Országépítés - Nemzetpolitikai Szolgálat, 1943 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-15 / 2. szám
A MAGYAR HONVÉDSEREG védelmi arcvonalán ijesztendő után megélénkültek a csatározások. A felderítés megállapította, hogy a bolsevikiek nagyarányú csapatösszevonásba kezdtek Voronyezs környékén és azon a vasútvonalon, amely Szvoboda mellett birtokukban van. Rohamvállalkozások és erőszakos felderítések zavarták magyar részről ezt a szovjet tevékenységet s honvédeink egy ilyen nagyobb szabású rohamosztagvállalkozás során mélyen behatoltak a bolsevikiek háta mögé elpusztítottak több harci állást. Eredményesen avatkozott be a keleti arcvonal középső szakaszán folyó küzdelembe a fiatalmagyar légihaderő is, amelynek felderítő és vadászgépei sűrűn szálltak fel az ellenséges állások felé, hogy a hadmozdulatokról képet nyerjenek, vagy támogassák a német bombavető alakulatok akcióját. Különösen kitüntették magukat a donmenti harcokban a tolnai honvédek, akik kemény lendülettel verték vissza a bolsevisták megkísérelt támadását. Bebizonyította nagy harci értékét tüzérségünk is, amely egy alkalommal ezrederejű szovjet csoport páncélosokkal támogatott rohamát fullasztotta kudarcba. A honvéd vezérkar főnöke január 15-én kiadta a magyar csapatok veszteségkimutatását, amely szerint 1942 augusztus közepétől az év végéig halottakban, sebesültekben és eltűntekben 13.332 fő volt honvédségünk vesztesége. Ebből hősi halott 109 tiszt, 2147 legénységi állományú honvéd, sebesült 305 tiszt és 8712 legénységi állományú honvéd, az eltűntek száma pedig összesen 2059 fő. A veszteségkimutatás rendkívül érdekes összehasonlításra adott alkalmat az első világháború veszteségeivel. Csak az 1915 áprilisában vívott kárpáti csatában három hét alatt a mai arcvonal felét kitevő fronton 45.000 főt vesztett a magyar hadsereg. A veszeségkimutatás olyan négy és félhónapos küzdelemről szól, amelyet honvédségünk védelemben töltött el, melynek keretében azonban néhány héten át nagyobb elhárító, illetve ellentámadó harcot vívott. A világháborús veszteségekkel szemben magasabbak honvédségünk tiszti veszteségei s ennek magyarázata abban rejlik, hogy a mai nagy kiterjedések mellett a tiszt végső fokon csak személyes beavatkozás útján tud vezetni. ÉSZAK-AFRIKA BIRTOKÁÉRT még mindig nem indult meg a döntő küzdelem. Montgomery tábornok 8. hadserege csak igen lassan, rendkívül súlyos veszteségek árán tud nyugat felé haladni, de Romiel főerejével sehol se ütközhetett meg. Úgy látszik, az angol generális utánpótlást vár Egyiptom felől, s voltak is jelentések, amelyek a német-olasz felderítés alapján arról számoltak be, hogy Alexandria irányából csapatok és hadianyag vannak útban. A tengely légifölénye vitathatatlan a tuniszi térségben s ezt bizonyítják a rendkívül eredményes vállalkozások, amelyek az angol és amerikai csapattáborok, kikötők ellen irányulnak. Azok a karavánok, amelyek meg tudnak érkezni az északafrikai kikötőkbe, rendszerint a kirakodás napjaiban kapnak egy-egy nagyszabású bombatámadást s pusztul el hozott hadianyaguk Bougie vagy Bone mólóin. A német tengeralattjáró flotta ellenszerét még mindig nem sikerült megtalálniok a szövetségeseknek s erre a keserű igazságra legutóbb annak a pótolhatatlan tartályhajókból álló flottának teljes pusztulása tanította meg őket, amelyet a német naszádok közvetlenül a cél előtt süllyesztettek el. Százhetvennégyezer tonna hadianyag veszett a tengerbe, de még ennél az érzékeny veszteségnél is jobban sújtja a demokráciákat maguknak a hajóknak pusztulása. Az óriási eredmény egyébként nagymértékben befolyásolja az északafrikai szárazföldi harcokat is, hiszen Eisenhower hadserege, amely főként páncélosokból áll és egyéb részeiben is erősen gépesített, mozdulni sem tud benzin nélkül. ORSZÁGÉPÍTÉS TÁVOL KELETEN a hosszú előkészület csendje után megélénkült a harc. Az időközben tábornaggyá kinevezett Wavell végre elhatározta magát, hogy támadást indít az Indiát fenyegető japán hadsereg ellen, amely Burma határán áll. Az offenzíva meg is indult, eredménye azonban eddig csak annyi volt, hogy a brit cápátok megszállták a japán védelmi állások előtt elterülő mintegy százötven-kétszáz kilométer mélységű Senkiföldjét. Azóta csupán kisebb rohamcsapatvállalkozások és felderítő csatározások folynak itt. A csendesóceáni szigetvilágban nem volt esemény, a japánok igyekeznek berendezkedni az elfoglalt területeken. Jelentős esemény volt a távolkeleti erőviszonyok alakulása szempontjából a nemzeti Kína kormányának lépése. Nanking hadat üzent az angolszász szövetségeseknek s ezzel, ha hadserege számba vehető módon nem is avatkozhatok bele egyhamar az itteni küzdelembe, óriási nyersanyagkincseit korlátlanul rendelkezésére bocsátott Tokiónak.