Ország-Világ, 1935 (56. évfolyam, 1-38. szám)
1935-12-05 / 36. szám
ORSZÁG-VILÁG 5 Línl fi F H ínIL/nlTTooo Rovatvezető: —s —I VISSZAEMLÉKEZÉS A bíró előtt a vádlott ártatlanságát hangoztatta. Minden ellene vallott, a bíró mégis elrendelte a további bizonyítékok beszerzését, mert eszébe jutott egy gyermekkori emlék. I. Fehér Andrást, a vádlottat, bevezették a tárgyalási terembe. Olyan ember volt, mint a többi ezer és küzködő névtelen, akik elvegyülnek a porszemek között és lassanként egymáshoz hasonlóvá darálja őket az élet malma. Szüntelen vonulnak a végtelen sorban, tesznek, vesznek, futkosnak ide-oda. Már nem akarnak semmi mást, csak tovább toldozni az egyik napot a másik nap nyomorúságával. Ez a szóban lévő Fehér András jószerivel maga sem tudta, miért került a bíróság elé? összeráncolt homlokkal, sápadtan hallgatta a vádat. Nem nagy ügyről volt szó. Mindent egybevetve, ötvenhárom pengő hiányzott az elszámolásból. Ezért kellett felelnie, hová lett a pénz? Kihallgatták a főnököt, azután a tanukat. A vádlott állandóan az ártatlanságát bizonyítgatta. Azt mondta, hogy beszolgáltatta az öszszeget, de nem kapott róla ellennyugtát. Hivatkozott erre is, arra is, hogy látták, amikor átadta a pénzt. Felsorolta, hogy az egyik szürke kabátban, fekete kalapban volt éppen, ott állt a kézipénztár mellett, még most is emlékszik rá, háromhatvanat fizetett. Akkor tette oda a pénztő is a főnök elé, így folyt ez a bíró előtt. A főnök konokul megmaradt a saját állítása mellett. Fehér András égre-földre birkózott. Nem maradt más semmije az életből, csak a becsülete, ha ezt is elveszíti, ha ez is odavész, akár bele is fekhet mindjárt a sírba. II. A bíró hallgatta, amit beszéltek körülötte. Nézte a vádlottat és úgy emlékezett homályosan, hogy valahol már látta azt az arcot. Kutatott magában, hogy hol találkozott vele? Egyszerre csak közelebb lépett a bírói emelvényhez Fehér András. Ösztönösen kulcsolta össze a két kezét, ügyetlen, gyerekes mozdulattal. Azután maga elé vetette a két ivarját. A gyerekek szokták így, amikor félnek a büntetéstől és védekezni próbálnak. — Bíró úr kérem, bocsánatot kérek. — Mihály, nem ismersz rám? Én vagyok a Muflon. Emlékszel, így hívtatok engem az iskolában. Kis hallgatás után zihálva tette hozzá: Emlékezz vissza. Akkor is, amikor az történt közöttünk, akkor is ártatlan voltam. A bíró hirtelen emelkedett fel a helyéről, azután visszaült a székre. Eltűnt körülötte a tárgyalóterem és ott látta magát megint az osztályban. A kopott iskolapadban mellette ült Muflon. A keskeny vállú, nyurga termetű hetedikes. Hetedik gimnazisták voltak akkor. Hazamentek előadás után az iskolából. Mikor ő odahaza belépett a lakásba, az anyusa méltatlankodva kiáltott fel: — Ugyan fiam, melyikőtök követte el ezt az ízléstelen tréfát. És levett a hátáról egy cédulát. Gombostűvel volt rátűzve és rá volt írva a cédulára: »Én vagyok a legnagyobb szamár az osztályban.« Így ment végig az utcán. Másnap ingerülten lépett be az osztályba. Azon törte a fejét egész idő alatt, még aludni sem tudott az éjszaka a dühtől, hogy a tréfát csak Muflon csinálhatta. Abban a pillanatban, amikor eléje került Muflon, se szó, se beszéd, teljes erejével arcul vágta. Muflon orrából elkezdett szivárogni a vér. Két keskeny csíkban folyt le a szája szélén. Muflon tetőtőltalpig reszketett, hirtelen emelte fel a karját, ökölbe szorult a keze. Aztán leeresztette a karját tehetetlenül. És furcsán, keservesen elhúzódott szájjal dadogta: — Ha nem segítenél nekem mindig az algebrában, akkor én most visszaütöttelek volna. Csak azért merted megtenni, mert tudod, hogy rád vagyok szorulva. Azután kiderült, hogy nem Muflon tűzte a cédulát a hátára. Hogy Muflon ártatlan volt. Jelentkezett a másik fiú, a tettes. Azután ő odament Muflonhoz, megsimogatta az arcát, a megütött arcot. Többször egymásután elmondta neki, hogy sajnálja az esetet és hogy még többet fog neki segíteni az algebrában és a mértanban. Kikerültek az iskolából, az egyik biró lett. Muflon szegény, a keskeny vállú, nyurga fiú eltűnt az osztálytársak közül. Most itt áll a biró előtt. Éppen úgy, mint azon a bizonyos napon az osztályban. Egyszerre csak ott volt az összes pad és mintha jelentkezett volna az összes fiú. Kérdően, várakozóan fordultak feléje az arcok. Hallotta a hangtalan figyelmeztetést : — Vigyázz Mihály, vigyázz, a pofont nem lehet mindig lesimítani a megsértett arcról. Hiába minden, mégis csak ottmarad, ha nem is látja más, de aki kapta, az érzi és sajog a lelkén az ütés, mint a nyitott seb. Maga elé tette a bíró az írásokat. Lapozgatott, nézte a vallomásokat. Maga elé állította a főnököt. Elkezdte újból kikérdezni ■töviről-hegyire, elmondatott vele mindent részletesen. A kérdések villámgyorsan követték egymást. A szóban lévő Fehér András foglalkozott-e azelőtt is pénzbeszedéssel. Elküldte-e azelőtt is az adósokhoz, megtörtént-e azelőtt is, hogy nem tudott elszámolni pontosan a beszedett összegekkel? Megbízhatónak találta-e? Egyáltalán le meri-e tenni rá az esküt, hogy a hiányzó összeget csakugyan megtartotta magának a vádlott? A főnök zavarba jött. Elkezdett panaszkodni, hogy mennyi a gondja, milyen nehéz az embereit fizetni és így tovább. A bíró azután Fehér Andráshoz fordult. Megkérdezte tőle, vissza tudna-e emlékezni mégis valakire, aki jelen volt, amikor az öszszeget átadta? Tudna-e felhozni bizonyítékokat? Fehér András kijelentette, hogy igen, ha neki módot nyújtanának rá, akkor ő tudna tanukat állítani az igazsága mellett. — Hiszen — mondta —, ha én ilyet akartam volna tenni, nem folyamodom olyan kis összeg elkezdéséhez. Megtörtént, hogy százakat, ezreket bízott rám a gazdáim. Még csak nyugtát sem vett tőlem. Én elszámoltammindig az utolsó fillérig. — Kicsit felemelte a hangját, úgy fejezte be: — Nem akarok én már semmi mást az életben. Csak tovább menni egyik fűszáltól a másikig. Odahaza van az én kicsi családom. Az asszonyoit és a gyerekeket nem tudják megvigasztalni. Nincsenek már nekem álmaim, hová lettek az én nagyratörő terveim? Máskép gondoltam én valamikor, de megtanultam, hogy elég, ha elbújhatok a zugolyban. Én már nem akarok mást, csak azt a darabka kenyeret, amiért megdolgoztam. Kis talpalást, ha elszakad a gyerek cipője. Irka, ceruza, és hogy meg lehessen venni az iskolakönyveket. Én nem akarok semmi mást, csak azt, csak azt szeretném, hogy a pofont ne kapjam megint, amikor nem én voltam a tettes. Bíró: úr, kérem meghallgatni az én tanúimat. A bíró felszólította a vádlottat, hogy nézzen a szemébe. A két szempár mélyen és kitartóan fürkészte egymást. Azután a bíró komolyan jelentette ki: — A vádlott tanúit meg fogjuk hallgatni. Elrendelem a bizonyítás kiegészítését. Menelik császár kincsei A L’ Intransigeant arról ad hírt, hogy Addis Abbabában dinamittal robbantották fel Menelik császár mauzóleuma alatt levő kriptát, ahová a császár kincsei voltak eltemetve. Menelik császár végrendeletében a kincsek felhasználását csak végveszély esetén engedélyezte. A 40 cm vastagságú vasajtók 175 millió frank értékű ezüst-, arany-, platinatekercset és 8 millió thalert őriztek. Gazdaságilag is készüljünk a berlini olimpiászra Jövő évben óriási népvándorlás fog megindulni a német birodalom fővárosába. A nemzetek vértelen küzdelmére, a XI-ik olimpiászra sorakozik majd a világ ifjúságának színe-java, akik a németekkel együtt mintegy tízezren külön olimpiai faluban fognak táborozni- Egymillió ember Bennünket magyarokat az olimpiai sportsikerek elérésén kívül a játékok színhelyének közelsége miatt most gazdaságilag is kell, hogy érdekeljen ez a nagy nemzetközi találkozó, mert a két hétig tartó mérkőzések ideje alatt naponta 50—60.000 idegen látogatója lesz a küzdelmeknek, ami Berlin élelmezésénél legalább egymillió többletembert jelent. A nyári idény alatt nagy gondot is jelent ez Németországnak és az Aussenhandelsverband máris készíti terveit az idegenek élelmezésének zavartalan ellátására. Vitaminok Mivel az egész világ sportpublikumában kitűnő híre van a magyar vitamindús tápszereknek, a magyar kereskedelmi és termelő érdekeltségeknek sürgősen érintkezésbe kellene lépni a német hatóságokkal, hogy különösen a nagyobb fontosságú tojás, vaj, hús, főzelék, gyümölcs stb. szükségleteiket ezúttal Magyarországról szerezzék be. Az élelmiszerexportra szoruló Németország bizonyára szívesen vesz át magyar árukat, mert országunk kis területéhez képest igen sok ezer magyar látogató megy Berlinbe, akik helyeiket az olimpiai biztosi hivatalnál már biztosították. Dudaped leimii a verseny! a világ összes gyógyhelyeivel! Szt Gellert Rudas Széchenyi Szent Imre ^ rádiumos fürdőinek használatáért nem kell idegen valutát adni. ^ Budapest forrásainak gyógyhatásairól mindenki meggyőződhetik, m nin^milRiffriiir i ■mmmhiii■ ■ winii iii 11 hiii i mm ir~T~rt~i—rm—