Ország-Világ, 1931 (52. évfolyam, 1-14. szám)
1931-02-08 / 3-4. szám
o és európai értelemben is tökéletes közegészségügyi intézményt jelenlegi új otthonába lehetett helyezni. Némethy Béla tanácsnok szemei előtt nem csupán általánosan ismert városszeretete, de a közegészségügy érdeke is lebegett, amikor a régi és szűk helyiségből kiemelte a baktériumkutató intézetet és hozzásegítette az ott működőket egy új és modern intézethez. Szívós munkatársakat talált Dr. Salamon Géza tanácsjegyző, az ügyosztály helyettes vezetőjében; Dr. Homolyai Rezső tanácsjegyző, a kórházi ügyek referensében és Dr. Della-Donna Mihály tanácsjegyzőben, a bakteriológiai ügyek referensében. Mielőtt a közre nagy fontossággal bíró ismertetésemet közölném, legelsősorban a kegyeletes megemlékezésnek szentelem soraimat, mert Dr. Vas Bernát emlékének külön fejezetet követel a krónika. Ez a nagy tudással megáldott egyetemi tanár volt előbbeni igazgatója az intézetnek és úttörője közegészségügyünknek, ő fejlesztette, tökéletesítette. Az ő zsenije vitte hatalmas lendüléssel előre azt az intézetet, amely messze külföldön is elismerést vívott ki a magyar névnek, hogy még onnan is tisztelettel és becsüléssel nézték munkálkodásunkat. A laboratóriumában dolgozó, kutató tudományos munkálkodás reprezentánsa volt Ő. Ennél az elismerésnél nagyobbat és szebbet — élő embernek — kívánnia nem lehet! De van-e mélységesebb és megrendítőbb tragikum annál, mint amikor egy munkáséleten át megálmodott és kitűzött cél előtt szakad meg az élet fonala, hogy lezárja az élet sorompóját a megvalósulás küszöbén! Dr. Vas Bernátnak ez volt a tragédiája! Nem adatott meg neki, hogy az ő és már az ő idejében is munkatársa, Dr. Ströszner Ödön egyetemi magántanár, az intézet jelenlegi kiváló igazgatójának elképzelése, tervezése és elgondolása után létesített új baktériumkutató felépülését, rendeltetésének átadását megérje. Csak a tudomány glóriája maradt utána, melynek fényénél tovább halad közegészségügyünk szolgálata az új otthonban, hogy meállapításaival irányt és megnyugtató véleményt adjon az orvosi tudománynak és az aggódó emberiségnek. A Szent István kórház mellett emelkedik a főváros új bakteriológiai intézete. Különleges, nagy nyílású ablakai, mint fehér rácsok tűnnek fel a vörös téglából épült, minden más felesleges dísztől mentes falon. Az épület homlokzatán tekintélyt parancsoló betűk hirdetik, hogy itt van a „Székesfőváros Közegészségügyi és Bakteriológiai Intézete. A nem-szakértő emberek elfogódottsága lett úrrá rajtam, amikor a kapun beléptem és ösztönös félelemmel gondoltam arra a milliárdnyi — szemmel nem is látható — ellenségre, melyet a Tudás minden bujkálásuk ellenére is előkényszerített rejtett odújukból, hogy a mikroszkópok alatt megállapítsa nacionáléjukat. Egészséges vidámságunk parányi megrontóinak sokféle fajtáját képzeltem magam elé és bizony a tudományba vetett szilárd hitemnek köszönhetem, hogy laikus félelmemet legyőztem. Ennek azonban egyszerre vége szakadt, amikor a derűs, tágas, világos és gőzfűtéses kapualjában jóleső érzéssel megálltam. Most már bátran folytattam utamat, fel az emeletre, ahol Dr. Ströszner Ödön egy. m. tanár, az intézet kiváló igazgatója volt szíves rezidenciájában fogadni. Készségesen és nagy közvetlenséggel adta meg értékes felvilágosításait és vezetett végig minden termen, hogy megmutassa az új otthont. Látható örömmel és a tudós szeretetével munkálkodásának területe iránt, mutatott meg mindent, a legapróbb részletekre is kiterjedő magyarázattal. Az emeleti folyosó hatalmas üvegszekrényeiben különféle alakú lombikok rejtik öblös, vagy szűk testükben a tipicus-tüdőlépfene-hyphteria „holt" baktériumait. Egymásután tárulnak fel előttem a termek ajtai, hogy mindegyikben más és más korszerű változatát tekintsem meg az intézet berendezéseinek. A különféle szertárak, a serológiai és a nagy bakteriológiai terem, a vízszoba (víz és élelmiszer vizsgálatok céljára) a vegyészet, a mérlegszoba (ahol egytized milligrammot tudnak mérni!), a „táptalaj‘‘-konyha, a sterilizáló szoba, az 1500 kötetet magában foglaló gyönyörű könyvtár, a „Wassermann"-szoba, a „tipicus bacilusgazdák“ helyisége és — a még külföldön sem található — automatikus berendezésű bélsárvizsgáló kamra. A felsoroltakat egészíti ki: az orvosi társalgó, fürdő, az altisztek tartózkodására szolgáló szoba és altiszti zuhany, illetve fürdőszobák. Amit a hygiénia, a célszerűség és az építészeti lehetőség alkothatott, mindent magában foglal az új épület. Az általános benyomás: a tisztaság és a derű, a világosság, a nyugalom és a célszerűség. Ami látogatásom ideje alatt megkapott, az az, hogy laikus létemre is megállapíthattam, hogy a 41 helyiségből álló és a hatalmas és sokoldalú munkát nagy felelősséggel végző intézetben kevés a munkaerő! Amikor eziránt kérdést intéztem dr. Ströszner tanár úrhoz, mintha egy kissé elkomorult volna, midőn így felelt: Bizony kevesen vagyunk, a munka pedig sok. De talán . .. nem sokára többen is leszünk .. . nagyon kívánatos lenne már ... Ismét visszatértünk az intézet irodájába, ahol kérdésemre, hogy lenne szíves beszélni az intézet megalapításáról, fejlődéséről, dr. Ströszner tanár úr a következőket közölte velem: „Az intézet már több, mint 40 éve áll fenn. 1889-ben dr. Gebhardt Lajos tiszti főorvos kezdeményezésére, mint laboratóriumot létesítették azon céllal, hogy a közegészségügy fejlesztésére irányuló hatósági működést tudományos alapon nyugvó munkálkodással elősegítse. A laboratórium a Szent István kórház profektúra épületének első emeletén nyert elhelyezést és ott is maradt végig. Kezdetben csak a tiszti főorvosi hivatalt foglalkoztatta és így munkája és forgalma is igen csekély volt. Az 1892. évi kolerajárvány azonban nagy változást idézett elő, amennyiben Portik Ottó tanár, az intézet első igazgatójának vezetése alatt 2.000-nél több koleravizsgálat lett végezve. E járvánnyal kapcsolatban bízta meg a főváros vezetősége a laboratóriumot a főváros ivóvízének vizsgálatával. Később (1904) a belügyminiszter a vízvizsgálatokat rendszeresítette és szabályozta olykép, hogy a központosított vízművek telepén, a gyűjtőmedencéknél, a főnyomócsövek vizéből és a perifériás vízcsapokból havonta legalább 750 minta vétessék. Az évek során az intézet munkaköre állandóan bővült és a tisztifőorvosi hivatalon kívül más hatóságok is igénybevették, azonkívül mind több és több gyakorló orvos fordult hozzánk, mégpedig elsősorban diphteria vizsgálatok végett. Az 1910. és 1911.-ben fővárosunkban jelentkezett kisebb kolerajárvánnyal kapcsolatban az intézet működése ismét előtérbe lépett, amely alkalommal 834 koleravizsga Dr. Ströszner Ödön egy. m. tanár, a székesfőv. Bakteriológiai Intézet kiváló igazgatója Dr. Schieff-Dabis László székesfőv. Bakteriológiai Intézet osztályvezetője Rotmann Elemér oki. műépítész, az uj Bakteriológiai Intézet tervezője és építője Dr. Vas Bernát egy.m tanár a székesfőv. Bakteriológiai intézet elhunyt igazgatója ORSZÁG-VILÁG 1031 február 8