A kiállítás sikeréhez lényegesen hozzájárul Telcsné Strícker Gina, az egyetlen plasztikus, kinek finoman mintázott aktjai és komoly elmélyedésre valló portréi férje egészséges naturalizmusának egyénileg módosult befolyását mutatják. * * * A Kazinczy korabeli „széplelkű honleány" típusát idézi emlékezetünkbe Barabás Atala írónőnk, ki széleskörű európai műveltségét újabban lelkes buzgósággal állítja be nemzeti propagandánk szolgálatába. Működése a női léleknek az eszményi szépért való hevülését férfias hazafiúi lelkesedéssel és szívós eréllyel egyesíti. 1920-ban az ő égisze alatt megalakult a magyar művészeti ágak fellendítésére, honi művészeink felkarolására törekvő Magyar Nemzeti Reneszánsz Társaság, melynek folyóiratát is e derék írónőnk szerkeszti Ezúttal, a múlt héten a József-téren megnyílt kollektív kiállítása alkalmából piktúrájával vonja magára figyelmünket. Barabás Atala először művészi tanulmányutakat tett Párizsban, Brüsszelben, Düsseldorfban és Drezdában, majd Münchenben Hollósy mester, Firenzében pedig Torino tanár és Strauss amerikai arcképfestő vezetése mellett tanulta a festőművészet mesterségi részét. Első nagyobb kiállítása mintegy tíz év előtt az Országos Kaszinóban nyílt meg, 1915-ben pedig Kossuth Lajos utcai műtermében rendezett kollektív kiállítást, majd 1917-ben Berlinben szerepelt egy képgyűjteményével. Ha tekintetbe vesszük a művésznőnek karitatív és kulturális téren kifejtett fáradhatatlan tevékenységét, meg kell lepődnünk arány- A" RÉGI BUDAPEST: Az Aldunasor, a Duna pesti partja a Lánchídtól délre. A RÉGI BUDAPEST: A Császárfürdő és az úgynevezett Császármalmok. Ezeket a kerekes malmokat a fürdőből kieresztett melegvíz hajtotta. ORSZÁG-VILÁG 1924. január 6.