Ország-Világ, 1929 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-17 / 7-8. szám
38 dimenzióit sejteti, közvetlenségét és fenségét adja ennek a költői hitnek. Hogy kivirulnak mondatai, mikor az elemzésen túl a művész lelkéig érnek és beszélhetnek és énekelhetnek a Prohászka hitéről. Vagy Ady mélységes, gyönyörű magyar gőgjéről. A magyar nép erőinek elfojtását, Ady minden keserű vádját ő is érzi és mint a visszhang, újra kimondja. Néha kenetes ő is a dekadens szó és a baudelairei rokonság fölvetésében. Még példát is idéz a romlás virágainak halhatatlanjából. De nem érezem több sikerét ennek a szándéknak, mint akár a Horácius és Kazinczy-féle Beöthy Zsolt „tanulmány**nak. Sík Sándor nem haladhatott el az Alpesek és Ady Endre mellett a nélkül, hogy saját költőisége magába negyék annyit, amennyi szépségükből és halhatatlanságukból beléje fért. Paál László az angol és francia piktúra minden nagyszerű forrásából gazdagult. Minden költő és Ady Endre is többé és rokonná lett minden költővel. A minden emberi mocsokságában is Istenhez térden kúszó Verlaine-nel és a gyönyörök impresszionista betegével Baudelaire-rel is. De az alkoholos Ady betegségében is magyar. Gazdag lelke talán párizsi verseken és képeken szerette meg jobban a szimbólumokat, az önmagából dúsan kelt költői képözönt, de részegsége magyar mulatás, melyben keleti lomha vérünk kényelmében nemcsak a nép energiáit fojtja el, szelleme útját is lefokozza. Érzékiség és bor a magyar energia kényelmes levezetése, Ady mámorának is ez a forrása. Párizs csak stílust adott ehhez és nyugateurópai mentséget. S az a nagyszerű költőnk, akinek annyi képe volt, mint Petőfinek, akinek zengő belső zeneisége csak Vörösmartyéhoz mérhető, duhajságát hazulról szedte a bankettek, a cigányozás és a korcsmázás ősi és ma is szívesen duhajkodó világából. Itthon termett a keserű és mély magyar igazságok prófétája és tragikus létű jósa: Ady Endre. De hogy azért is halt meg, mert közöttünk élt: elvitathatlan, rémes igazság. Hisz szépet akart és tiszta magyar jövőt. Hogy kellett volna az elfátyolozott magyar agyaknak. A Pató Páloknak, a szép szólamú vezércikkezőknek, akiknek úgy szép az élet, ha egy helyben áll. Részegségét is megtagadták. Valaki van itt a Sík Sándor könyvében még, hogy megvigasztaljon az utolsó mondatok után. Gárdonyi Géza, a magyar paraszt írója. Mert Gárdonyi, ez a halhatatlan toll ezt a témát bírta legjobban. Igenis, naturalista volt, igenis, a részletek hű, ízekig hű megfigyelője s a Láthatatlan Ember a maga horizontosabb világában is sokkal jelentéktelenebb, mint ahogy az a puli megy a gazdája után A bor című kis elbeszélésében. Ez a Gárdonyi és ez a paraszt a magyarság jövője. A maga józan, tiszta lelkével és mély istentiszteletével. Csak kisgazdára ne kereszteljék. Csak engedjék közelebb Nyugathoz. És adják meg neki, ami dukál. Úgy ahogy Ady Endre kívánta, úgy ahogy Prohászka csinálta, aki nem szégyelte még a földosztást se és parcelláztatott is — nemcsak imádkozott. Sík Sándor könyvéből ilyeneket lehet tanulni. Azért tanulságosabb, élőbb, becsületesebb ez a három irodalmi arckép benne, mint általában a többi irodalomtörténeti tanulmány. Becsületes és gondos ez a könyv nagyon, ítéleteit és megállapításait a három költő teljes megértéséből vezeti le. Nagyon szereti őket és hangfogót tesz a húrra, melyet csodálatukból érez. Az akadémikus forma kívánja ezt a mérséklést, a magyar közönség előtt azonban nincs rá semmi szükség. Az élő keresztény magyar tevékenység igazi papja Sík Sándor, szabad akkor is gyújtania, ha nem a saját lelkéről beszél. Pár mondatán a tanárosan száraz magyar tanulmány keresettsége érzik, mely idegen az ő lényétől. Pedig műfajok nincsenek. Csak költők vannak, kik akkor is költők, hogyha egymásról írnak. Amint Sík Sándor remek Sienkiewicz-bevezetése is bizonyítja, m.gy. GYÖRGY ENDRE: A PESTI VÁROSHÁZA. Pillanatfelvételek a városháza és a városháziak életéről. Alig jelent meg ehhez hasonló könyv magyar nyelven. Aki Budapestet szereti és aki érdeklődik, hogy és miként intézik ennek a ritka szép városnak mindennemű ügyeit, az szívesen és nagy figyelemmel fogja olvasni, amit ez a könyv nyújt. Nem tanulmány, nem száraz adatok halmozása, nem hosszú lélekzetű leírások egyhangú egymásutánja! Nem, ez a 264 oldalra terjedő könyv, azt mondhatnám, rapszódikus egymás mellé helyezése azoknak az eseményeknek, amelyek a közelmúlt tizenkét hónap alatt izgattak és lezajlottak. György Endre, mint az Újság fővárosi rovatának vezetője hivatalból ott van a közgyűlésen és minden más fővárosi eseménynél, hogy referálhasson lapjának. A kínálkozó alkalmat felhasználta apró, markáns, mozaikszerű megörökítésekre. Gyors egymásutánban megrögzítette az eseményeket, úgy ahogy azok következtek. Mentesen minden nagyképűségtől és a lepréselt virágnak nagy szeretettel való kezelésével. Minthogy a lelke melegével szereti a városok városát, a magyar székesfővárost, ott is, ahol volt korholni valója, azt úgy mondja el, mint ahogy barátunkat figyelmeztetjük valamilyen gyengéjére. Gyakorlati példával bizonyítom ezt György Endre könyvéből. A főváros jövedelmeinek szaporításáról beszél és megemlíti azt a sok tarkábbnál-tarkább eszmét, amelylyel a városatyák kedveskedtek a vezetőségnek. Szóba hozták többi között a gurítási díjat, melyet a bolnagykereskedők fizetnének, amiért a járdán át gurítják a hordókat a boltjukba. Mert hisz a kávéházak is fizetnek járdafoglalási díjat a nyári idényre az odarögtönzött kertért. György Endre ezt szokott bonhomiásával tréfásan említi. Én pedig az élet keserű tapasztalataiból közölhetem, hogy a gyárak, amiért szenet vitetnek az üzemükbe, tényleg meglehetősen nagy járdahasználati széndíjat kénytelenek fizetni évi pausálösszegben. Az engedélyt a befizetési nyugtával minden alkalommal külön kell felmutatni a rendőrnek, előbb nem lehet a szenet lerakni. A repülőgépreklám, tehát a levegőfoglalás után is díjat szednek újabban. Mindent csak röviden és éles rávilágítással tárgyal. Egy helyen ezt mondja: Harminchárom új vámépületet létesít a főváros. Igen. Ami bejön a réven, azt kidobják a vámon. A budapesti gazdálkodók negyvenezer barackfát akarnak ültetni a budai hegyek lejtőin. Miért? Hogy mindenkinek jusson egy barackfa fejére. Kedvem volna még sokat elmondani György Endre könyvéből, amely épp rövidre fogott éleselméjű megjegyzéseivel fog tért hódítani a mai ideges olvasóközönség körében. A jeles szerző figyelmét semmi sem kerülte el és úgyszólván ezerféle tárgyról eseményről és igen sok személyről mondja el mindenkor találó véleményét A könyvhöz Ripka Ferenc, Buzáth és Folkusházy írtak igen meleg ajánlást, ámbár ez a könyv önmagát protezsálja legjobban. El kell olvasni mindenkinek, aki szereti az aperszüket, a rövid, velős szókimondást, a jóindulatú gúnnyal fűszerezett elmésséget. A könyvhöz Madaras László igen sok pompásan sikerült, jól rajzolt illusztrációt készített. Külön csoportkép mutatja a városház vezetőit és egy másik a városháza újságíróit. VANEK JÓZSEF-nek az európai nevű karikaturistának közöljük e heti számunkban két remekül sikerült rajzát. Vanek mostanában gyakran tartózkodik külföldön, főleg Bécsben, ahol a felsőbb tízezrek köréből gyűjt karikatúrákat, rövidesen megjelenő második Világalbumja számára. ORSZAG-VILAG 1929. február 17. és 24. NYIRŐ JÓZSEF WESSELÉNYI REGÉNYE AZ ERDÉLYI SZÉPMIVES CÉH KIADÁSÁBAN Nyirő József „Libói bölény* című kétkötetes nagy Wesselényi regénye most készült el az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában. Az a nagy várakozás, amellyel Nyirő könyvét várta a magyar olvasóközönség nem fog csalatkozni. Egyik legszebb magyar könyvet kapja a kezébe. A Nyirő elbeszélő stílusának képgazdagsága, megragadó pompája meg fogja lepni azokat is, akik ismerték már novelláiból ilyen irányú képességeit. Történelmi regényben ezek az ódon zamatú szépségek még tisztábban fénylenek; közelünkbe hozzák a maga szép romantikájával Wesselényi Miklósnak két asszony között, nemzete és egyéni élete között hullámzó kemény, nagy férfiéletét. Felvonul regényében Erdély 150 év előtti társadalma. II. József császár tragikus nagy államférfiú alakja. Erdély egyházi és világi urai; a nép, amint fölkavarják a császár nagy reformjai és rendeletei. Vergődő asszonyszívek, megejtő emberi figurák, amelyek a múlt életét hozzák emberi közelünkbe. HÍREK. JÓKAY SZILÁGYI MIKLÓS, a Magyarság igazgatója és felesége született Jókay Juliska, február hó 28-án este hat órakor tartják ezüstlakodalmukat az egyetemi templomban. VITÉZI BÁL. Az előző évek báljait is felülmúló sikerrel folyt le február 2-án a Vigadó termeiben a Vitézi Bál. A bál legfőbb védnökségét maga a kormányzó, a fővédnökséget pedig József főherceg, Albrecht főherceg és József Ferenc dr. főherceg, valamint Bethlen István gróf, miniszterelnök, Bulcsi vitéz Jánky Kocsárd lovassági tábornok, tiszabeői vitéz Hellenbronth Antal ny. tüzérségi tábornok, Wlassics Gyula báró, dr. a felsőház és Zsitvay Tibor dr., a képviselőház elnöke vállalták. A kormányzót és nejét, valamint a főhercegeket és főhercegasszonyokat vitéz Hadffy Imre gyalogsági tábornok, bálelnök és vitéz Derényi Emil ezredes, Budapest székesfőváros vitézi szék kapitánya, ügyvezető bálelnök fogadták s a vitézi törzskapitányokkal együtt kísérték föl történelmi jelmezes sorfal között a feldíszített emelvényre. Miután a kormányzó a bál megnyitására az engedélyt megadta, az első honvédgyalogezred zenekara Fricsay Richárd főzeneigazgató vezényletével rázendített a Vitézek, legények. . . kezdetű vitézi csárdásra. A bál rendezésnek érdeme vitéz Derényi Emil székkapitány, vitéz Bányai Géza alezredes és vitéz Bayer Ferenc alezredes főrendezőké. A BUDAPESTI KORCSOLYÁZÓ EGYLET JUBILÁRIS MITINGJE. A Budapesti Korcsolyázó Egylet jubiláns nagy hete vasárnap fejeződött be, amikor a műkorcsolyázó-világbajnokságok szabadgyakorlatai és a jéghokki- Európabajnokságok döntő mérkőzéseit bonyolították le. A hölgyvilágbajnokság megérdemelt fölényes győztese Sonja Hennie, a norvégek csodálatos képességű, 17 éves korcsolyázó hölgye volt, aki úgy megjelenésével, mint tudásával meghódított mindenkit. Ezzel Sonja harmadszor nyer világbajnokságot. Mellette Fritzi Burger tűnt ki a szabadkorcsolyázásban. A további helyezéseket Melitta Brunner, Ilse Hornung és Grethe Kubitschek személyében ugyancsak a bécsi iskola képviselői foglalták el. A magyarok, a Budapesti Korcsolyázó Egylet neveltjei várakozáson felül szerepeltek, a harmadik helyezettnek befutott Orgonista—Szalay és az ötödik helyezett Rotter Szabó magyar párok. Az Európa-bajnokságért folyó jéghokkitorna döntőjében Csehország került össze Lengyelországgal, miután szombaton a csehek az olaszokat 1 : 6-ra, a lengyelek az osztrákokat pedig 3 : 1 arányban győzték le. Európa jéghokki-bajnoka tehát Csehország. 2. Lengyelország, 3. Ausztria, 4. Olaszország és 5. Magyarország. A műkorcsolyázó világbajnokság részletes eredményei a következők : Női egyes: 1. Sonja Hennie (Norvégia) 278'40 pont. 2. Fritzi Burger (Ausztria) 259'25 pont. 3. Melitta Brunner (Ausztria) 245'65 pont. 4. Hornung (Ausztria). 5. Kubitschek (Ausztria). 6. Beligne (Belgium). — Vegyespáros: 1. Scholtt Lili— Kaiser (Ausztria). 11-15 pont. 2. Brunner- Wrede (Ausztria). 3. Organista—Szalay, (Magyarország 10-30 pont. 4. Hochhaltinger—Preisecker (Ausztria). 5. Rotter— Szabó (Magyarország). 6. Hoppe-pár (Csehszlovákia). 7. Schwendtbauer— Aichinger (Németország). ★ A Budapesti Korcsolyázó Egylet vasárnap este 10 órakor 60 éves jubileumának megünneplésére egyik dunaparti szállodában többszáz terítékes bankettet rendezett, amelyet az ünnepélyes díjkiosztás előzött meg. A magyaros vendégszeretettel megrendezett estélyen a külföldi résztvevők teljes számmal jelentek meg, akiknek soraiban ott láttuk a magyar társegyesületek küldötteit is. Az estély számos szónoka között a legnagyobb sikert Hunyady Ferenc gróf, a Budapesti Kör