Ország-Világ, 1929 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-17 / 7-8. szám

38 dimenzióit sejteti, közvetlenségét és fen­ségét adja ennek a költői hitnek. Hogy kivirulnak mondatai, mikor az elemzésen túl a művész lelkéig érnek és beszélhetnek és énekelhetnek a Prohászka hitéről. Vagy Ady mélységes, gyönyörű magyar gőgjéről. A magyar nép erőinek elfojtását, Ady minden keserű vádját ő is érzi és mint a visszhang, újra kimondja. Néha kenetes ő is a dekadens szó és a baudelairei rokonság fölvetésében. Még példát is idéz a romlás virágainak halhatat­lanjából. De nem érezem több sikerét ennek a szándéknak, mint akár a Horácius és Kazinczy-féle Beöthy Zsolt „tanulmány**­­nak. Sík Sándor nem haladhatott el az Alpesek és Ady Endre mellett a nélkül, hogy saját költőisége magába ne­­gyék annyit, amennyi szépségükből és halha­tatlanságukból beléje fért. Paál László az angol és francia piktúra minden nagyszerű forrásából gazdagult. Minden költő és Ady Endre is többé és rokonná lett minden költővel. A minden emberi mocsokságában is Istenhez térden kúszó Verlaine-nel és a gyönyörök impresszionista betegével Baudelaire-rel is. De az alko­holos Ady betegségében is magyar. Gazdag lelke talán párizsi verseken és képeken szerette meg jobban a szim­bólumokat, az önmagából dúsan kelt költői képözönt, de részegsége magyar mulatás, melyben keleti lomha vérünk kényelmében nemcsak a nép energiáit fojtja el, szelleme útját is lefokozza. Érzékiség és bor a magyar energia ké­nyelmes levezetése, Ady mámorának is ez a forrása. Párizs csak stílust adott ehhez és nyugateurópai mentséget. S az a nagyszerű költőnk, akinek annyi képe volt, mint Petőfinek, akinek zengő belső zeneisége csak Vörösmartyéhoz mérhető, duhaj­ságát hazulról szedte a bankettek, a cigányozás és a korcsmázás ősi és ma is szívesen duhajkodó világá­ból. Itthon termett a keserű és mély magyar igazságok prófétája és tragikus létű jósa: Ady Endre. De hogy azért is halt meg, mert közöttünk élt: elvitathat­­lan, rémes igazság. Hisz szépet akart és tiszta magyar jövőt. Hogy kellett volna az elfátyolozott magyar agyaknak. A Pató Páloknak, a szép szólamú vezér­­cikkezőknek, akiknek úgy szép az élet, ha egy helyben áll. Részegségét is meg­tagadták. Valaki van itt a Sík Sándor könyvében még, hogy megvigasztaljon az utolsó mondatok után. Gárdonyi Géza, a magyar paraszt írója. Mert Gárdonyi, ez a hal­hatatlan toll ezt a témát bírta legjobban. Igenis, naturalista volt, igenis, a részle­tek hű, ízekig hű megfigyelője s a Lát­hatatlan Ember a maga horizontosabb világában is sokkal jelentéktelenebb, mint ahogy az a puli megy a gazdája után A bor című kis elbeszélésében. Ez a Gár­donyi és ez a paraszt a magyarság jövője. A maga józan, tiszta lelkével és mély istentiszteletével. Csak kisgazdára ne kereszteljék. Csak engedjék közelebb Nyugathoz. És adják meg neki, ami dukál. Úgy ahogy Ady Endre kívánta, úgy ahogy Prohászka csinálta, aki nem szé­­gyelte még a földosztást se és parcelláz­tatott is — nemcsak imádkozott. Sík Sándor könyvéből ilyeneket lehet tanulni. Azért tanulságosabb, élőbb, be­csületesebb ez a három irodalmi arckép benne, mint általában a többi irodalom­­történeti tanulmány. Becsületes és gondos ez a könyv nagyon, ítéleteit és megállapításait a három költő teljes megértéséből vezeti le. Nagyon sze­reti őket és hangfogót tesz a húrra, me­lyet csodálatukból érez. Az akadémikus forma kívánja ezt a mérséklést, a magyar közönség előtt azonban nincs rá semmi szükség. Az élő keresztény magyar tevékenység igazi papja Sík Sándor, szabad akkor is gyújtania, ha nem a saját lelkéről beszél. Pár mondatán a tanárosan száraz magyar tanulmány keresettsége érzik, mely idegen az ő lényétől. Pedig műfajok nincsenek. Csak költők vannak, kik akkor is költők, hogyha egy­másról írnak. Amint Sík Sándor remek Sienkiewicz-bevezetése is bizonyítja, m.gy. GYÖRGY ENDRE: A PESTI VÁROSHÁZA. Pillanatfelvételek a városháza és a városháziak életéről. Alig jelent meg ehhez hasonló könyv magyar nyelven. Aki Budapestet szereti és aki érdeklődik, hogy és miként intézik ennek a ritka szép városnak mindennemű ügyeit, az szíve­sen és nagy figyelemmel fogja olvasni, amit ez a könyv nyújt. Nem tanulmány, nem száraz adatok halmozása, nem hosszú lélekzetű leírások egyhangú egymásutánja! Nem, ez a 264 oldalra terjedő könyv, azt mondhatnám, rapszódikus egymás mellé helyezése azoknak az eseményeknek, ame­lyek a közelmúlt tizenkét hónap alatt izgattak és lezajlottak. György Endre, mint az Újság fővárosi rovatának ve­zetője hivatalból ott van a közgyűlésen és minden más fővárosi eseménynél, hogy referálhasson lapjának. A kínálkozó alkalmat felhasználta apró, markáns, mozaikszerű megörökítésekre. Gyors egy­másutánban megrögzítette az eseménye­ket, úgy ahogy azok következtek. Mente­sen minden nagyképűségtől és a lepréselt virágnak nagy szeretettel való kezelésé­vel. Minthogy a lelke melegével szereti a városok városát, a magyar székesfővá­rost, ott is, ahol volt korholni valója, azt úgy mondja el, mint ahogy barátunkat figyelmeztetjük valamilyen gyengéjére. Gyakorlati példával bizonyítom ezt György Endre könyvéből. A főváros jövedelmei­nek szaporításáról beszél és megemlíti azt a sok tarkábbnál-tarkább eszmét, amely­­lyel a városatyák kedveskedtek a vezető­ségnek. Szóba hozták többi között a gurítási díjat, melyet a bolnagykereskedők fizetnének, amiért a járdán át gurítják a hordókat a boltjukba. Mert hisz a kávé­házak is fizetnek járdafoglalási díjat a nyári idényre az odarögtönzött kertért. György Endre ezt szokott bonhomiásával tréfásan említi. Én pedig az élet keserű tapasztalataiból közölhetem, hogy a gyá­rak, amiért szenet vitetnek az üzemükbe, tényleg meglehetősen nagy járdahasz­nálati széndíjat kénytelenek fizetni évi pausálösszegben. Az engedélyt a befize­tési nyugtával minden alkalommal külön kell felmutatni a rendőrnek, előbb nem lehet a szenet lerakni. A repülőgép­reklám, tehát a levegőfoglalás után is díjat szednek újabban. Mindent csak röviden és éles rávilágítással tárgyal. Egy helyen ezt mondja: Harminchárom új vámépületet létesít a főváros. Igen. Ami bejön a réven, azt kidobják a vámon. A budapesti gazdálkodók negyvenezer barackfát akarnak ültetni a budai hegyek lejtőin. Miért? Hogy mindenkinek jusson egy barack­f­a fejére. Kedvem volna még sokat elmondani György Endre könyvéből, amely épp rövidre fogott éleselméjű megjegyzéseivel fog tért hódí­tani a mai ideges olvasóközönség köré­ben. A jeles szerző figyelmét semmi sem kerülte el és úgyszólván ezerféle tárgyról eseményről és igen sok személyről mondja el mindenkor találó véleményét A könyv­höz Ripka Ferenc, Buzáth és Folkusházy írtak igen meleg ajánlást, ámbár ez a könyv önmagát protezsálja legjobban. El kell olvasni mindenkinek, aki szereti az aperszüket, a rövid, velős szókimon­dást, a jóindulatú gúnnyal fűszerezett elmésséget. A könyvhöz Madaras László igen sok pompásan sikerült, jól rajzolt illusztrációt készített. Külön csoportkép mutatja a városház vezetőit és egy másik a városháza újságíróit. VANEK JÓZSEF-nek az európai nevű karikaturistának közöljük e heti számunk­ban két remekül sikerült rajzát. Vanek mostanában gyakran tartózkodik külföldön, főleg Bécsben, ahol a felsőbb tízezrek köréből gyűjt karikatúrákat, rövidesen megjelenő második Világalbumja számára. ORSZAG-VILAG 1929. február 17. és 24. NYIRŐ JÓZSEF WESSELÉNYI REGÉNYE AZ ERDÉLYI SZÉPMIVES CÉH KIADÁSÁBAN Nyirő József „Libói bölény*­ című kétkötetes nagy Wesselényi regénye most készült el az Erdélyi Szépmíves Céh ki­adásában. Az a nagy várakozás, amellyel Nyirő könyvét várta a magyar olvasó­­közönség nem fog csalatkozni. Egyik leg­szebb magyar könyvet kapja a kezébe. A Nyirő elbeszélő stílusának képgazdag­sága, megragadó pompája meg fogja lepni azokat is, akik ismerték már novel­láiból ilyen irányú képességeit. Törté­nelmi regényben ezek az ódon zamatú szépségek még tisztábban fény­lenek; közelünkbe hozzák a maga szép romanti­kájával Wesselényi Miklósnak két asszony között, nemzete és egyéni élete között hullámzó kemény, nagy férfiéletét. Fel­vonul regényében Erdély 150 év előtti társadalma. II. József császár tragikus nagy államférfiú alakja. Erdély egyházi és világi urai; a nép, amint fölkavarják a császár nagy reformjai és rendeletei. Vergődő asszonyszívek, megejtő emberi figurák, amelyek a múlt életét hozzák emberi közelünkbe. HÍREK. JÓKAY SZILÁGYI MIKLÓS, a Magyarság igazgatója és felesége szü­letett Jókay Juliska, február hó 28-án este hat órakor tartják ezüstlakodalmukat az egyetemi templomban. VITÉZI BÁL. Az előző évek báljait is felülmúló sikerrel folyt le február 2-án a Vigadó termeiben a Vitézi Bál. A bál legfőbb védnökségét maga a kormányzó, a fő­védnökséget pedig József főherceg, Albrecht főherceg és József Ferenc dr. főherceg, valamint Bethlen István gróf, miniszterelnök, Bulcsi vitéz Jánky Kocsárd lovassági tábornok, tiszabeői vitéz Hel­­lenbronth Antal ny. tüzérségi tábornok, Wlassics Gyula báró, dr. a felsőház és Zsitvay Tibor dr., a képviselőház elnöke vállalták. A kormányzót és nejét, valamint a főhercegeket és főhercegasszonyokat vitéz Hadffy Imre gyalogsági tábornok, bál­elnök és vitéz Derényi Emil ezredes, Budapest székesfőváros vitézi szék kapi­tánya, ügyvezető bálelnök fogadták s a vitézi törzskapitányokkal együtt kísérték föl történelmi jelmezes sorfal között a feldíszített emelvényre. Miután a kor­mányzó a bál megnyitására az engedélyt megadta, az első honvédgyalogezred zene­kara Fricsay Richárd főzeneigazgató ve­zényletével rázendített a Vitézek, legények. . . kezdetű vitézi csárdásra. A bál rendezésnek érdeme vitéz Derényi Emil székkapitány, vitéz Bányai Géza alezredes és vitéz Bayer Ferenc alezredes főrendezőké. A BUDAPESTI KORCSOLYÁZÓ EGYLET JUBILÁRIS MITINGJE. A Budapesti Korcsolyázó Egylet jubi­láns nagy hete vasárnap fejeződött be, amikor a műkorcsolyázó-világbajnoksá­gok szabadgyakorlatai és a jéghokki- Európabajnokságok döntő mérkőzéseit bo­nyolították le. A hölgyvilágbajnokság megérdemelt fö­lényes győztese Sonja Hennie, a norvé­gek csodálatos képességű, 17 éves korcso­lyázó hölgye volt, aki úgy megjelenésével, mint tudásával meghódított mindenkit. Ezzel Sonja harmadszor nyer világbaj­nokságot. Mellette Fritzi Burger tűnt ki a szabadkorcsolyázásban. A további he­lyezéseket Melitta Brunner, Ilse Hornung és Grethe Kubitschek személyében ugyan­csak a bécsi iskola képviselői foglalták el. A magyarok, a Budapesti Korcsolyázó Egylet neveltjei várakozáson felül szere­peltek, a harmadik helyezettnek befutott Orgonista—Szalay és az ötödik helye­zett Rotter­ Szabó magyar párok. Az Európa-bajnokságért folyó jéghokki­­torna döntőjében Csehország került össze Lengyelországgal, miután szombaton a csehek az olaszokat 1 : 6-ra, a lengyelek az osztrákokat pedig 3 : 1 arányban győz­ték le. Európa jéghokki-bajnoka tehát Cseh­ország. 2. Lengyelország, 3. Ausztria, 4. Olaszország és 5. Magyarország. A műkorcsolyázó világbajnokság rész­letes eredményei a következők : Női egyes: 1. Sonja Hennie (Norvégia) 278'40 pont. 2. Fritzi Burger (Ausztria) 259'25 pont. 3. Melitta Brunner (Ausztria) 245'65­ pont. 4. Hornung (Ausztria). 5. Kubitschek (Ausztria). 6. Beligne (Bel­gium). — Vegyespáros: 1. Scholtt Lili— Kaiser (Ausztria). 11-15 pont. 2. Brunner- Wrede (Ausztria). 3. Organista—Szalay, (Magyarország 10-30 pont. 4. Hochhal­­tinger—Preisecker (Ausztria). 5. Rotter— Szabó (Magyarország). 6. Hoppe-pár (Csehszlovákia). 7. Schwendtbauer— Aichinger (Németország). ★ A Budapesti Korcsolyázó Egylet va­sárnap este 10 órakor 60 éves jubileumá­nak megünneplésére egyik dunaparti szál­lodában többszáz terítékes bankettet ren­dezett, amelyet az ünnepélyes díjkiosztás előzött meg. A magyaros vendégszeretet­tel megrendezett estélyen a külföldi részt­vevők teljes számmal jelentek meg, akik­nek soraiban ott láttuk a magyar társ­egyesületek küldötteit is. Az estély szá­mos szónoka között a legnagyobb sikert Hunyady Ferenc gróf, a Budapesti Kör­

Next