Ország-Világ, 1932 (53. évfolyam, 1-14. szám)

1932-06-15 / 7-8. szám

4 ORSZÁG-VILÁG 1932 június 30 — július 15 A magyar filmváros titkai Két és fél évre van munkája a magyar stúdiónak Megoldható a szerződés nélküli színészek problémája Manapság már közel sem annyira hízelgő beállítás hollywoodi méreteket és tempót emlegetni, ha dolgozó filmgyár épületébe lépünk. Legalábbis a tengerentúlról átszivárgó hírek határozottan azt bizonyítják, hogy az amerikai filmkábel falain belül az utóbbi időben lehalkult az élet, a filmhegemóniát jelentő robotos munka zaja csendesebb lett. Ilyenformán tehát sokkal inkább illik francia, vagy német filmstúdiók példájára hivatkozni, (ahol kétségkívül lüktetőbb és fiatalosabb lendületű a munka dala, mint a távoli óceánparton), amikor látogatóban járunk az újból megindult magijai filmgyártás egyedüli otthonában, a Gyarmat utcai Hunnia Filmgyárban. A hosszú kényszerű pihenésnek ma már nyoma sincs a Gyarmat utcai filmgyár területén. A bejárat előtt autók táboroznak, a tágas udvaron hatalmas kulisszák, díszletek ágaskodnak, az üvegtetős stúdióban rendezők hada intézkedik, feslettarcú filmhősnők és hősök mozognak a reflektorok fényében, francia, angol, német és magyar szavak keverednek és záróra nélkül napim és éjjel egyforma tempóban folynak a felvételek. S mindez nem egy-két napja tart, hanem hónapok óta, világhírű magyar rendezők, Fejős P Pál és Székely István irányításával. Kalauzolásunkat a Hunnia Filmgyárban maga dr. Bingerth János ügyvezető-igazgató vállalta. Az ő vezetésével jártuk be ezt a különös birodalmat, amelyben ez időszerint a Mannheim-féle párizsi pénzcsoport francia filmszínészei ütöttek tanyát és immár a második nagy filmet forgatják magyar művészek bevonásával. Mielőtt azonban elindulnánk, nem érdektelen felvázolni a magyar filmváros vezetőjének, dr. Bingerth Jánosnak karrierjét Ez azért is érdekes, mert amennyire nem rajta múlott, hogy filmgyártásunk már eddig is nem vonult be a világmárkás produkciók gyűjteményébe, éppen annyira a nevéhez fűződik az új lendület, a magyar film reneszánsza. Bingerth János igazi self made man típus. Ezt ezúttal úgy kell érteni, hogy soha semmi köze sem volt a színészethez, a filmhez. Állami tisztviselő volt, akit kezdetben csak a sors játéka sodort ebbe az irányba, de mindenesetre a tehetsége, szervezőképessége, tudása állított az idők során a magyar filmügy élére. Bingerth az államrendőrség kötelékébe tartozott, ez pályafutásának első stációja. Mint fiatal rendőrkapitányt a belügyminisztérium rendőri szervezeti és közbiztonsági osztályára rendelték be. Felettesei csakhamar felismerték képességeit és őt küldték ki nyelvtudása és a rendőri szervezeti kérdések alapos ismereténél fogva a nemzetközi rendőri kongresszusokra, Newyorkba, Berlinbe, Párizsba, Zoppotba és még egy sereg más külföldi városba. Nem sokkal később váratlanul a moziügyek és a rendőrileg engedélyezett mutatványokat intéző ügyosztályba került át—• már akkor miniszteri titkári rangban —s ebben a minőségben hosszabb tanulmányutat tett Angliában, Németországban, Franciaországban és Belgiumban, így elsőizben kapcsolatba a filmügyekkel került és 1925-ben már a moziügyek referense lett. A magyar filmgyártás akkor már öt éve szünetelt és az újbóli megszervezéssel kapcsolatos Filmipari Alap felállításának gondolatát ő képviselte a belügyminisztériumban. Ennek az alapnak, mint ismeretes, lényege az volt, hogy a külföldről behozott filmeket a magyar filmgyártás céljaira megadóztassák. Bingerth még ugyanebben az esztendőben a Filmipari Alap ügyvezető-igazgatója lett, míg azután 1929-ben a kormány megalapította a Hunnia Filmgyár Rt.-t. Akkor a belügyminisztérium megbízásából ennek élére került adminisztratív és kereskedelmi igazgató ranggal. Egyidejűen egyévi fizetés nélküli szabadságot kapott, majd egy évvel később, 1930-ban nyugdíjaztatta magát és a Hunnia Filmgyár szerződéses ügyvezető-igazgatója lett. — Aki valaha bármilyen vonatkozásba is került a filmmel, az aligha tud többé elszakadni tőle, — mondotta Bingerth, amikor elindultunk a körsétánkra. — Éppenugy gyógyíthatatlan betegségévé válik az áldozatnak, mint, mondjuk, az újságírás a vérbeli riporternek, — fűzte hozzá mosolyogva. — Hogyan kezdődött el a magyar filmgyártás második etapja? — Kezdettől fogva, amikor a reorganizálás terve felmerült, azon az állásponton voltam, hogy versenyképes magyar hangosfilmet csak úgy lehet előállítani, ha külföldi produkciókhoz kapcsolódunk. A magyar tőke egymagában nem bírja el az előállítás fantasztikusan nagy költségeit, szükséges tehát a külföldi segítség. A szegényes anyagi eszközökkel készített magyar filmek sorsa csak a csúfos bukás lehet. A közönség csak a jó filmre kiváncsi, ebből a szempontból nem ismer hazafiasságot. .. Ez adta a gondolatot arra, hogy kihasználjuk a magunk érdekeinek szemelőtt tartásával a külföldi tőke segítőkészségét. Természetesen jó időnek kellett eltelnie, míg a tervezgetésből valóság lett és a közelmúltban sikerült összehoznom egy nemzetközi tőkecsoportot, amelynek programja két és fél évre biztosítja a munkát a Hunnia Filmgyárban. A szerződés pontjaiban gondoskodtunk arról, hogy az év tizenkét hónapjából négy hónap speciálisan magyar tárgyú film forgatására álljon rendelkezésre. Lényeges kikötés az is, hogy a magyar verzióban is elkészített filmek esetén a franciák nem fizetnek műterembérért, ami természetesen arra serkenti őket, hogy minél több verziót készítsenek, lennek az előnye pedig nyilvánvaló ránk nézve. Elérjük ugyanis azt, hogy minden tekintetben, technikai felkészültségben és a díszletek minőségében egyaránt elsőrangú hangosfilmeket forgathassunk magyar szereplőkkel, amihez egyébként nem volna iheg az anyagi felkészültségünk. Nem utolsósorban emeli azonban a most készülő filmek értékét az a körülmény is, hogy az említett okoknál fogva lehetővé válik olyan már világszerte ismert szakemberekkel, rendezőkkel dolgozni, mint Fejős Pál és Székely István, akiket egyébként nem tudnánk lekötni. — Mi az oka annak, hogy a franciák szívesen dolgoznak Magyarországon? — Természetesen nem az önzetlenség. A környezet is alkalmas számukra, de elsősorban azért, mert itt lényegesen olcsóbban tudják elkészíteni a filmjeiket, mint otthon. — Mi a gyár legközelebbi munkaprogramja? — Ezidő szerint Mihály István és Pierre Giles Weber magyar miliőben játszódó humoros kalandorfilmjét, a r Repülő aranyt-at forgatjuk. A filmet Székely István rendezi, mégpedig francia és magyar verzióban. A francia változatban a főszerepeket Lisette Lanoin, Theat»ri román szépségkirálynő, Roland Toutain, Leon Beliéres és Góth Sándor játsszák A magyar verzióban Vass Éva, Habos Gyula, Gyergyay István, Kertész Gábor és természetesen Góth Sándor szerepelnek. A második női főszerepre, egy vamp szerepre most keresünk megfelelő színésznőt. Ezzel a filmmel körülbelül három hét múlva készülünk el s akkor rövid szünet következik, mert a franciák a már meglévő műterem mellé újat építenek, amire azért van szükség, hogy míg az egyikben a felvételek folynak, a másikban a többi jelenethez szükséges díszleteket állítsák fel s így ne álljon be kényszerű megszakítás a munkában, liz a berendezkedés amellett bizonyít, hogy a franciák meg vannak elégedve munkájuk eddigi eredményével és szívesen dolgoznak velünk. A franciák egyébként szeptember végéig maradnak itt. Akkor