Ország-Világ, 1925 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-23 / 34. szám
282 ORSZÁG-VILÁG Türr István levele Gonda Bélához Hágába. TÜRR ISTVÁN. Az adás-vételi szerződés. Irja K. CSÁSZÁR ISTVÁN. férfiam in nem Volt Valami nagyszerű ! ’ m'ndatallal senki se tagadta, hogy a va£P M 3un®. Susfinianus«-ban igen versilus lénykű dolgok tulajdonképeni lényegével, csupán azt nézte, milyen jogi fogalom alá estek azok. A lokomotívot például úgy definiálta, hogy az olyan gőzzel hajtott, síneken szaladó gazdasági tárgy, melyet a fennálló jogszokások szerint hiteles okmányok nélkül is áruba bocsáthat az állam. A Villamosság iránt pedig azóta érdeklődik, mióta egy jogi szaklapban azt olvasta, hogy a villamos áram elvezetése (az árammérő órának csúfolt magángazdasági felszerelés kikerülésével) bizonyos esetekben idegen vagyon eltulajdonításának tekintendő. Agglegény volt. Joggyakornok korában gondolt ugyan arra, hogy jó volna házassági egyezségre lépni. Mivel a kiszemelt hölgy csinos is volt, hozománya is ehhez hasonló volt, meg mivel a jogászok nőtlenségét a „lex Papia Poppaea* kifejezetten rosszalta, elhatározta, hogy a kísérletet végrehajtja. Mivel azonban ezt a kísérletet alkalmatlan eszközökkel és módon kezdeményezte, a hölgy megnyerése nem sikerülvén, nem köttetett meg a szerződés. Ezen kudarc után az ügyész úr nagyon megharagudott a gyöngéd nemre, végkép szakított a nőkkel és ezután minden idejét jogi tanulmányainak fejlesztésére fordította. Egy napon az ügyész úr adás-vételi szerződést kötött a város öszeresével, Morgenstern Jakabbal. Mivel az ágyneműje már nagyon viseltes volt s a gazdasszonya is folyton zaklatta, hogy illenék már újat venni, elhatározta, hogy a bevásárlást már nem halogatja tovább. Pénzt adott a gazdasszonyának s egyben megbízta, hogy a régi ágyneműket adja el az ószeresnek, így került a házhoz másnap a handlé. — Ön hajlandónak mondja magát a kialkudott összeg készpénzben való kifizetése ellenében az áru tulajdonjogának megszerzésére . - Hát ha meg lehet venni, nem mondom, hogy nem veszem meg, — válaszolta Morgenstern. — Jó, rendben van, látom a vásárlási szándék megnyilatkozását. — Csakhogy már látja! — Jó, rendben van , arra feleljen meg, van-e joga megkötnie ezen ügyletet, azaz nem áll-e gyámság alatt, korlátoltság, tékozlás, vagy elmebetegség miatt ? — Hallja, engem ne sértegessen ! — Mérsékelje magát uram. Fontos okból intézem önhöz eme kérdéseket, minthogy lényeges feltételei az adás-vevési szerződésnek. — Hadd lássuk hát akkor azokat a régi ágycibákat! — Íme, azonnal megtekintheti és a szemle után megköttetik az ügylet. A gazdasszony a zsibárust a szomszédos szobába vezette, hol a padlón két bugyor hevert. Egyikben a régi, a másikban az új ágynemű volt. A handlé gyakorlott szemmel vizsgálgatta őket. — Hát itt ez a rongy nem sokat ér. De mivel maga az ügyész úr, ötvenezer koronát adok az egész vacakért. — Ötvenezer koronát ? A vételár megajánlott összege az áruba bocsátott ingóság minéműségéhez képest alacsonynak találtatik. — Hát még mennyit akarna az ügyész úr. Úgyis a nyakamon marad ez a rongy. Kétszer kimossák és vége. — Hm igaza lehet... de mondja csak Kovácsné asszony, várjon a felkínált összeg, a helyi szokások és a piaci árak alapján megfelel-e az áru értékének? — Ez már úgy van, nagyságos úr kérem, ha öreg dolgot ad el az ember, sehol se fizetnek érte sokat. . — így ön a tárgyalások befejezésére tesz ajánlatot ? — Na persze. Különb vevő úgy se jön ügyész úr. A handlé mind egyforma, ahány csak van. — Helyes. A felkínált összeg elfogadtatik. — Schon gut, - mondja a handlé - a fiam délután eljön ezért a vacakért. — Bocsánat, bocsánat uram, de a dolog nem ily egyszerű. Föltétlenül ragaszkodom az adásvétel írásba foglalásához. - A telekkönyvi hivatalba nem küldene el az ügyész úr? - Igaza van: a fennálló jogszokások szerint érvénnyel bír ugyan az élőszóval kötött megállapodás is, de mivel az okmányok bizonyító ereje mégis csak nagyobb, föltétlenül ragaszkodom hozzá. - Goff über die Welt ! - morogja bosszúsan a handlé, — nekem mindegy. Az ügyész asztalhoz ül, hozzáfog a szerződés megírásához és a leírt szöveget apránként fennhangon ismétli. - Tehát... egyrészről dr.Óváry Ödön ügyész, másrészről Morgenstern Jakab izé... mi is a foglalkozása Morgenstern úr? - Handlé. - ... ószeres, a mai napon a következő egyezségre léptek: 1. Dr. Óváry Ödön ügyész a mai napon eladja Morgensfer Jakab ó... ó... szeresnek a régi ágyneműjét, melyet fentnevezett vevőnek megszemlélés végett előmutatott, ötvenezer koronáért. 2. A vételár átvételét eladó ezennel elismeri. Úgy, mindjárt fizetheti is Morgenstern úr. - Jól van na! Hányszor maradtam még adósa a pénzivel, szól az ószeres és leteszi az asztalra a piros bankjegyet. - Jól van, rendben van. Folytassuk a szövegezést. 3. Elismerjük, hogy kényszerítés, csalás és tévedés... és tévedés a jogügyletnél nem fordult elő. Úgy, készen van. Kívánja a szerződés felolvasását ? - Szépen kívánom! - A vevő nem kívánja a szerződés felolvasását. Úgy, rendben van, írjuk alá! A handlé aláírta a szerződést és megígérte, hogy a fiát elküldi délután a batyuért és eltávozott. A gazdasszony utána nézett és lopva összenevetett az ószeressel, aki a hüvelykujjával a homlokára, azután az ügyész úr felé bökött. Délután megjelent a kis Morgenstern és vígan szaladt hazafelé a batyuval. Még aznap estefelé kiderült, hogy kellemes- 1925. augusztus 23.