Ország-Világ, 1934 (55. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

ÚJÉVI SZÁM.Ára 20 fillér. 1934. január 3. TÁRSADALMI, MŰVÉSZETI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VÁROSPOLITiKAI LAP Megjelenik havonta kétszer. 55. évfolyam, 1. szám. A szerkesztő bizottság elnöke: BOTFAI HŰVÖS IVÁN székesfővárosi bizottsági tag Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., JÓZSEF­ UTCA 12. Telefon: 31-8-18. Kik építették Budapestet Előző cikkeinkben József nádorról, gróf Széchenyi Istvánról és Andrássy Gyula gróf­ról emlékeztünk meg, mint akik Budapest naggyá tételében soha el nem múló érdeme­ket szereztek maguknak. Ezeknek a nagy városépitőknek példája hathatott Táncsics Mihályra, kit a fiatalság 1848-ban a forra­dalomkor börtönéből szabadított ki, hova sajtóvétség miatt került, ki egyike volt azok­nak, kik­ Budapest mai képét előre megraj­zolták. Midőn Táncsics Mihály felségsértés miatt 1860-ban ismételten börtönbe került, hogy tizenöt évi büntetését kitöltse, börtö­nében bámulatos éle itatással rajzolta meg a jövendő főváros képét. Ezen munkáját 1­864- ben álnév alatt eljuttatta a Vasárnapi újság­hoz, de az a tanulmányt nem merte kiadni. Csak midőn 1867-ben félig megvakultan ki­szabadult börtönéből, »Fővárosunk« cím alatt kiadta munkáját a következő jeligével: »Amily mértékben teremtitek a fővárost nagyszerűvé, oly mértékben válik e hon ha­­tornássá.* l­uio:-Pics mit ve bet! hibáztalja­, hogy minden terv és szabály nélkül építe­nek. Azt tanácsolja, hogy befolyásos, te­kintélyes, tehetős polgárok alakuljanak bi­zottsággá, járuljanak a királyi helytartó­­tanácshoz és kérelmezzék, hogy egész Buda­pest területére szabályozási terv készülhes­sen, s amíg ez meg nem történik, addig sem­minemű építkezés ne engedélyeztessék. Fő­feltételnek a tiszta levegőt mondja, mely­ről mindenképpen gondoskodni kell. E cél­ból két kikötőt javasol; egyiket fent a gőz­malom táján, a másikat a Ferencz külvá­rosban a régi Molnár tótól be a Két nyul­­utcáig (jelenleg Lónyay­ utcáig). A déli ki­kötő partjáról a Gellérthegy alá hidat épít­senek. Az északi kikötőtől a Teréz, József és Ferenc külvárosokon keresztül csatornát kell a város szélén létesíteni, mely a két ki­kötőt kösse össze. Ennek partján a kicsi­nyes Városligetet világvárosiassá kell fej­leszteni. Az összes főutakat és csatornák partjait fákkal kell beültetni, hogy tiszta levegőjű sétányokká, váljanak. Ez lenne az­ ifjúságnak futásban gyakorló pályája. (Sta-­­dion gondolat megnyilvánulása.) A város ön­tözésének kérdése a csatornán járó vízi­-­ puska-szerű géperőművekkel oldandó meg. Táncsics majd a Belváros szabályozásáról beszél. Az Úri-utca (Petőfi Sándor­ utca) tör­te át a Fehér hajót (híres vendéglő volt, mely Vörösmarty Mihályt is gyakran látta vendégül). (Így történt.) A Város­ház-térről (a mai Piarista-tér) a Városházá­nak és a kegyesrendiek épületének el kell tűnnie (így történt) és a Dunapart hosszá­ban feltétlenül sétányt kell teremteni. Ál­talános kérdésekben azt javasolja, hogy a házak tágas udvarral épüljenek és pince, u. n. földalatti lakások ne engedélyeztessenek. (Ő már akkor is gondolt erre). A budai várat lebontásra ítéli, mondván, hogy Buda párat­lan tündérvárossá emelkedhetnek, ha a vá­rat lebontanák. A helyére egy új város épí­tését képzeli el. A budai Dunapartot, a Csá­­szárfördőtőt Coliért­ Vivét- t, akar­ja fásítani, sétánnyá akarja átvarázsolni (sajna, ez még a mai napig sem történt meg). Rudasfürdőt, Rácfürdőt és Sáros (mai Gellért) fürdőt modern­ fürdőkké akarja át­alakítani és azt tanácsolja, hogy a Lukács és Császárfürdőt az állam vegye át. A Margit­szigetet a kisebb szigettel összeragasztva fürdőnek kell kijelölni és olyan hidat építe­­senek, mely érinti a sziget csúcsát, hogy a hídról le lehessen lépni a Margitszigetre. Táncsics Mihály röpirata végül az Al­­dunasor ügyével foglalkozik, a Mária Valé­­ria-utca létesítését és a Dunapartnak korzó­vá való megépítését javasolja. Ismételten csak sétányok létesítését forszírozza és a következő módon aposztrofálja az akkori vá­rosi tanácsot: »A tanácsot zsebelési szándék vezeti, mert be akarván építeni az Alduna­­sort, azok telkeit el akarja adni, hogy az el­adott telkekből a városházára emeletet épít­hessen és a redutot akarja felépíteni. (A cél nem volt elhibázott, csak a pénz előteremté­sének módja). Inkább egy szép sétány épül­jön, mely mellett alacsonyulj­on törpévé a berlini »Unter den Lindem. Táncsics a kö­vetkező szavakkal fejezi be tanulmányát: »Fővárosunk ügye az egész országé is, ezt tehát a törvényhozásnak fel kell karolnia, igy fővárosunk egész Európában páratlanul széppé fejlődhetik. Kezdetül kim­ondatik, hogy senki addig új házakat nem építhet, amig a testvérváros újjáépítésének terve el nem készül. Széchenyi István tanácsát kell megfogadni s akkor Magyarország oly virág- Budapest látképe három híddal. Kilátás a Lánchídról a Mátyás koronázó templomra

Next