Ország-Világ, 1931 (52. évfolyam, 1-14. szám)

1931-02-08 / 3-4. szám

o és európai értelemben is tökéletes köz­egészségügyi intézményt jelenlegi új ott­honába lehetett helyezni. Némethy Béla tanácsnok szemei előtt nem csupán álta­lánosan ismert városszeretete, de a köz­­egészségügy érdeke is lebegett, amikor a régi és szűk helyiségből kiemelte a bakté­­riumkutató intézetet és hozzásegítette az ott működőket egy új és modern intézet­hez. Szívós munkatársakat talált Dr. Sala­mon Géza tanácsjegyző, az ügyosztály he­lyettes vezetőjében; Dr. Homolyai Rezső tanácsjegyző, a kórházi ügyek referensé­ben és Dr. Della-Donna Mihály tanács­jegyzőben, a bakteriológiai ügyek referen­sében. Mielőtt a közre nagy fontossággal bíró ismertetésemet közölném, legelsősorban a kegyeletes megemlékezésnek szentelem so­raimat, mert Dr. Vas Bernát emlékének kü­lön fejezetet követel a krónika. Ez a nagy tudással megáldott egyetemi tanár volt előbbeni igazgatója az intézetnek és úttö­rője közegészségügyünknek, ő fejlesztette, tökéletesítette. Az ő zsenije vitte hatal­mas lendüléssel előre azt az intézetet, amely messze külföldön is elismerést ví­vott ki a magyar névnek, hogy még onnan is tisztelettel és becsüléssel nézték mun­kálkodásunkat. A laboratóriumában dol­gozó, kutató tudományos munkálkodás re­prezentánsa volt Ő. Ennél az elismerésnél nagyobbat és szebbet — élő embernek — kívánnia nem lehet! De van-e mélységesebb és megrendítőbb tragikum annál, mint ami­kor egy munkáséleten át megálmodott és kitűzött cél előtt szakad meg az élet fo­nala, hogy lezárja az élet sorompóját a megvalósulás küszöbén! Dr. Vas Bernát­­nak ez volt a tragédiája! Nem adatott meg neki, hogy az ő és már az ő idejében is munkatársa, Dr. Ströszner Ödön egye­temi magántanár, az intézet jelenlegi kiváló igazgatójának elképzelése, tervezése és elgondolása után létesített új baktérium­­kutató felépülését, rendeltetésének átadá­sát megérje. Csak a tudomány glóriája maradt utána, melynek fényénél tovább halad közegészségügyünk szolgálata az új otthonban, hogy meállapításaival irányt és megnyugtató véleményt adjon az orvosi tudománynak és az aggódó emberiségnek. A Szent István kórház mellett emel­kedik a főváros új bakteriológiai intézete. Különleges, nagy nyílású ablakai, mint fe­hér rácsok tűnnek fel a vörös téglából épült, minden más felesleges dísztől men­tes falon. Az épület homlokzatán tekin­télyt parancsoló betűk hirdetik, hogy itt van a „Székesfőváros Közegészségügyi és Bakteriológiai Intézete. A nem-szakértő emberek elfogódott­sága lett úrrá rajtam, amikor a kapun be­léptem és ösztönös félelemmel gondoltam arra a milliárdnyi — szemmel nem is lát­ható — ellenségre, melyet a Tudás minden bujkálásuk ellenére is előkényszerített rej­tett odújukból, hogy a mikroszkópok alatt megállapítsa nacionáléjukat. Egészséges vi­dámságunk parányi megrontóinak sokféle fajtáját képzeltem magam elé és bizony a tudományba vetett szilárd hitemnek kö­szönhetem, hogy laikus félelmemet legyőz­tem. Ennek azonban egyszerre vége sza­kadt, amikor a derűs, tágas, világos és gőzfűtéses kapualjában jóleső érzéssel meg­álltam. Most már bátran folytattam uta­­mat, fel az emeletre, ahol Dr. Ströszner Ödön egy. m. tanár, az intézet kiváló igaz­gatója volt szíves rezidenciájában fogadni. Készségesen és nagy közvetlenséggel adta meg értékes felvilágosításait és vezetett végig minden termen, hogy megmutassa az új otthont. Látható örömmel és a tudós sze­­retetével munkálkodásának területe iránt, mutatott meg mindent, a legapróbb részle­tekre is kiterjedő magyarázattal. Az emeleti folyosó hatalmas üvegszek­rényeiben különféle alakú lombikok rejtik öblös, vagy szűk testükben a tipicus-tüdő­­lépfene-hyphteria „holt" baktériumait. Egy­másután tárulnak fel előttem a termek aj­­tai, hogy mindegyikben más és más kor­szerű változatát tekintsem meg az intézet berendezéseinek. A különféle szertárak, a serológiai és a nagy bakteriológiai terem, a vízszoba (víz és élelmiszer vizsgálatok céljára) a vegyészet, a mérlegszoba (ahol egytized milligrammot tudnak mérni!), a „táptalaj‘‘-konyha, a sterilizáló szoba, az 1500 kötetet magában foglaló gyönyörű könyvtár, a „Wassermann"-szoba, a „ti­­picus bacilusgazdák“ helyisége és — a még külföldön sem található — automatikus berendezésű bélsárvizsgáló kamra. A fel­soroltakat egészíti ki: az orvosi társalgó, fürdő, az altisztek tartózkodására szolgáló szoba és altiszti zuhany, illetve fürdőszo­bák. Amit a hygiénia, a célszerűség és az építészeti lehetőség alkothatott, mindent magában foglal az új épület. Az általános benyomás: a tisztaság és a derű, a vilá­gosság, a nyugalom és a célszerűség. Ami látogatásom ideje alatt megkapott, az az, hogy laikus létemre is megállapíthattam, hogy a 41 helyiségből álló és a hatalmas és sokoldalú munkát nagy felelősséggel végző intézetben kevés a munkaerő! Ami­kor eziránt kérdést intéztem dr. Ströszner tanár úrhoz, mintha egy kissé elkomorult volna, midőn így felelt: Bizony kevesen va­gyunk, a munka pedig sok. De talán . .. nem sokára többen is leszünk .. . nagyon kívánatos lenne már ... Ismét visszatértünk az intézet irodá­jába, ahol kérdésemre, hogy lenne szíves beszélni az intézet megalapításáról, fejlő­déséről, dr. Ströszner tanár úr a követke­zőket közölte velem: „Az intézet már több, mint 40 éve áll fenn. 1889-ben dr. Gebhardt Lajos tiszti főorvos kezdeményezésére, mint laborató­riumot létesítették azon céllal, hogy a köz­­egészségügy fejlesztésére irányuló hatósági működést tudományos alapon nyugvó mun­kálkodással elősegítse. A laboratórium a Szent István kórház profektúra épületé­nek első emeletén nyert elhelyezést és ott is maradt végig. Kezdetben csak a tiszti főorvosi hivatalt foglalkoztatta és így mun­kája és forgalma is igen csekély volt. Az 1892. évi kolerajárvány azonban nagy vál­tozást idézett elő, amennyiben Portik Ottó tanár, az intézet első igazgatójának veze­tése alatt 2.000-nél több koleravizsgálat lett végezve. E járvánnyal kapcsolatban bízta meg a főváros vezetősége a labora­tóriumot a főváros ivóvízének vizsgálatá­val. Később (1904) a belügyminiszter a víz­vizsgálatokat rendszeresítette és szabá­lyozta olykép, hogy a központosított víz­művek telepén, a gyűjtőmedencéknél, a fő­nyomócsövek vizéből és a perifériás víz­csapokból havonta legalább 750 minta vé­tessék. Az évek során az intézet munka­köre állandóan bővült és a tisztifőorvosi hivatalon kívül más hatóságok is igénybe­vették, azonkívül mind több és több gya­korló orvos fordult hozzánk, még­pedig elsősorban diphteria vizsgálatok végett. Az 1910. és 1911.-ben fővárosunkban je­lentkezett kisebb kolerajárvánnyal kapcso­latban az intézet működése ismét előtérbe lépett, amely alkalommal 834 koleravizsga­ Dr. Ströszner Ödön egy. m. tanár, a székesfőv. Bakteriológiai Intézet kiváló igazgatója Dr. Schieff-Dabis László székesfőv. Bakteriológiai Intézet osztályvezetője Rotmann Elemér oki. műépítész, az uj Bakteriológiai Intézet tervezője és építője Dr. Vas Bernát egy.­m tanár a székesfőv. Bakteriológiai intézet elhunyt igazgatója ORSZÁG-VILÁG 1031 február 8

Next