Ország-Világ, 1932 (53. évfolyam, 1-14. szám)

1932-06-15 / 7-8. szám

1932 június 30 — július 15 0 rí á 2 A­G-V 1 LAG 11 Úri útonállók a Rákóczi uton Botokkal és fütykösökkel felfegyverkezett „úriemberek“ belekötnek békés polgárokba A forradalmak utáni időket varázsolják vissza a Rákóczi útra és az Erzsébet kör­útra azok az elegánsan öltözött, jó megjele­­nésű­ úriember kinézésű egyének, akik majdnem minden este éjfél után megjelen­nek a Rákóczi uton, az Erzsébet, vagy Jó­zsef körúton és ott veszélyeztetik a közbiz­tonságot. Hatalmas, öles fiatalemberek, nyolcan-ti­­zen, akik előzőleg bizonyára alaposan be­boroztak valamelyik józsefvárosi kiskorcs­mában, éjfél után libasorban kivonulnak a koraiakra és virtusból belekötnek a jámbor járóke­lőkbe és gyakran minden ok nélkül véres verekedést rendeznek. Ha rendőr mutatkozik a láthatáron, ak­kor gyorsan elmenekülnek a mellékuc­­cákba, nehogy igazoltatásra kerüljön a sor. A napokban is virtuskörúton volt ez a társaság, amikor a Nemzeti Színház előtt villanyosra várt a Fővárosi Operettszínház egyik tehetséges és fiatal bonvivánja. Köz­ben gyümölcsöt vásárolt a sarki uccai árus­nál és amikor visszafordult, meglepetve látta, hogy nyolc-tíz „jólöltözött1" fiatalem­ber vette körül és sértő megjegyzések özö­nével illette. A fiatal művész, akinek helyén szokott lenni a szive és az ökle is, nem ijedt meg a váratlan támadástól, hanem udvariasan megkérdezte a leghangosabbat: — Kívánnak az urak valamit tőlem .’ Valamikor kinpadra vonták azokat, akik a világegyetem szerkezetéről új gondolatokat hirdettek; ma az olcsó irónia marólúgjával öntik le azt, aki még újabb eszmékkel mer ebben a témakörben előállani. Igen régóta hisszük már, hogy a Föld napkörüli keringése ,a tömegvonzás műve, és szentségtörésnek tű­nik fel, ha valaki ehhez a dogmához nem is feltétlenül tagadó, csak radikálisan módosító szándékkal mer hozzányúlni. Pedig a gyökeres reform már régóta esedékes a csillagászati el­méletek területén éppen úgy, mint az anyag, erő és tér elgondolásaiban vagy az organikus világrend idő és lélek teóriáiban. Einstein már húsz évvel ezelőtt szükségesnek látta, hogy az uralkodó kozmológiát a relativitás elméleté­vel támassza alá és így mentse meg az össze­omlástól. De még ez a nagy koncepció sem volt képes a tátongó hézagokat betölteni, csak új kétségek ezreit hozta létre és éppen az egyenes fényterjedés megdöntésével ráterelte a figyelmet a szemünkbe vetődő világkép bi­zonytalanságára. S bár a Galileiére emlékeztető sors vár arra, Tiki levonja a százszázalékos konzekvenciát, aki ki meri mondani, hogy a világegyetemről a puszta látási tapasztalat Erre előlépett a leghatalmasabb, a leg­vállasabb és arrogáns hangon megkérdezte: — Hova megy, fiatalember? — Haza, mert vár a feleségem, — volt a válasz, nagyon udvariasan, de nagyon ki­mérten. — Mit szólna őnagysága, ha darabokban kapná haza a kedves férjét — szólt tovább fenyegetően az úri útonálló és boxállásba helyezkedett. A fiatal művész felismerve a helyzetet ugyancsak tettre kész állásba vágta magát, de mielőtt összecsapásra került volna a sor, a csoport egyik tagja fel­ismerte a népszerű színészt, félrelökte a h­andabandázó barátját és han­gosan bemondta a színész nevét, akit inzul­­tálni akartak. — S­e fiuk, ez az úr közismert fővá­rosi művész, itt eltévesztettük a ház­számot, ne okoskodjatok! Az inzultus így abbamaradt, de a virtus­­kodó fiatalok tovább folytatták útjukat és bizonyára találtak olyan ismeretlen jám­bort, akinek bőrén sikerült nekik nagy erejüket bebizonyítaniuk. Felhívjuk a rendőrség figyelmét erre a majdnem naponta botrányokat okozó tár­saságra, akiknek nevét, sajnos, nem sike­rült megtudnunk, alapján alkotott felfogás csak ismeretünk egyik formájának függvénye, melyen kivül számos egyéb forma lehetséges — az igazsá­got ma már elhallgatni nem lehet. A szemünk elé táruló valóság első látszata az volt, hogy a Nap a Föld körül kering. Ko­­pernikus és Kepler megállapították, hogy ezen látszat mögött egy reálisabb helyzetnek kell lennie, melyben a Föld a Napon átmenő síkban fekvő ex ellipszisen kering. Newton ezt a vizuális tényt kombinálta a földi nehéz­kedés tényével és az általános tömegvonzás fikciójában egyesítette őket. Ez a tan tehát csak azon feltevés vékony hajszálán függ, hogy­ a látási észleleteinkben élő világegyetem pontról-pontra azonos a valóságossal. Azonban a látási adatok hitelét megingatta a fényelhaj­lás tapasztalata, mely kétségessé teszi, hogy a Nap tényleg abban az irányban fekszik-e, ahol vizuális képét látjuk; a tömegvonzásba vetett hitet pedig megbolygatta az a makacs ellenérv, amit már első bírálói is hangoztat­tak, hogy t. i. a Nap állandó vonzásának fel­tétlenül a Földnek s a többi bolygónak a Nap­hoz való közeledését kellene előidéznie. Mind­ennek tetejébe jött a híres Michelson-Morley­­féle kísérlet, mely bebizonyította, hogy a Föld vagy nem a mai feltevés szerinti irányban ha­lad a Nap körül, vagy pedig a körülötte lévő aethert magával hurcolja. Mi legyen tehát a rejtély megoldása? Meg­csaltuk volna magunkat, midőn a világtér tör­vényeit azonosoknak vettük a földi geometria törvényeivel? Einstein úgy próbál válaszolni, hogy a tér nem abszolút valami, hanem min­den helyzetnek, tehát minden égitestnek meg­van a maga külön tere, s a csillagok mozgása nem más, mint ezen tér megváltozása, helye­sen a fénysugarak eltolódása. Azonban ez a megoldás, bár fontos közbenső lépés, végered­ményben nem­ elégít ki bennünket. Nem lát­szik egészen igazságosnak, hogy Einstein a te­ret föltétlenül a vizuális látszattérrel veszi azonosnak, hiszen a látszat mögött egy eltérő fizikai valóság rejtőzhet, mely végeredmény­ben szintén térbeli tény­. A világűr titkának erősebb megközelítésére két fontos alapelv vezet el bennünket. Az egyik egy modern igazság, a Planck-féle tör­vény, mely szerint az energia nem oszolhat szét végtelen kicsiny részekre, tehát a fény sem áradhat a Napból minden irányban állan­dóan ritkulva, hanem bizonyos határon túl csak megszűk­ül! terjedelemben haladhat to­vább. A másik egy indokolatlanul elejtett régi gondolat, a fény anyagi hipotézise, melyet még Newton is vallott, s melyet a tények kényszerű parancsa dacára sem mer senki felújítani, mert fél, hogy a természettudományt követke­zetlenség gyanújába ejti. Ezen elvekhez az az új meggondolás is csatlakozik, hogy a tér csak ott van, ahol anyag is van, abszolút ár nem létezik. Úgy kell tehát lennie, hogy olyan tér­ben, ahol a napsugarakon kivül egyéb anyag nincsen, ezek nem távolodhatnak el egymástól bizonyos mértéken túl, mert az nem keletkez­het; előáll tehát az a különös helyzet, hogy a pazarló szférikus (gömbi) terjedés megszű­­­­­nik és szerényebb kúp alakba, végül pedig hen­­­­geralakba fonny­ad össze. Ez a formátum a a Nap testéhez már elég közel elkezdődik és körülbelül egy üstökös csóvájához hasonlóan terjed tovább ismeretlen távolságokig. Ez az elgondolás így nagyon merésznek lát­szik, ha azonban végigvisszük a gondolatme­netet, úgy olyan új világkép bontakozik ki előttünk, melyben sokkal több jelenséget és sokkal könnyebben tudunk megérteni, s mely­ből úgyszólván minden fiktív belegondolást ki­kapcsolhatunk. Az első következmény, hogy a Newton-féle világszerkezet csak egy relatív érvényű máso­­ lt világkép a régi helyén HERZOG női kalapüzlet Eredeti párizsi modellek Előkelő úrihölgyek és a művészvilág beszerzési forrása VII., Király ucca 59/a szembnea­kadémiával Szelvény E szelvény fő­mutatója minden vásárlás alkal­mával kitűnő eredeti francia női pipere­különlegesség ajándé­kot kap.

Next