Országépítés - Világnézettudományi Szemle, 1939 (1. évfolyam, 3. szám)

Szokolay Béla: A magyarvérüség kérdéséhez

­pszichikai) sajátság felel meg. Eszerint a törvény szerint a vérség azonossága feltételezi a lélek és a szellem azonosságát. Kétség­telenül így is volna, ha az emberek mind pontosan azonos és egyező feltételek és körülmények között fogantatnának, születné­nek, fejlődnének és alakulnának egyéniséggé. Dehát nem így van ! És éppen az a körülmény, hogy az élet végtelen változatosságú pályán, leleményesen felállított gátakon és akadályokon űzi végig az egyest a maga beteljesedése felé, azt mutatja, hogy az emberi tulajdonságok, értékek és hibák megítélésénél a biológiai fogalmak a maguk eredeti értelmében nem használhatók. Más szóval és tudományos pontossággal kifejezve, más a biológiai tudománynak a fogalmi és érték­rendszere, mint a viágnézettudományé. Két egészen különálló diszciplína, melyek között ha lehet is szomszéd­ságot, kölcsönös vonatkozásokat megállapítani, ezt mindenesetre tudományos óvatossággal és a hozzáértés fegyelmezettségével kell cselekedni. Csak így lehet a határincidenseknek és távolabbról mindkét tudományos tartomány belső zavarainak elejét venni. Visszatérve a kiindulásponthoz, mi a „magyarvérű“, „magyar­fajú“, s más­­féle kifejezéseket — mint ezt töbször is hangsúlyoz­tuk — nem biológiai értelemben használjuk, hanem világnézet­­tudományi értelemben. És, ha már itt tartunk, tisztázzuk mindenekelőtt a „világnézet­tudomány“ szó értelmét. E szó körül annyi a felburjánzó giz-gaz, hogy úgy érzem, ki kell térnem a tisztázására, hogy mindaz, amit el akarok mondani, félreérthetetlenül világos legyen. Világnézet­tudomány alatt az emberi gondolkodásnak azt a tevékenységét értem, mely a „én“ és a „világ“ változó viszonyát vizsgálja és ennek a változó viszonynak eseményei, tényezői közötti összefüg­géseket és az ezek között megnyilvánuló törvényszerűségeket megállapítja és rendszerezi. Ha ezt az „én“ és „világ“ közötti viszonynak csak a tudományos síkban való tisztázására nézve végezné el, akkor semmiben sem különböznék a hagyományos filozófiától, a bölcselettől , vagy legfennebb a bölcselet történeté­től. De a világnézettudomány a maga vizsgálódásának területét nemcsak az elvont bölcseleti tudományra terjeszti ki, sőt nem is csupán a per abszolúte tudományos élet jelenségeire, hanem az egész emberi élet összes területeire. Tehát a gyakorlati cselekvés, a társadalmi élet, az összes művészeti ágak és fajták területére éppen úgy, mint az elvont gondolkodásra, vagy bármely más lehetséges emberi megnyilvánulásra. Nincs lényegesebb és lényeg­telenebb megnyilvánulás — hacsak nem az emberi élet szerves egységén belül. Nincs magasabbrendű és alacsonyabbrendű je­lenség — hacsak nem egy-egy önmagában zárt és autonóm vi­lágnézeti rendszeren belül. Mindez megszabja a világnézettudománynak a bölcselettől való rendszer- és módszerbeli különbségét is. A bölcselet — bár itt is kétségtelenül nagy jelentősége van a rendszer belső egysé­gének, mégis a maga elvont magasságaival „az igazság“ képlete alatt dolgozik. Feltételezi, hogy van az életben, valahol a minden­­ségben egy abszolút igazság, mely maga „az igazság“. Erre, en­nek a felfogására és megismerésére törekszik. A világnézettudó­

Next