Az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye, 1879-1880 (13. évfolyam, 1-20. szám)
1880-07-01 / 20. szám
XIII. évfolyam. Julius 1. 20. szám. 1879/„2. AZ ORSZÁGOS KÖZÉPTANODAI TANÁREGYLET KÖZLÖNYE. A francia nyelv etymologiája. (Vége.) De lássuk tovább: »Az etymologiának három nyomozó eszköze van, u. m.: 1. A hangtan. 2. A történet 3. Az összehasonlítás.« Sz. merőben hamisan, úgy képzelteti a »hangtan«-t mint egy átalános elméleti tudományt, melynek elveit és szabályait az etymologus aztán csak alkalmazza az előtte álló esetre. Ugy de ilyen tudomány teljességgel nem létezik. Mert az a hangtan, mely egyfelől a physikának, másfelől a physiologiának egyik egyik fejezetét teszi, a nyelvészetben édes kicsi szolgálatot teszen. Az a rovat pedig, amit a nyelvtanokban annak neveznek, mindig egy bizonyos nyelvre vonatkozó tények felsorolása és nem »eszköze«, hanem eredménye a szavak és változások vizsgálatának. Sz.értelmezése tehát: »A hangtan az etymologia azon része, mely a szavakat betűkre taglalja, és megállapítja azon szabályokat, melyek szerint egyik vagy másik betű az egyik nyelvből a másikba átszármazása (sic) útján átalakult«, annyira téves, hibás és zavaros, hogy csak óvnunk lehet tőle a helyes eszmét és felfogást kereső olvasót. *) A szavak betűkre taglalása nem phonologia (hangtan), hanem egyszerűen csak ábécéje az illető nyelvnek, melyet sem az »öszszehasoníitó anatómiával«, sem a »vegytanbeli analyticával« nem példázhatni. Olyan átalános hangtan pedig, mely a betűk vándorlásait elméletileg tárgyalná, éppen nem létez s azt sz. csak álmodta. Egyes ily mozzanatokat és tényeket igenis fedezhet fel és vehet számba a nyelvész, sőt inductioval kisebb-nagyobb fokra átalánosíthatja is; de előleges »szabályt«, egészen átalános »törvényt« nem »állapíthat«. Ezeknél fogva sz. követelte »szerepét« sem teljesítheti az a képzelt hangtan. T. i. i. »minden egyes bármely, a szóban található betűnek okát és eredetét« nem »mutatja ki« , hisz e magában is számos esetben teljesíthetetlen feladat. Teljesíthető volna ugyan a 2. követelés, mely szerint az a mesés *) Az úgynevezett „Grimna törvénye“, melyet itt a helyszűke nem engedi megvitatnunk, nem igazolja sz. merész állítását. TANÁREGYLET KÖZLÖNYE, XIII 39