Ország-Világ, 1928 (49. évfolyam, 1-51. szám)

1928-12-23 / 50-51. szám

284 Dr. PAJOR SÁNDOR igazgató főorvos , egészségügyi főtanácsos. A közelmúltban jelent meg a hivatalos lapban dr. Pajor Sándor kitüntetése. A kormányzó­t főméltósága dr. Pajor Sándort a közegészségügy terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül egészségügyi főtanácsossá nevezte ki. Dr. Pajor Sándor Trencsénben született. Tanul­mányait a budapesti és bécsi egyetemeken végezte ; az utóbbi egyetemen nyerte el az orvosdoktori kvalifikációt. Az 1900. évben a Szentkirályi­ utca 14. szám alatt hidegvízgyógyintézetet alapított. Minthogy ez az intézet idővel kicsinynek bizo­nyult, az 1908. évben elhatározta, hogy a Vas­utcára nyíló telken szanatóriumot építtet hozzá. Ma Európa elsőrangú szanatóriumai sorában is számot tesz a Pajor-szanatórium. A páciensek úgy nappal, mint éjjel jelentkez­hetnek, a legsúlyosabb betegséggel is azonnal fel­vétetnek. A betegség legyen bármily természetű, minden esetben kitűnő szakorvosok állanak a betegek rendelkezésére. A szanatóriumhoz tartozik a magánklinikai osztály. A Pajor-szanatórium áldozatok árán is lehetővé akarja tenni, hogy a kevésbbé tehetős középosztály is a neki megfelelő milliókben, a szabadorvosválasztás elve alapján gyógykezeltet­hesse magát s ezért többágyas közös szobákban napi négyszeri étkezéssel, mérsékelt, majdnem csak kórházi díjazás ellenében találjon gyógyulást. Dr. Pajor Sándor tudománya sok-sok szenve­dőnek szerez enyhülést. Nemcsak kiváló orvos, Dr. PAJOR SÁNDOR, egészségügyi főtanácsos, igazgató főorvos. Werner Irén műterem felvétele, IV., Váci­ utca 30. A VÍGSZÍNHÁZ december 7-én mutatta be W. Somerset Maugham legújabb darabját: The Cons­­tant Wife, mely Heltai Jenő kitűnő for­dításában Ne váljunk el címet kapta. A levél és Az eső világhírű szerzője ezúttal két köznapi témát vett tollára, de ezt bravúrosan és igen sok ötlettel dol­gozta fel. Legtöbb asszony életében legalább két kérő szerepel és nem az a valódi, akinek felesége lett, hanem az, akit utóbb érthe­tetlennek talált okból kikosarazott. Ha ez a második számú kérő évek múlva vélet­lenül visszatér, akkor az asszony rendesen talál okot és címet férje elhagyására. Constance tizenöt éve felesége John-nak, az operatőr orvosnak, öt éven át forró szerelem kötötte őket össze. A másik öt éven át még valahogy szimulálták a nagy boldogságot. Az utolsó öt éven át pedig már a megszokást is terhesnek találta a házaspár. A férfi gyakran sürgős vakbéloperáció címen távozott otthonról és ilyenkor találkozott felesége barát­­néjával, Mária Lujzával, aki gazdag férje mellett, a jóságos és gondos Mortimer mellett mindent kapott, amit szeme-szája kívánt, de mégis szeretője az orvosnak. Constance látja, tudja mindezt és nem zúgolódik. El fog jönni az ő ideje is. Sőt mikor Mortimer felesége vánkosa alatt megtalálja az orvos cigarettatárcáját, Constance ezt magára veszi, ő hagyta ott és elsimul a nagy skandalum. Tizenöt év után megjelenik Bernhard, az egykor elutasított kérő Japánban meg­gazdagodott és most hazajött körülnézni. Constance örömmel fogadja és biztató ígéretet tesz. Közben belép Barbara ba­rátnő­ja berendezési vállalatába és egy év alatt annyi pénzt keres, hogy urának folyószámlájára befizet a tartásdíja fejé­ben 1,200 fontot és hatszáz fonttal megy hatheti szabadságra. Az ura nem érti a dolgot. Ő most már hűséges lenne, csak maradjon meg a nyugalma, a rendes háztartása, a megszokott asszonya. Con­stance búcsúzik a férjétől, de búcsúzik Bernhardtól, egykori kérőjétől is és csak annyit mond ennek, majd Nápolyba be­szállhat a hajónkra. Tehát sejthetjük, hogy végül Bernhard felesége lesz. De az ura nem akar hinni ebben a reá nézve sivár jövőben és mikor magára marad, a darab avval végződik, hogy előrejön a rivalda szélére és ezt mondja: — Hát mit gondolnak kérem, elutazik ez az asszony! ? A tétel tehát nincs megfejtve. Magunk is gondolkodva távozunk a színházból és e közben újra és újra átéljük azt a sok szépet és szórakoztatót, amivel Maugham le tudta kötni figyelmünket. Nem kíméli a társadalmat, amúgy finoman odamon­dogat, mikor ilyeneket szavalnak szereplői: Az asszony és a hazugság egy anyaméh­ben születtek. Vagy: Ha minden asszony nevetséges lenne, akit az ura megcsal, sokkal több derű lenne a világon. Vagy, mikor Constance az anyjától azt kérdi: Miből lehet megtudni, ha valakit szere­tünk, azaz: mi a szerelem? Egyetlenegy megnyugtató érzés van erre, — mondja az öregasszony — ha undor nélkül hasz­nálhatod az illető fogkeféjét. A Vígszínház Hegedűs Tibor minta­szerű rendezésében csodálatos szerep­­osztással és ragyogó együttes játékkal hozta színre a darabot. Constance kompli­kált, de hálás szerepét Gombaszögi Frida alakította. Játékban, beszédben, megjele­nésben és öltözködésben egyaránt első­rangú volt. Ez a ritka tehetségű művésznő ebben a sokoldalú szerepben mutatja meg tehetségének mérhetlen nagy értékét. Aki szereti a teljes, a kifogástalan színpadi játékot, annak meg kell nézni Gombaszögi Fridát a Ne váljunk el-ben. Partnere a férj, Rajnai Gábor kezében kitűnően van elhelyezve. Könnyelmű és komolykodó, léha és aranyos, szóval férjnek és udvarló­nak egyszerre elfogadható és nem törpül el Gombaszögi mellett, aminél nagyobb dicséret nincsen. A többi szereplő is nagyon jó. Mészáros Géza, Tassy Mária, Szász Lili, Törzs Jenő, Góth Sándor, Bárdi Ödön szívvel és lélekkel játszottak. A közönség örömmel vette a darab len­dületes meseszövését, figyelemmel kísérte a fejleményeket és végül számtalanszor ki­tapsolta a szereplőket. Különösen Gomba­szögi Frida aratott igen nagy sikert. Dr. Fáik Zsigmond, viden Astával vitt szűkös háztartást. A feleség aranyhegyeket hozott magával és így megszűnt a nélkülözés. A férfi élhetett irodalmi szenvedélyének és egy­ben melegszívű ápolója lehetett felesége összes kívánalmainak. Megszületett a kis Egolf, akit egyéves korában a szom­széd szobában hagytak magára, mert szerelmi ömlengésük nem ismert határt. A gyerek leesett és nyomorék lett a lába. Persze egy örökös szemrehányás volt a szülőknek. A maguk érzelmei kielégíthetése megfosztotta a gyermeküket a kellő gondozástól. A szerelem heves hullámai a férfit kimerítették és tizenegy év után félrevonul a hegyekbe pihenni. Magával viszi megkezdett művét: Az emberi felelősségről, hogy ott fenn nyugodtan befejezhesse. Hat hét múlva mint teljesen megváltozott ember tér vissza. Nem dolgozott semmit művén, ellenben elhatározta, hogy minden más érzelmi és érzéki fellobbanás kizárásával egyedül és kizárólag gyermekének, a kis Egolfnak szenteli nappalait, éjjeleit egyaránt. Az asszony igéző fehér pongyolában fogadta és várta a nagy szerelmet. Amint mondja a férjének: Habzott a pezsgő és nem iszol belőle. A férj az idők és az érzelmek változásával, az emberi gon­dolkozás forgandóságával védekezik. Az asszony sehogy sem tud belenyugodni az ilyen mellőzésbe és keserűen mondja: Anyává lenni nem nehéz dolog, de anyának lenni igen súlyos feladat. A gyerek élő, eleven valóság, pedig fia csak félig az övé. Mialatt így vitatkoznak, az asszony kijelenti nem enged senkit közéjük tolakodni, még a gyerekét sem és­z félve mondja, de komolyan: inkább halna meg Egolf, csakhogy az ura osztat­lan az övé lehessen. Ebben a pillanatban belép a Patkánymamsell kutyájával, Borzaskával. A kis Eyolf élénken figyeli előadását, hogyan csalja magával a pat­kányokat és viszi be a folyóba. Patkány­mamsell távozik a legkellemetlenebb be­nyomások hátrahagyásával. A kis Eyolf kimegy a kertbe játszani és meglátja a folyamnál Patkánymamsellt. Megy utána, a hídon megcsúszik és beesik a vízbe. Úszni nem tud és így hamarosan elmerül. Csak a mankóját találják meg. Allmers és Rita tehát most már egyedül vannak. Csakhogy a halott gyermek árnyéka ott van köztük állandóan, mint felelősségre vonó figyelmeztetés. Ásta, az unokahúg egy ideig még ellézeng közöttük, de mivel nincs Egolf, tehát nincs kit ápolni, nincs értelme jelen­létének. Elfogadja Bergheim útépítő mér­nök ajánlatát és elkíséri a szomszéd határba új életet kezdeni. A házaspár egymagára marad. A férfi elmereng: az élet, a sors, a lét, van ennek célja? A világrend megkívánta ezt a csapást. Ebben talál megnyugvást. És mikor felesége ezt kérdi, hogy hova tekintsen, filozófiai megtisztulással ezt mondja: Föl, föl nézzél, a nagy messzeségbe, az égbe, a csillagokba, a nagy csendbe! Ezzel végződik az Allmers fjordmenti birtokán két mérföldnyire a várostól lezajló darab. A Kamaraszínház példás előadást pro­dukált. A három főszerepben Tasnády Ilona, Aczél Ilona és Odry Árpád jeles­kedtek. Ezért a trióért is meg kell nézni a darabot. Nagyszerű volt Kiss Irén mint Patkánymarisell egyetlen jeleneté­ben. Lehotay Árpád férfias nyiltságg adta a mérnököt és Lázár Gida helyesen játszotta a nyomorék kis Egolfot. Forró est volt. A közönség nagyon jó benyomással távozott és igen sokat tapsolt. Dr. Falk Zsigmond: ORSZÁG-VILÁG 1928. december 23. és 30. KAMARASZÍNHÁZ. Ibsen-ciklus keretében a Nemzeti Szín­ház Kamaraszínháza december 18-án felújította Ibsen Henrik háromfelvonásos színművét: A kis Egolf, Csathó Kálmán gyönyörűen gördülő fordításában. Tizenegy évi házasság alatt egy percre sem távozott Allmers a férj, Rita felesége mellől. A férfi szegény ember volt, aki unokahugával Allmers kisasszonnyal, ro­hanem nemesen érző ember is. Siet segítségére lenni a szegény szenvedőknek, akiket támogat minden irányban. A Pajor-szanatórium világhíres. Még külföldről is sokan keresik fel. Saly Ferenc: Legyetek mind áldva. A gyermekgondozók védőnőinek 1928. december hó 18-i felruházó ünnepélyén szavalta GÁRDOS PIROSKA. Miként az Isten az ő madárkáit felruházta, Hogy ők ne éljenek dideregve, fázva, Úgy küldött titeket fennkölt észszel, szívvel, Kiválasztott képen puha asszonykézzel, Hogy öltöztessétek fel a szegény gyermekeket, Az árvákat, a fázókat, a bús betegeket. Áldott légy a szív, áldott jó asszonyi lélek, Isten áldása kísérje minden lépted. Minden törékeny e földön és minden múlandó, Csak a jóság örök, csak az maradandó. Ti asszonyok itt mind, ti jóságos szivek, Ti, akik a szegényt észreveszitek, Akik anyáink példáját követve, Csupán csak nemeset, jót visztek mind végbe, A legszebb hivatás a földön a tiétek, Hogy a fájdalom könnyét letöröljétek. Legyetek mind áldva, jótékony nagy lelkek, Remek munkátokért az Isten megfizet. Kenyeret az éhesnek, ruhát a rongyosnak Osszatok, adjatok, adjon, aki adhat. Ne legyen egy gyermek, aki rongyos, éhes. Hiszen az anyának, ha szegény is, kedves, Drága a gyermeke, Isten ajándéka. Gyermekgondozásnál nincs szebb földi munka. Legyetek mind áldva, akik csak jót tesztek, Ti, akiknek kedves az ártatlan gyermek. SÍPOS BELLA: „OEDIPUS REX.“ Oratorio-opera két felvonásban. A modern zeneszerzők keresve­ keresik a drámai szöveget, mert könnyű szöveg kifejezésére zenéjük teljesen alkalmatlan míg a tragikus szöveg aláfestésére csakis a modern irányú zene képes. Ha végigtekintünk a nagynevű zene­szerzők során azt látjuk, hogy a drámai hangulatok kifejezésére legtöbbnyire a disszonancia egy bizonyos mértékét al­kalmazták. Minél jobban kifejlődött a disszonancia szeretete, annál inkább fo­gyott a megzenésítésre alkalmas szöveg. Az utóbbi időkben mindig sűrűbben dolgozták fel a görög sorstragédiákat. Strawinsky az ízig-vérig modern muzsikus Oedipus thébai király megrázó tragédiáját dolgozta fel. A nép könyörög Oedipus­­nak Théba királyának, hogy mentse meg őket a ragálytól, amely a városra szakad. Oedipus az istenekhez fordul tanácsért, de azok homályos választ adnak és azt mondják, hogy a járvány akkor fog megszűnni, ha Laius király gyilkosa meglakol. Oedipus nem értve a jóslatot, maga elé idézteti Tirésiást, aki kijelenti, hogy a gyilkos maga is király. Jokaste kijelenti, hogy a jóslat hamis, mert Laiust az útonállók ölték meg. Azonban hírnök érkezik, aki felfedi Oedipus származását, mire az ráeszmél, hogy tényleg ő ölte meg saját atyját.

Next