Ország-Világ, 1932 (53. évfolyam, 1-14. szám)
1932-08-01 / 9-10. szám
1 Budapest, 1932 53 -ik évfolyama—10. szám Aug. 1 — aug. 15 RSZÁgMinÉ TÁRSADALMI, IRODALMI, VÁROSPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. FALK ZSIGMOND * ÁRA 30 FILLÉR Gróf Karátsonyi JenőSZERKESZTŐ: BÉKÁSSY JENŐ tönkre jutásának szomorú története A magántitkár üzletei • Megeszik az uzsorakamatok a vagyont Megírtuk lapunk múlt számában, hogy gróf Karátsonyi Jenő, a sokszoros milliomos főúr jóhiszeműségének lett az áldozata és palotája felett állandóan ott lebeg az elárverezés Damokles kardja. Azt is írtuk cikkünk végére, hogy vegyen a gróf egy seprűt, jó, nagy szemétlapátot és sepertesse el a maga köréből mindazokat, akik lelkiismeretlenül a saját érdeküket szem előtt tartva segédkezet nyújtottak az uzsorások hadának a hatalmas vagyon elpusztításához. Sokan azt mondják talán, hogy mások is tönkrementek, nagyobb vagyonok is jutottak az ebek harmincadjára, a sajtó mégsem foglalkozott velük. Ezzel szemben a mi véleményünk viszont az, hogy elsőrendű nemzeti érdek, hogy történelmi családok vagyona ne forgácsolódjék szét és ne jusson illetéktelen kezekbe. De fontos közérdek az is, hogy nagyértékű műkincsek ne essenek árverési hiénák prédájává, hanem megmaradjanak nemzeti vagyonnak. Karátsonyi Jenő gróf anyagi összeomlása ott kezdődött, hogy a román állam elkonfiskálta a beodrai 21.000 kat. hold területű birtokot. Ebből kifolyólag mintegy tizenöt millió pengő követelése van a grófnak az optáns kasszából, amelynek kisebb része a reális és megálló követelés, míg a nagyobb rész, mintegy kilenc millió az elrablott ingóságok, élő és holt birtokfelszerelési tárgyakból származik. A román állam eddig e követelés hatvan százalékát el is ismerte, míg a fennmaradó negyven százalékért folyik a per. A román területen megmaradt 4000 hold földbirtokot a román betörés után újra fel kellett szerelni és erre nem volt anyagi fedezet. Ekkor Zsarnóczai János, a gróf magántitkára, aki rendkivül használható, mozgékony és különösen leleményes ember, szerzett pénzt a temesvári Palace banktól, csekély 38 százalék kamatra. Ez az összeg azonban kevésnek bizonyult, mire eladatta a gróffal a beodrai kastélyt a 18 holdnyi angol kerttel és ezért kapott összeget is felemésztette a beruházás. Zsarnóczay János egyébként hosszú évek óta teljesen önállóan intézi a gróf zavaros pénzügyi ügyeit és a legteljesebb bizalmat élvezi gazdája részéről, akinek nagyon sokat köszönhet. A Karátsonyi-családhoz 1918-ban került, gróf Károlyi Lakiéktól, ahol a gyermekek nevelője volt. Karátsonyi Jenő gróf ott ismerte meg a megnyerő külsejű, jómódom embert és magántitkárává szerződtette. Alig néhány hónappal belépése után annyira befészkelte magát a gróf bizalmába, hogy sikerült neki az uradalom központi főkönyvelőjét elbocsáttatni és helyébe régi jó barátját, Róth Gézát kineveztetni, aki még Károlyiéknál volt vele együtt szolgálatban. Ezek után megpróbáljuk mozaikszerben egymás mellé rakni az eseményeket anélkül, hogy akár kritikát gyakorolnánk, akár pedig megjegyzéseket tennénk a dolgok folyására. Még ugyanabban az évben meghalt Csákossy Béla báró, kinek általános örököse gróf Karátsonyi Jenőné volt. Örökölte tőle az ivándai (Torontál megye) birtokot, továbbá összes ingóságait, melyeket Bécsből a krisztinavárosi palotába szállítottak. Minthogy Zsarnóczay abban az időben még a grófnő magántitkára is volt, ebben a minőségében Róth Gézával együtt átvizsgálta a hagyatéki ingóságokat azzal a szándékkal, hogy megsemmisíti a netán komprommitálónak vélelmezett írásokat, hogy azok avatatlan kezekbe ne kerülhessenek. E vizsgálat során, amelynél többen segédkeztek a szolgaszemélyzet közül, különböző ingóságoknak lába kelt. Nemn nagyértékű dolgok voltak ezek, nem is volt nagyon érdemes elvinni, de mégis eltűntek öltönyök, ruhák, cipők, télikabátok, fehérneműek, bőrtáskák stb. Amikor a grófnőnek jelentették, hogy az ingóságoknak lába kelt, nagyon felbőszült és megbízta Gulden Richárd uradalmi igazgatót, hogy ismeretlen tettes ellen tegye meg a feljelentést a rendőrségen. Amikor ez történt, a gróf nem tartózkodott Budapesten és visszatérése után nem engedte az eljárást lefolytatni, mert nem volt érdemes a csekélyértékű holmikért szaladgálni.