Az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye, 1878-1979 (12. évfolyam, 1-20. szám)

1879-07-01 / 20. szám

AZ ORSZÁGOS XII. évfolyam. KÖZÉPTANODAI TANÁREGYLET Julius 1. 20. szám. 1878.9. Az iskolai műszók. I. ,4 nyelvtannak. (Vége.) C) A melléknév, kétféle: 1. tulajdonságnév fölosztható kétfélekép: egyrészt érzéki v. gondolati (szellemi) tulajdonságok; másrészt viszony­­talan v. viszonyos tulajdonságok; az előbbiek nagy­részt igékből képezve, az utóbbiak rendesen névszókból l­emezek: a) hasonlítást fejeznek ki (főleg a fokozás [Alapfok, középfok, fölső fok (túlzó fok), I­V. hasonlítás, hasonlító név (középf.) és felmúltató név (fölső f.)], s a mértéket jelentők: méternyi); b) ellátást, ellátottságot v. ellenkezőjét: vizes, hidegvérű, színtelen; e) valami tárgyhoz tartozást: vizi, vérbeli, macskaféle, háromféle; d) helyzetet: az első, hátsó, középső­ félék s a sorszámok (Rend­szám V.): másod-, tizedik; 2. számnév (csak a tőszámok): határozottak (egy, tíz) és határozatlanok (sok, kevés, elég stb.). 3. A határozó szó. (Igehatározó V.) 4. Az igenév: a) főnévi igenév: írni; b) mellék­névi igenevek [Nem részesülő (I. név V.), mert ez nem oly jellemző név s a többi igenévre is ráillik]: író, Írott, írandó; c) határozó igenevek: Írván, Írva. 5. A névmás (Névpótló V.): a) személynévmás; hozzá való a birtokos nm. és visszható nm. bj mutató nm. c) határozatlan nm. (Határtalan np. V.) d) kérdő nm. e) viszonyító nm. [a relativ v. vonatkozó nm., mert az egyik mondat részét a másikéra viszonyítja, tehát a mondatviszonyító szók közé is tartozik: ,visszahozó nm.‘ (visszatérő np. V.) nem oly alkalmas elnevezés, mert sokszor elül van, p. ki nem dolgo­zik, az ne egyék ; ,visszamutató nm.‘ azért nem, mert ez nem fejezi ki lényegét, s nincs is mindig mutató ereje]. 6. A névelő (Névmutató V.): határozott és határo­zatlan. TANÁREGYLET KÖZLÖNYE, XX­. 39

Next