Ország-Világ, 1935 (56. évfolyam, 1-38. szám)

1935-12-05 / 36. szám

ORSZÁG-VILÁG 5 L­ínl fi F H ínIL/nlTTooo Rovatvezető: —s —I VISSZAEMLÉKEZÉS A bíró előtt a vádlott ártatlanságát hangoztatta. Minden ellene vallott, a bíró mégis elrendelte a további bizo­nyítékok beszerzését, mert eszébe jutott egy gyermekkori emlék. I. Fehér Andrást, a vádlottat, bevezették a tárgyalási terembe. Olyan ember volt, mint a többi ezer és küzködő névtelen, akik el­vegyülnek a porszemek között és lassanként egymáshoz hasonlóvá darálja őket az élet malma. Szüntelen vonulnak a végtelen sor­ban, tesznek, vesznek, futkosnak ide-oda. Már nem akarnak semmi mást, csak tovább tol­dozni az egyik napot a másik nap nyomorú­ságával. Ez a szóban lévő Fehér András jó­szerivel maga sem tudta, miért került a bí­­róság elé? összeráncolt homlokkal, sápadtan hallgatta a vádat. Nem nagy ügyről volt szó. Mindent egybevetve, ötvenhárom pengő hiányzott az elszámolásból. Ezért kellett fe­lelnie, hová lett a pénz? Kihallgatták a főnököt, azután a tanukat. A vádlott állandóan az ártatlanságát bizonyít­gatta. Azt mondta, hogy beszolgáltatta az ösz­­szeget, de nem kapott róla ellennyugtát. Hivat­kozott erre is, arra is, hogy látták, amikor átadta a pénzt. Felsorolta, hogy az egyik szürke kabátban, fekete kalapban volt éppen, ott állt a kézipénztár mellett, még most is emlékszik rá, háromhatvanat fizetett. Akkor tette od­­a a pénzt­­ő is a főnök elé, így folyt ez a bíró előtt. A főnök konokul meg­maradt a saját állítása mellett. Fehér András égre-földre birkózott. Nem maradt más sem­mije az életből, csak a becsülete, ha ezt is elveszíti, ha ez is odavész, akár bele is fek­­het mindjárt a sírba. II. A bíró hallgatta, amit beszéltek körülötte. Nézte a vádlottat és úgy emlékezett homá­lyosan, hogy valahol már látta azt az arcot. Kutatott magában, hogy hol találkozott vele? Egyszerre csak közelebb lépett a bírói emel­vényhez Fehér András. Ösztönösen kulcsolta össze a két kezét, ügyetlen, gyerekes mozdu­lattal. Azután maga elé vetette a két ivar­ját. A gyerekek szokták így, amikor félnek a büntetéstől és védekezni próbálnak. — Bíró úr kérem, bocsánatot kérek. — Mihály, nem ismersz rám? Én vagyok a Muf­lon. Emlékszel, így hívtatok engem az isko­lában. Kis hallgatás után zihálva tette hozzá: Emlékezz vissza. Akkor is, amikor az tör­tént közöttünk, akkor is ártatlan voltam. A bíró hirtelen­­ emelkedett fel a helyé­ről, azután visszaült a székre. Eltűnt körü­lötte a tárgyalóterem és ott látta magát me­gint az osztályban. A kopott iskolapadban mel­lette ült Muflon. A keskeny vállú, nyurga termetű hetedikes. Hetedik gim­nazisták voltak akkor. Hazamentek előadás után az iskolá­ból. Mikor ő odahaza belépett a lakásba, az anyusa méltatlankodva kiáltott fel: — Ugyan fiam, melyikőtök követte el ezt az ízléstelen tréfát. És levett a hátáról egy­ cédulát. Gombostűvel volt rátűzve és rá volt írva a cédulára: »Én vagyok a legnagyobb szamár az osztályban.« Így ment végig az utcán. Másnap ingerülten lépett be az osztályba. Azon törte a fejét egész idő alatt, még aludni sem tudott az éjszaka a dühtől, hogy a tréfát csak Muflon csinálhatta. Abban a pillanatban, am­ikor eléje került Muflon, se szó, se beszéd, teljes erejével arcul vágta. Muflon orrából el­kezdett szivárogni a vér. Két keskeny csík­ban folyt le a szája szélén. Muflon tetőtől­­talpig reszketett, hirtelen emelte fel a kar­ját, ökölbe szorult a keze. Aztán leeresz­tette a karját tehetetlenül. És furcsán, ke­servesen elhúzódott szájjal dadogta: — Ha nem segítenél nekem mindig az al­gebrában, akkor én most visszaütöttelek volna. Csak azért merted megtenni, mert tudod, hogy­ rád vagyok szorulva. Azután kiderült, hogy nem Muflon tűzte a cédulát a hátára. Hogy Muflon ártatlan volt. Jelentkezett a másik fiú, a tettes. Azután ő odament Muflonhoz, megsimo­gatta az arcát, a megütött arcot. Többször egymásután elmondta neki, hogy sajnálja az esetet és hogy­ még többet fog neki segíteni az algebrában és a mértanban. Kikerültek az iskolából, az egyik biró lett. Muflon szegény, a keskeny vállú, nyurga fiú eltűnt az osztálytársak közül. Most itt áll a biró előtt. Éppen úgy, mint azon a bizonyos napon az osztályban. Egyszerre csak ott volt az összes pad és mintha jelentkezett volna az összes fiú. Kérdően, várakozóan fordultak feléje az arcok. Hallotta a hangtalan figyel­meztetést : — Vigyázz Mihály­, vigyázz, a pofont nem lehet mindig lesimítani a megsértett arcról. Hiába minden, mégis csak ottmarad, ha nem is látja más, de aki kapta, az érzi és sajog a lelkén az ütés, mint a nyitott seb. Maga elé tette a bíró az írásokat. Lapoz­gatott, nézte a vallomásokat. Maga elé állí­totta a főnököt. Elkezdte újból kikérdezni ■töviről-hegyire, elmondatott vele mindent rész­letesen. A kérdések villámgyorsan követték egymást. A szóban lévő Fehér András fog­lalkozott-e azelőtt is pénzbeszedéssel. El­­küldte-e azelőtt is az adósokhoz, megtörtént-e azelőtt is, hogy nem tudott elszámolni ponto­san a beszedett összegekkel? Megbízhatónak találta-e? Egyáltalán le meri-e tenni rá az esküt, hogy a hiány­zó összeget csakugyan meg­tartotta magának a vádlott? A főnök zavarba jött. Elkezdett panaszkodni, hogy mennyi a gondja, milyen nehéz az embereit fizetni és így tovább. A bíró azután Fehér Andráshoz fordult. Megkérdezte tőle, vissza tudna-e emlékezni mégis valakire, aki jelen volt, amikor az ösz­­szeget átadta? Tudna-e felhozni bizonyítéko­kat? Fehér András kijelentette, hogy igen, ha neki módot nyújtanának rá, ak­kor ő tudna tanukat állítani az igazsága mellett. — Hiszen — mondta —, ha én ilyet akar­tam volna tenni, nem folyamodom olyan kis összeg elkezdéséhez. Megtörtént, hogy száza­kat, ezreket bízott rám a gazdáim. Még csak nyugtát sem vett tőlem. Én elszámoltam­­min­dig az utolsó fillérig. — Kicsit felemelte a hangját, úgy fejezte be: — Nem akarok­ én már semmi mást az életben. Csak tovább menni egyik fűszáltól a másikig. Odahaza van az én kicsi családom. Az asszony­oit és a gyere­keket nem tudják megvigasztalni. Nincsenek már nekem álmaim, hová lettek az én nagyra­­törő terveim? Máskép gondoltam én valami­kor, de megtanultam, hogy elég, ha elbújha­tok a zugolyban. Én már nem akarok mást, csak azt a darabka kenyeret, amiért megdol­goztam. Kis talpalást, ha elszakad a gyerek cipője. Irka, ceruza, és hogy meg lehessen venni az iskolakönyveket. Én nem akarok semmi mást, csak azt, csak azt szeretném, hogy a pofont ne kapjam megint, amikor nem én voltam a tettes. Bíró: úr, kérem meghall­gatni az én tanúimat. A bíró felszólította a vádlottat, hogy néz­zen a szemébe. A két szempár mélyen és ki­tartóan fürkészte egymást. Azután a bíró ko­molyan jelentette ki: — A vádlott tanúit meg fogjuk hallgatni. Elrendelem a bizonyítás kiegészítését. Menelik császár kincsei A L’ Intransigeant arról ad hírt, hogy Addis Abba­­bában dinamittal robbantották fel Menelik császár mauzóleuma alatt levő kriptát, ahová a császár kin­csei voltak eltemetve. Menelik császár végrendeletében a kincsek fel­használását csak végveszély esetén engedélyezte. A 40 cm vastagságú vasajtók 175 millió frank értékű ezüst-, arany-, platinatek­ercset és 8 millió thalert őriztek. Gazdaságilag is készüljünk a berlini olimpiászra Jövő évben óriási népvándorlás fog meg­indulni a német birodalom fővárosába. A nemzetek vértelen küzdelmére, a XI-ik olim­­piászra sorakozik majd a világ ifjúságának színe-java, akik a németekkel együtt mint­egy­ tízezren külön olimpiai faluban fognak táborozni- Egymillió ember Bennünket magyarokat az olimpiai sport­­sikerek elérésén kívül a játékok színhelyének közelsége miatt most gazdaságilag is kell, hogy érdekeljen ez a nagy nemzetközi találkozó, mert a két hétig tartó mérkőzések ideje alatt naponta 50—60.000 idegen látogatója lesz a küzdelmeknek, ami Berlin élelmezésénél leg­alább egymillió többletembert jelent. A nyári idény alatt nagy gondot is jelent ez Németországnak és az Aussenhandelsver­band máris készíti terveit az idegenek élelme­zésének zavartalan ellátására. Vitaminok Mivel az egész világ sportpublikumában ki­tűnő híre van a magyar vitamindús tápsze­reknek­, a magyar kereskedelmi és termelő érdekeltségeknek sürgősen érintkezésbe kel­lene lépni a német hatóságokkal, hogy külö­nösen a nagyobb fontosságú tojás, vaj, hús, főzelék, gyümölcs stb. szükségleteiket ezúttal Magyarországról szerezzék be. Az élelmiszerexportra szoruló Németország bizonyára szívesen vesz át magyar árukat, mert országunk kis területéhez képest igen sok ezer magyar látogató megy Berlinbe, akik helyei­ket az olimpiai biztosi hivatalnál már bizto­sították. Dudaped leimii a verseny! a világ összes gyógyhelyeivel! Szt Gellert Rudas Széchenyi Szent Imre ^ rádiumos fürdőinek használatáért nem kell idegen valutát adni. ^ Budapest forrásainak gyógyhatásairól mindenki meggyőződhetik, m nin^milRiffriiir i ■mmmhiii■ ■ winii iii 11 hiii i mm ir~T~rt~i—rm—

Next