Ország-Világ, 1925 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-04 / 1. szám

AZ EMBER SZAVA FELHŐÁRNYÉK. Regény. — Irta ZSITVAY I. (1) I. A napszakának legszebb ideje, az alkony közeledik. A füzes korong útjának utolsó ara­szait rója az égen. Ferde sugarai messze be­hatolnak a százados törzsek között a jól gon­dozott uradalmi erdő mélyébe, melyet itt a szélen gondosan megtisztítottak minden bo­zóttól, ne legyen nyugvóhelye, búvótanyája a nemesebb vadnak, nehezebb legyen a vador­zók áldatlan munkája, kik rejtekhelyről elősze­dett fegyvereikkel sötét éjtszakákon zsákmány után indulnak. Nincsen itt átdatlan bozót, csak térdig érő fű és virág, a május hónap rövid életű, de szemkápráztatóan színes szőnyege. Aranyporos a levegő, folyó arany az ég alja. A százados törzsek mohos kérgét acélszerű ragyogással vonják be a reájuk tévedő sugár­kévék, a hozzájuk simuló rózsaszínű s kék virágfejecskék, mint antik ékszerbe foglalt rubin- és zafírkövek ragyognak rajta. A­ magas erdő előtti lankás pázsitja sima, mint a bársony, apró fehér csillagvirág sűrűn díszíti, ökölnagyságú fehér pukkancsgomba ezrével lepi be különösen azokon a helyeken, hol egy-egy másfélméteres átmérőjű faóriás került ledöntésre nemrég, ahol a föld mélyre van ásva s a derékvastagságú főgyökerek csillagszerűen veszik körül a mélybehaló fa­tönköt. A föld feketesége itt látszik. Sugárzik belőle az élet, a termőképesség. Valamikor, fán nem is olyan régen még erdő volt a lan­kás s egyes kivágott törzsek gyökere újra ki­hajtott, helyenként kerek, dús bokrokat alkotva, melyeken szivárványszínűvé törik a fehér, ferde alkonyi napsugár. A lankás vége mély vizenyős mező, melyet egész patakrendszer öntöz. Menta és kakuk­­fűtől illatos itt a levegő, derékig ér itt a ka­szára váró fű és virág. Elképzelhetetlen pompa és gazdagság a színekben. A cikória égszín­kékjétől a levendula sötétkékjéig, a legszebb orgonaidétól a melegszínű sötét paplijáig, a vadrózsa halvány rózsaszínjétől a legharago­sabb vörösig, a citromsárgától a sötét narancs­színig minden szín és minden árnyalat kép­viselve van itt. Valóságos színorgia és illatfár. A mezőn túl a faluból mi sem látszik, apró házacskái elvesznek diófái hatalmas lombko­ronái alatt, olyan innen az erdő aljából, mint egy üget, egy szent berek, mert valóban az aranyszínű nyugati égboltról egy templom képe válik le, a magaslaton épült, a falu felett uralkodó egyszerű szerény kis falusi templomé, a maga igénysen tornyával, égfelé mutató ke­resztjével. Úgy látszik az Isten és itt szere­tettel tökéletes alkotása, a szép természet ölén. Az ember munkájából e helyen mi sem lát­szik. Csak ott, ahol az erdő a ligettel érint­kezik, fekszik egy hosszú, padszerű terméskő, útjelző vagy határkő volt valamikor. Azóta le­döntötte a fergeteg, mohával vonta be az idő. Emberi alkotás ... de hol vannak már azok, kik felállították ! Poraikat rég széthordta a szél, felszívta az ibolyák gyökere, emlékük is alig maradt. Egy órányira innen a sűrű erdő mélyén örökzölddel, repkénnyel bevonva áll egy elhagyott klastrom romja, fán annak lakói állították. Vörös barátok voltak, mondja a monda s a nép félve mesél róluk rémmeséket. Az éj­szakát dehogy töltené ott a pásztor, de tán még a megszorult vadorzó sem, még vihar elől menekülve sem. Minden évben egyszer, augusztus táján megindul a romok felől az apró cecelegyek raja - kísért a gonoszok lelke, mondja a nép - s jaj akkor annak, kit az erdőben s ligetben lel . De csak néhány napig tart a csapás, utána újra csendes lesz minden, élvezetes az erdő magánya. Valóban magány. Henye, sétálni ráérő úri nép nem igen él a környéken, a földmíves pedig betelik a természettel munkája közben, ha dolga nin­csen vele, inkább elül háza kis kapujában, ha az Isten házával, a temetővel szemben köteles­ségének eleget tett. A nap lejjebb-lejjebb száll, végre lebukik a templom mögött. Kalászszínű fénykévék sugá­rozzák körül az Isten lakát, a toronyból meg­szólal a nyugalmat hirdető esti harangszó, a dombon túlról a pásztor filinkója . .. vagy fán­tán ébredt újra ?... A bogárzümmögés lassan­­lassan elhal, egy-egy tücsök danája szólal meg, búcsúztatja az eltűnt napot. A liget bokraiban fülemüledal csendül fel, köszönti az első csil- Wiö iMii i- ~' iP) v ■ -ÁTVETTE ^ _____Budapest, 1925. január 4. kő. évfolyamé ■ 1.If Jzám.­ASztóVILÁG -53E£Öfe£ KÉPES HETILAP 3S2gtek~ Szerkesztőség : Budapest, VI., Horn Ede­ utca 18., földszint 1. FELELŐS SZERKESZTŐ : Előfizetési ár : Egy évre 120,000 korona. Fél évre 60,000 korona. Kiadóhivatal címe: Budapest, V. kerület, Hold-utca 7. szám.­­ negyed­évre 30,000 korona, egy hónapra 13,000 korona. Egyes kiadótulajdonos : a „Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság". PATW 7(Tf­lVIOMF) szám­ára tőzsdékben és a pályaudvarokon 3,000 korona. Külföldi Megjelenik minden héten egyszer : vasárnapon. LJJ. J. ZIOLVJJ. előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó.

Next