Ország-Világ, 1927 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1927-10-30 / 44-45. szám

208 ORSZAG-VILAG 1927. október 30. és november 6. VARGHA MÓR Máv. főfelügyelő, a dunaparti teherpályaudvar rahtárfőnöke. KŰNHEGVI GUSZTÁV főinféző, a dunaparti teherpályaudvar raktárfőnök- helyeítese. GRAU KÁLMÁN főiníéző, a dunaparti teherpályaudvar pénztárfőnöke. OLÁH IMRE titkár, főintéző, a dunaparti teherpályaudvar forgalmi főnöke. ben szolgált. Közéleti szereplése csak ezután kezdődött. A világháború kitörésekor a magyar államvasúfnál főellenőri rangban Pancsova állomáson mint állomásfőnök teljesített szol­gálatot. Ez az állomás Belgrádfól légvonalban hét kilométer távolságban feküdvén, a háború egész tartama alatt a legexponálfabb hely volt. Csapataink felvonulási vonala és átkelési helye, illetve előbb az osztrák-magyar, majd a német hadvezefőség hadtáposzfálya lévén, éjjel-nappal hajőáfrakodási forgalmat bonyo­lított le. Az állomás állandóan a szerbek ágyútüze alatt állott és kilenc esetben ágyúz- tafoft. Dacára annak, hogy a szerbek ágyúval állandóan csak az állomásra tüzeltek, mind­végig a helyén maradt és életveszélyes szol­gálatot végzett. Az átkelés és a visszaverefés háborús veszélyeinek és izgalmas napjainak átélése után a német hadseregnek Szerbiába Való bevonulásakor óriási szolgálatot tett, amiért is Versecen vitézségéért és rendít­hetetlen hazafiságáérf 1915. szeptember 22-én a hadidíszítményes Ferenc 3ózsef-rend lovagke­resztjével tüntefíeíeíf ki. Hasonló nagy ér­demiért 1919. szeptember 18-án a másodosztályú német vaskereszíet is megkapta. Magas minisz­teri, katonai, vonatparancsnoksági és üzlefveze- főségi elismeréseken és kitüntetéseken kívül a Pancsován székelő katonai kikötőparancsnok­ságtól „a világháborúban való kiváló együtt­működés emlékére" felirattal a hadvezefőség jelenlétében ezüst serleget kapott. Ez a múlt elismerése. Az 1919. év borzalmai elmúltával a Dunaparti közlekedés irányítását úgy gon­dolta a felsőbbség erős, biztos és nagyfudású ember kezébe kell adni. Erre a szerepre Wolf Istvánt találták alkalmasnak. Az ő vezető és a célért való küzdelemben minden más szempontot elsöprő agilitása csodát is művelt. A Dunaparf virágzik és él... A tősgyökeres átalakulás után erős kezekre volt továbbra is szükség. Egymásután kerültek napvilágra újabb akciói. A Kansz. megválasztja a vasúti csoport elnökének, megalapítja Libwerfh Károly intézővel a balatonfüredi gyönyörű tisztviselői üdülőtelepet strandfürdővel. Könyvfáregyesü- lefef létesít a személyzet részére. Munkatársaiban sem csalódunk. Helyettesé­ben ár. Oláh Imre titkár, főinfézőben ugyan­csak hatalmas támaszára talált. A forgalom lebonyolításának nagy körültekintéssel járó és idegölő munkáját végzi sikerrel. A raktár- főnök nehéz hivatalát Vargha Mór felügyelő látja el közmegelégedésre, míg Kunhegyi Susztáv főinfézőről, helyetteséről, széles kör­ben érezhető kereskedelmi tevékenységén kívül, példátlan humanizmusa is beszél. A pénztár- főnök helyét Srau Kálmán, a fiúméi keres­kedelmi életben közismert nagy látókörrel rendelkező szaktekintély foglalja el, a duna- parfí franziíó gabonaforgalom és a különféle tranzakciók viszont Schubert főinfézőf dicsérik elsősorban. Az a siker, amelyet Wolf István ért el az ő gárdájával, minden téren osztatlan elisme­réssel, kell hogy találkozzék. Mert az ő sikerük nem egészen az övék, a magyar kereskedelmi élet sikere is. Fáradhatatlan munkásságuk és ügybuzgal­muk nyomot is hagy Dunaparf életében. fcA ÉÉÉ ÉÉÉ é» *** CSACSIFOGAT. Irfa ÁCS KLÁRA. Péíerke kapta tizedik születésnapjára. Pál csak messziről bámulta. Ő nagyfiú volt már. Tizenkéfeszfendős, szegény szülők gyermeke és Péferke tanítója. Nézte a csacsifogafof, biborbélésű, fekete- lakkos hintójával, puhán gördülő négy kereké­vel és az eléje fogott két szürke csacsikáf. WOLF ISTVÁN Máv. főfelügyelő, a dunaparti teherpályaudvar állomásfőnöhe, a KANSz vasútf csoportjának elnöke.- Hogy milyen édesek, szelídek, kedvesek 1 És elmondta megint újból sokszor egymásután. - Hogy milyen édesek, csendesek, engedel- meskedők1 Állt, állt sokáig ott a túloldalon, komolyan, nagyfiúsan, messze a csacsifogaffól - kizárva az édenből. Péferke pedig fogta a gyeplőt és végigszá- guldoff a fényes napsugárban, boldogságtól pirulfan. Győzedelmes, viruló élettel feli volt a két szeme. Fenfről sziporkázó aranyeső pergett a bíbor­bélésre. Sárgán ömlött végig a két szürke csacsikán. Nézte Pál. ... Kicsinek lenni, csak tízesztendősnek, kényeztetett úrigyermeknek és végigszáguldani egyszer, úgy ... úgy... ! Befelé folyt minden hulldogáló keserves könnye. * * * Együtt mentek haza naponként közös hivata­lukból, Tar Péter és Térés Pál. A két esztendő, mely köztük volt, fizenöfeszfendős korkülönb­ségnek látszott. Péter karcsú volt, könnyed, elegáns, az élet elkényeztetett kis hercegúrfia. Pál ellenben nehézkesen mozgott, kissé eset­lenül is. Megszokta a maga kemény lépteit. Ó, tudta, jól kell fogódznia, mindig saját terhére támaszkodva, hogy előre léphessen. Péternek mindenben kedvezett a szerencse. Pál csak nagyot kapaszkodva ért el valamit. De jó egyetértésben éltek és jó barátok voltak. Pál mindenkor a Péter tanítója. A belvárosból hazafelé kifordultak a Duna- sorra. Szép volt ilyenkor korafavasszal. Ott már zajlott az élet. Lehetett öt percekre belemerülni a sok színbe, illatba. — Látod ott? Péter mutatott és nézett Pál. Világos selymes hajfürtök villantak. Halvány gyöngyszínű, szelídkés leányarcból két buza- virágkék szem mosolygott feléjük. — Látod Lidikét ? Hogyne látta volna. Csakis őt látta Pál, már nemcsak így előtte, de otthon is és a hivatalban. A sok apró számjegy buzavirágkék színűén nevetett feléje. Csillogtak a mosolygó kék sze­mek elérhetetlen messziségből. De még álmodni sem mert a dúsgazdag gyáros leányáról. Csak legmerészebb képzeleté­ben kísértett a gondolat, ha kineveznék cég­vezetőnek - hiszen elég régen dolgozik a vállalatnál hangya szorgalommal - akkor falán lehetne odaállni eleje a legközelebbi táncmulatság alkalmával - jlyen kisebb mulat­ságok valamelyikén ismerkedtek is meg vele - és felkérni, hogy egyszer vele is táncoljon, ne mindig csak Péterrel. De nem őt nevezték ki. Az elegáns, könnyed mozdulafu, sima modorú Péter lett cégvezető helyette. Lidikét is ő vitte táncba. És röviddel utána esküvőre is. Pál csak messziről bámulta. Nézte a puhabélésű, fekefelakkos hinfóí, táncos négy kerekével s az eléje fogott két hófehér paripát. Péter pedig beszállt, boldogságtól pirult arccal, ifjú hitvesével a sok fehér virág közé. Fenfről sziporkázó aranyeső ömlött rájuk. Sárga fény- zuhafagban száguldottak tova. Állt Pál a szomorú túlsó oldalon s minden gondolattól kifosztott agyába belesajgoff egy gyermekkori régi emlék. Szívét görcsösen markolta felújulf kisfiú fájdalma, elhomályosuló nézését keményen egymásra csukott szájjal akarta tagadni. Befelé sóhajtotta olfhafaflan égő vágyát. .,. végigszáguldani egyszer úgy... úgy... 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék