Ország-Világ, 1929 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-06 / 1-2. szám
Szerkesztőség: Budapest, VI., Horn Ede utca 18., földszint I. Kiadóhivatal címe: Budapest, V. kerület, Hold utca 7. szám. Kiadótulajdonos: DR. FALK ZSIGMOND. Telefon: Aut. 233-67 és Aut. 236-02 Egyes szám ára 40 fill. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. FALK ZSIGMOND ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre .. .. 10 pengő. | Negyed évre .. 3 pengő. Fél évre .. .. 5 pengő. | Egyes szám ára .. 40 fillér. Külföldi előfizetésekhez a postai viteldíj is csatolandó. | M Ötven év a magyar irodalomban ritka kor egy szépirodalmi lapnál s ha ma az Ország- Világ a legöregebb kollégái közt, nem tehet róla és nem is nagyon érzi meg. A szépirodalmi lapok nálunk a szerkesztőjüket jelentik. Herczeg Ferenc egy az Új Időkkel, amint Kiss József az volt a Héttel. Mi túléltük valahogy halottainkat. Ábrányi Emil, Beöthy Zsolt, Váradi Antal az Ország-Világ régi szerkesztői, ma csak az irodalomban élnek. Mai vezérünk sem akar mást, csak épp a nyomukba lépni azzal, hogy amit ad: irodalom. A magyar irodalom a mi programmánk, minden magyar tehetség minden magyar őszinte betűje. A kereszténységet nem mi fedeztük fel, életkorhoz, irányhoz semmi közünk, hozzánk egyformán el lehet jönni mezítláb s etikettben, a mi olvasónk a magyar család és aki a magyarság szent és széttéphetetlen egyetlen nagy családnak ünnepi fénysugára, az itt kigyúlhat, világolhat. Nem próbáljuk ábécé-rendbe szedni azokat, akik írtak és írnak nálunk. Világhírűek vannak köztük, a magyar irodalom fényes, ünnepi nevei. Érdemrendjeinket hozzák utánunk mások egyszer majd... Mi most itt harcban állunk s szürke poros gúnyában. Egyik strázsánk Kassán él, Váradról ír a másik. Pesten is akad még poétánk, regényírónk és vezérlő csillagunk. Az Isten áldjon meg benneteket mind, akik éltek bennünk, kik akarjátok a magyar lélek egységét. Ha mi ünnepi bankettre hívnánk benneteket, de sokan nem kapnátok vízumot. De sokan nem volnátok fényes ünnepi öltözetben. S megirigyelnénk mind a cigányt, amikor tust húz, mert nagyon ritkán tányérozunk. A mi ünnepünk nem is ünnep, se a gyönyörű mozisztár, se a Cordaticoneu ebben a számban föl ne ragyogjon. Köszöntjük itt a magyar népet. A magyar nőt, aki ma is anya mert lenni. A magyar férfit, aki ma is hisz még a munkában. Élet, munka és hit akarunk lenni mi magunk is ... SZEKFŰ GYULA ÚR KÖNYVE. Fajának nagy fantáziájával, magyar nyughatatlanságának baja, vad energiájával itt áll előttünk Bethlen Gábor, hogy mérhetetlen nagy önzésének józan céljait érje el egy századok előtti egész Európát feldúló viharban. Sehol a hősi dicsfény, a nagy hazafi költött legendájának egyetlen ríme sem cseng föl Szekfű könyvében. Ember ő is csak, mint a száműzött Rákóczi. Született, élt és meghalt, hogy közben egy darab történelmet is csinált, abban nincs semmi rendkívüli. Magáért volt s mindenért tudott harcolni, amire szüksége volt. Hogy sokat akart és sokszor nemhiába. Ez volt benne a történelem. Józan, egyszerű, tisztán látó mondatok következtetése a Szekfű Gyula történetírása s a nép, a gyermek sohasem szeretheti az ő koturnustalan hőseit. Új könyvének előadása nemesen egyszerű, anyaga világosan elrendezett. A portré, amit festett, tökéletes. Bethlen Gábor egyszerű székely nemes, ki törökül ért és törökként indul diplomatáskodni. Jó koponya és a kardhoz is ért. Szüksége van rá a fejedelemnek és a portának. Minden rést meglát a beteg Erdély bomló szervezetén. Erős és okos, azonnal cselekvő. Ármányon, fogságon, számkivetésen át is Erdély ura lesz, célja az egész Magyarország, álmai: a cseh korona és út Lengyelországhoz. Az eredmény egy csomó magyar vármegye és királyi adó és pár német tudós és velencei csillár, meg barokkfényűzés Gyulafehérvárt. Korán meghalt, mint annyi magyar úr, mert mértéktelenül evett és ha nem is mértéktelenül, de sokat ivott, sokat izgult és sokat volt fegyverben. A vallásszabadságot is emlegette célul. Igen, a saját vallása szabadságát. A cuius régió, cuis religio elve nála sem volt más, mint a többi és ősibb nagybirtokosnál. Érzékeny volt és hiú is bizonyosan. Sok szertelenségéből épült hatalmas magyar önzés. Diplomata, hadvezér. Nem államférfiú. Mert Bethlen Gábor győzött, uralkodott exportált. Okos volt, gazdag és igazi magyar: önmagával törődött. Késő férfikorának volt egy tette: a brandenburgi házasság, mely talán pár évtizeddel megtoldott életével egy erős dinasztiát teremt, mely alatt egy nép kivirágzik. De Bethlen Gábor korán meghalt és a népnek, a magyarságnak kevés haszna volt a székely Napóleonból. S az államférfiú az, aki államot teremt. Aki megtart és élő,egészséges szervezettel ad át egy államot önmagának vagy utódjának. És ilyen férfi nagyon kevés akadt a magyar históriában. Bethlen Gábor sem gondolt ilyesmire erősen. Önmagát ajándékozta meg avval, amit elért egy három darabra tépett ország romján. A nyughatatlan magyar kard kalandos, rabló életét Szent István kíméletlen fegyelme európai országgá avatta. De a vad tenger minden viharban újra kiáradt, nagy, fáradt, félbemaradt merészkedései után az optimizmus illúziókban hívő részeg elpihenésével úgy bízott önmagában, hogy eltűrte legerősebb fiai önzését. Hunyadiak és Rákócziak mérhetetlen nagy hősi tobzódása vérben és földben kedves volt neki. Dózsa és 1848. forradalma az urak kardjába és karjai közé omlott; még egy utolsó szembekötősdi a világháború előtt s íme, a csonka, szegény, független mai Magyarország. Szekfű Gyula tisztán lát és az ünnepi menték alól hiába nyúlnak a díszkardhoz. A tegnap és a tegnapelőtt híres, nagynevű fejedelmei nem néztek tovább önmaguknál s legendájuk hazug és megtépett. Török és német áfium annyit sohsem ártottak, mint a mi nagy magyarjaink sekély önzése. A nép és a magyar jövő számkivetésben SZEDERKÉNYI ANNA.