Ország-Világ, 1925 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-20 / 51. szám
1925. december 20. A darabban nagy sikere volt Baumannak, ő énekelte az akkori leghíresebb nótát: Rég Volt, rég volt, nagyon rég volt... Két év múlva a Royal Orfeum mutatta be a Kék róka című egyfelvonásosát, majd Mérei Adolf buzdítására megírta az Aranyeső című operettjét, mely több mint száz előadást ért meg. Ezt követte a Katonadolog s ezzel egyidőben a Most, amikor minden világ nyílik című nótájával kijut a külföldre is. Pár év alatt a világ minden nyelvén énekelték ezt a dalát. Komoly sikere volt Bécsben is. A Josef Theaterben adták elő a Wundermülle című operettjét, majd Bentieber felszólítására megírta a Finanzgenit. A főszerepet Mariska Huber játszotta és főként az Aszszony, asszony, csókos asszony című keringővel aratott nagy sikert. Legnagyobb pesti sikere az Aranymadár-nak volt, amely 353 előadást ért meg és megérdemelt sikere volt a Hattyúlovagnak is. A Százszorszép a Városi Színházban ment mérsékelt sikerrel, mert Péchy Erzsi, akire a darab készült, lemondta az előadást. A csorbát kiköszörülendő, megírta az egyik legfinomabb hangulatú operettjét az Árvácskát. Ez volt az első nyári darab, amit téli színház is átvett a műsorába. Ezt követte a Postás Katica, melynek most készülnek a newyorki bemutatójára. Olaszországban La bambotta della prateria címmel egy 35 Zerkovitz-dalból komponált operett van műsoron, minden színpadon, még a gyarmatokon is, ahol olaszul beszélnek. Nevét, nótáit az egész világon ismerik Buenos Airestől Milánón keresztül Kairóig. Nagy sikert ért darabja a Nóta vége, mely még mindig műsoron van. Legutóbb az ABC című operettjét fejezte be, mely még ebben a szezonban kerül bemutatóra a milánói Teatro Liricóban. Szövegét a Corriere della Sera szerkesztője és az olaszok legjobb librettistája írta, Arnoldo Fraccaneri. Jelenleg Savoirral kötött egyezség alapján a Nagy hercegnő és a szobapincér című parodisztikus operett komponálásával foglalkozik. Eme felsorolt nagyobb operettjein kívül számos kisebb darabot írt: Beppo, Lucia, Kalandor kisasszony, Piffypalaffy kisasszony. Van két szcenirozott dala is: Az utolsó Dankó nóta meg a Falu végén kurta korcsma. írt több, mint 500 dalt s még egyre dolgozik, nem törődve az emberek rosszindulatú, kicsinyes, sokszor nagyon is ostoba csipkelődéseivel. Minél többet gúnyolják, annál erősebb lesz. A bántalmakért a munkában keres kárpótlást, dolgozik, két kézzel szórja a lelke kincseit és mindig jobbat és értékesebbet alkot. A gáncsoskodók, kik minden munkáját már eleve elítélik, lenézik, már régen nem lesznek s a nevüket is elfelejtik, mikor a szívből fakadt, néha pajkos, de sok-sok meleg érzéssel telített Zerkovitz-dalokat még mindig énekelni fogják! Csoportkiállítás az Ernst-múzeumban. A múlt vasárnap megnyílt, harmincötödik csoportkiállításnak gócpontját egy kimagasló művészünk képezi; ő az álló, ragyogó nap, mely körül a fiatalok, a bolygók csoportosulnak. A mi Rippl-Rónai mesterünk ma már fogalom, maradandó érték hazai művészetünkben ; az ő művei már messze fölötte állanak az efemer sajtó elismerő kritikájának, azokhoz már csak a feltétlen hódolat és a tiszta gyönyörködés érzésével lehet közelednünk. Újra lelkünkbe lopódznak azok a halk, finom melódiák, melyek az ő légiesen könnyed tájképeiből, ezúttal balatoni impresszióinak tüneményes, szinte odalehelt színjátékaiból áradnak , újra elgyönyörködhetünk árnyszerűen lenge női alakjaiban, melyek elmosódó kontúrjaikkal, olykor a mélyen lehúzott kalap alól kivillanó szemeikkel szinte álomszerűen jelennek meg előttünk. Nem méltatlan kíséretet nyer a nagy mester az ifjabb piktorokban: Szüle Péterben és Vass Elemérben. Szüle előadása az ő zsíros színeivel bevont vásznain egyszerűsége és közvetlensége mellett is tud monumentális lenni. Sötét tónusú, mély érzésből fakadt Szeptemberén, Tavaszán, Áradó Zagyváján és több hasonló témájú képein feltűnik valamiféle rokonság a hollandusok őszinte természetszeretetével. A pendantként egymáshoz illő Öregek és Felolvasás kitűnő megkomponálása Munkácsy felfogását hozzák emlékezetünkbe. A Bibliaolvasó nő és az ablakon átszűrődő fény mellett Horgoló nő is múzeális értékű alkotások. Nagy meglepetést jelent a kiállításnak az a terme, melynek falait Vass Elemér festményei töltik meg. Vasst már korábbi szereplései alkalmával is a természet gazdag, titokzatos hangulatainak költői lelkű tolmácsaként ismertük fel. Mostani, technikájában is teljesen kiérett oeuvreje láttára pedig a mi tájképfestőink legdíszesebb sorába iktathatjuk. Górék, Szérűs kert, Eső után, Lellei ház, Parasztudvar egy-egy ősmagyar zamata, de kulturált poétalelken átnemesedett élmény. Előkelő felfogás jellemzi Vass Elemérnek mindig artisztikus képmásait, akár báró Hatvany Lili vagy Biller Irén, akár Barreda spanyol festő, vagy az Olasz kisleány portréjára gondolunk. Virágcsendéletét viszont jól összehangolt színharmóniája teszi hatásossá. A grafikusok sorában komoly értéket képviselnek Gara Arnold és Beron Gyula. Amaz egy Magyar Parnassus című költeményciklushoz készülő rézkarc illusztrációit mutatja be, Ady, Babits, Kosztolányi, Szép Ernő, Juhász Gyula és több más modern költőink arcképét, illetve egy-egy versük művészi parafrázisát. El kell ismernünk, hogy Gara grafikája úgy dús fantáziára valló kompozíciói, mint a költők egyéni lelkivilágának megértése, illetve megsejtése folytán a költői művekhez kongeniális kiegészítést tud nyújtani és az író eszméinek, érzelmeinek hivatott tolmácsként testet adni. Beron Gyula, a biztoskezű grafikus, aki eddig finom trónrajzain adott levegős városi vedutákat, ezúttal mint akvarellista mutatkozik be igen előnyös oldaláról. Üde, zománcos színekben tartott vízrajzain új világításban, idealizálva köszöntenek fővárosunk ismert utcarészletei, hol napfényben, hol erős borulatban, iff-off nyüzsgő alakoktól élénkítve. Valljuk meg, hogy ebbe az impozáns és kedves környezetbe némi disszonanciát visz bele Vértes Marcell grafikája, a mai táncőrületet és a párisi éjszakák léhaságait frivolsággal elénk táró színes vagy fekete rajzain, melyeknek nyugtalan vonaljátékában vagy szeszélyesen odavetett színfoltjaiban nem tudunk meglátni egy komoly tudású művészt, hanem csupán a tömeghatásra dolgozó felszínes plakáttervezőt, akinek paszteljei és akvarelljei is csak olcsó sikerre pályáznak. Az egyébként magas színvonalú kiállítás méltóan illeszkedik bele a finn származású, de immár másfél évtized óta köztünk élő Lupola Yrjö nemes felfogású plasztikája. Huszonöt darabból álló kollekciója kerül a közönség elé, képmások, akttanulmányok, csoportkompozíciók márványban, bronzban. Lupola aktjai gondos mintázással, választékos vonalvezetésükkel, a mozdulatok lendületes ritmusával nyerik meg tetszésünket, (Lány galambbal, Diana, Haldokló szabadsághős, Ifjúság, Flóra), míg József Ferenc főherceg és neje, továbbá Szemere Árpád, Papp Viktor, a finom mosolyú úrhölgyek portréinak értékét a lelkiség, az egyéni élet nagyszerű kivetítése adja meg. Örömmel és büszkeséggel valljuk most már magunkénak a messze északról ideszakadt, velünk rokon származású művészt. (M. D.) VASS ELEMÉR: Biller Irén arcképe. Az Ernst-múzeum csoportkiállításából. VASS ELEMÉR: téliés udvar. Az Ernst-múzeum csoportkiállításából. ntlVESZETt VASS ELEMÉR: Enrique Barreda spanyol festő arcképe. Az Ernst-múzeum csoportkiállításából. ORSZÁG-VILÁG 423