Ország-Világ, 1937 (58. évfolyam, 1-41. szám)
1937-01-01 / 1. szám
/ 4. Éber Antal, a kereskedelmi és iparkamara elnöke a főváros fejlesztése ellen 58. évfolyam, 1. szám. Ára 10 fillér Budapest, 1937 január 1. ÉRSZÉKOILÁG MEGJELENIK HETENKÉNT Előfizetési díj egy évre P 14.—, pénzintézeteknek és vállalatoknak P 40.—.Köztisztviselőknek P 10.— SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG ELNÖKE BOTFAI HŰVÖS IVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VJK., JÓZSEF UTCA 12. SZÁM. TELEFON: 1-318-18. POSTATAKARÉKP. SZ. 3600. Ha a polgármester Budapest Az 1936. év végén a lapok kérdéseket intéztek Szendy Károly polgármesterhez, hogy megismerjék a polgármester legközelebbi programját. A nyilatkozatok kétségbevonhatatlanul jelzik, hogy új korszak virradt a városrendezésben és az építkezés terén. Amikor a főváros gazdasági életének frissebb vérkeringéséről szólok, — úgymond a polgármester, — legelsősorban azokra a városrendezési és újjáépítési feladatokra utalok, melyek a főváros világvárosi jövőjét szolgálják. Ilyen a többi közt a Horthy Miklós út építésével kapcsolatos városrendezési munka, a Budaörs határában épülő repülőtér kialakítása, az óbudai bal építése, a Tabán és a fürdőmlése, az úgynevezett fórum tervének megvalósítása, kapcsolatosan a Madách sugárút megnyitásával és számos más városrendezési terv, amely részben máris aktuális, részben pedig a közeljövő munkaprogramjában szerepel. De megemlíthetnék még sok egyéb nagyszabású közmunkát is, amelyeknek elindításához a főváros közreműködése szükséges, mint például a déli pályaudvar kihelyezése, a Dunapartok rendezése, a Nemzeti Sportcsarnok, majd később a Stadion megépítése és így tovább. Olyan problémák ezek, amelyeknek megoldása a szívünkön fekszik és reméljük, hogy hamarosan sor is kerül valamennyire. Nagy elismeréssel beszél Szendy Károly polgármester arról, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai — pártállásra való tekintet nélkül, — felismerték az együttműködés óriási alkotó erejét és magatartásukkal hat.Amikor Budapest polgármestere az alkotás nehéz munkájára vállalkozik és olyan mérvű városfejlesztési programot ad, mely csaknem huszonöt éve várat magára, akkor* Éber Antal, a kereskedelmi és iparkamara elnöke jónak látja őt, ezért az egészen különleges dicséretet érdemlő törekvéséért megtámadni. Hoff: Nem vagyunk tisztában Éber szándékával, mert úgy néz ki, mintha a sanda mészáros szerepét vállalta volna, ki mindig máshová ütött, mint ahová nézett. Nem tudjuk elhinni, hogy a kereskedelmi és iparkamara elnöke kifogásolhassa, ha közpénzekből csillogó beruházásokat ígérnek és hajtanak végre. Nem tudjuk a polgármesterre céloz-e, vagy más valakire, de akárkire céloz, nincsen kányán megkönnyítették az alkotó munkát. De a főváros egészségügyének fejlesztéséről is biztató szavakkal emlékezett Szendy Károly polgármester, amikor a következőket mondotta el: — A főváros egészségügyi fejlesztését elsőrendű gondomnak ismerem el. Ezt bizonyítják a közelmúltban foganatosított intézkedések, melyek a gyógyítás és megelőzés területén egyaránt jelentékeny eredményekre vezettek. Így kerületi rendelők létesültek, számszerint 24 és e rendelők havonta mintegy huszonötezer szegény beteget látnak el ingyen orvosi kezeléssel és ingyen gyógyszerrel. Ugyan csal •. közelmül* *élesítmémféhes. tartrizia a A'fe tibeti*folé*út is, melyek orvosai évente mintegy háromszázezer rendelést végeznek. Ezt az orvos munkakört kiegészíti a főváros egy kétszáz ágyas tüdőbetegkórház felállításával, melynek építéséhez azonnal hozzáfognak, amint a tervet a közgyűlés jóváhagyja. Ezzel, úgy vélem, képet adtam annak az ütemes szervező munkának, mellyel a székesfőváros közegészségügyének szolgálatába orvosi munkát eddig is kapcsolt és a közeljövőben kapcsolni szándékozik. Ezek a polgármesteri megnyilatkozások kellemesen tűnnek fel optimista hangjuk miatt. Valóban Szendy Károly nemcsak a legoptimistább, hanem a legszélesebb látkörű polgármester is, a székesfőváros polgárságának szerencséjére, mert széles látkörű optimizmus nélkül nem lehet nagyszabású terveket megvalósítani s az igazi alkotás csakis ezeknek jegyében születhetik meg, igaza. Nincsen igaza először azért, mert még az esetben is indokoltak a beruházások, ha nem csillogóak, ha olyanok, mint Olaszországban, hol csakhogy a munkanélküliséget enyhítsék, p. u. a Quarnera partján három párhuzamos utat is építettek és Mussolini szerint, kinek genialitását, talán Éber Antal is elismeri, kétszer is meg kell egy árkot ásni, csak ne legyen munkanélküli. Tehát, ha csillogó, ha nem csillogó beruházásokról van szó, azokat a kereskedelmi és iparkamara elnökének nem szabad kifogásolnia, sőt követelnie kellene, még Mussolini felfogása alapján is, ha valóban a kereskedők és iparosok érdekeit képviselné. De hát mit kifogásol tulajdonképpen Éber Antal és milyen minőségben teszi azt, miután egy ízben azt mondotta, hogy mint képviselőnek el kell magát választania kamarai elnöki mivoltától. Tudni szeretnék tehát, hogy mint képviselő, mint bankelnök, mint kamarai elnök, vagy mint fővárosi polgár mondja-e karácsonyi cikkében szó szerint a következőket: — „Aki nálunk népszerűséget hajhászik, az ezt akként érheti el legkönnyebben, ha közpénzekből csillogó beruházásokat ígér vagy létesít. Aki újabb és újabb hidakat épít a Dunán, aki lehordja a Citadellát és felborítja a pesti korzót, aki kórházakat épít, melyek- 7 1/ teaá^uoi ?? yin n tsi költség rí tanyában, a/■* i sfYnT^i‘p&^' ‘ ^ diont és közfürdőket rendez be, szóval aki szabad kézzel költekezik, az egyre fokozódó nehézséggel kisajtolt adófillérekből, az szert tehet népszerűségre. De az, aki minden, — egyébként bármennyire helyes és indokolt —-, újabb kiadást mellőzendőnek tart és közéleti túlméretezett apparátusunk egyszerűsítését és összevonásait hirdeti annak érdekében, hogy az elviselhetetlen közterhek lassacskán lefaraghatók legyenek, az nem népszerűséget hajhássza, hanem annak a vádnak teszi ki magát, hogy érzéketlen a kulturális és szociális követelmények iránt és egyedül csak a rideg fiskalitás elvei által vezérelteti magát.11 A polgárságnak az az óhaja, hogy a polgármester ne tegye ki magát annak a vádnak, hogy érzéketlen kulturális és szociális követelmények iránt, mert ha ennek kiteszi magát, úgy nemcsak ezt a vádat érdemli meg, de azt is, hogy nem való ennek a fejlődés útján haladó, nagyjövőjű városnak élére. Ez a város a forradalmak lezajlása óta tétlenségre volt kárhoztatva. A mai kornak a feladata, hogy pótolja a mulasztásokat és építsen, teremtsen, hogy legyen tisztában végre az idegenforgalomnagy jelentőségével. Építsen kulturális, szociális intézményeket, utakat, földalatti vasutakat. Stadiont, sportpalotát idegenforgalmi attrakcióink szaporítására. Kórházakat és közfürdőket, melyek a főváros közegészségügyét szolgálják és javítják meg, mert ellentétben Éber Antal megállapításaival, nem egyszer történik meg, hogy a túlzsúfoltság miatt valamelyik kórházban a folyosókon fekszenek a betegek. Hidakat, melyek a kereskedelmben, iparban felmérhetetlen fellendülést idéznek elő, nemcsak a híd létesítésének helyén, hanem mindenütt a városban. tervei megvalósulnak. Európa első metropolisa lesz Éber Antal, a kereskedelmi és iparkamara elnöke a főváros fejlesztése ellen