Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1935-11-01 / 2. szám
vés egésszé azokat a jogintézményeket, amelyek az alkotmány tartalmát teszik, s amelyek esetleg a legkülönbözőbb törvényekben vannak elszórva. Valójában a jogfolytonosság az, amely egy alkotmány számára a nemes patinát, a történelmi jelleget megadja. Éppen azért sarkelvi jelentősége van a jogfolytonosságnak e formális fogalomnak a magyar alkotmányban, ezer esztendős történelmünk leghatalmasabb kultúrteljesítményében. Itt e formális fogalom messzehiordó jelentőségű „lényeggel“ töltetett ki. A magyar nemzet úgyszólván a nemzetté válás első pillanatától kezdve féltékeny gonddal őrködött saját autonóm szabadsága felett. A szabadság gondolata uralkodó ideálja a magyar nemzet lelki akatának. Ez a mély gyökerű szabadságeszme abban a követelményben valósul meg, hogy a mindennapi életviszonyokat, az egyének és közvetek viszonyait, szóval az életet irányító és szabályozó normákat, vagyis a jogot a nemzet önmaga határozza meg. Minden jog forrása a nemzet. Jogot csak az össznemzet akarata hozha létre. A vérszerződéstől, az Aranybullán és 111. Endre 1298-as tanácstörvényein keresztül törvények hosszú sora hangsúlyozza századokon át ezt az elvet, amely az alapjává lett nemzeti jellemünket mindennél hívebben visszatükröző alkotmányunknak. Nálunk tehát a jogfolytonosság elve azt jelenti, hogy jog csak az, ami a nemzettől, illetve annak törvényes képviseletétől származik. Nálunk a jogalkotás formája a törvényes országgyűlés és az uralkodó, — akik együttesen képviselik a tizent Korona által szimbolizált nemzetet, — összhangzó akaratkijelentése. Mivel pedig a függetlenség és szabadság fogalma a gyakorlati élet számára szabad jogalkotást, azaz az életviszonyoknak minden idegen befolyástól, kizárólag az össznemzet akaratának megfelelő szabályozását jelenti, a jogfolytonosság és a magyar szabadság gondolta elválaszthatatlanul összeforrott egymással, úgy, hogy annak szétválasztása ma már lehetetlen. A nemzet akkor szabad, ha a jogalkotása a jogfolytonoság útján történik, mert akkor a jogszabályban a nemzeti akarat nyilvánul meg. Az alkotmányos szabadságnak valójában a jogfolytonosság a kritériuma. Éppen azért, mert a jogfolytonosság formális fogalom s egy norma jogszerűségét kizárólag létrejötte szerint — vagyis, hogy csakugyan az össznemzet törvényes képviseletétől származik-e, — ítéli meg, tette képessé a magyar alkotmányt, hogy bár a legkülönbözőbb korok legkülönbözőbb követelményeihez is hozzá tudott alkalmazkodni s olyan radikális változásokon is keresztül ment, mint az 1848-iki, mégis meg tudta őrizni egységét és azonosságát. A jogfolytonosság az a szerep, amellyel ősi alkotmányunk a maga korszerűségét mindig biztosítani tudja. A jogfolytonosság révén tehát történelmi alkotmányunk nemcsak a nemzetszabadság gondolatával, hanem a haladás eszméjével is szoros összefüggésben van. „A jog olyan, mint a Saturnus, saját gyermekeit falja fel — írja Shering, a nagy jogadós. A jog csak úgy tud megfiatalodni, ha a meglévő jogot felemészti. Az a jogszabály, amely örök érvényességet vindikál magának, olyan gyermekhezhasonlít, mint amelyik a saját anyja ellen emeli fel a karját. Megcsúfolja a jog ideálját“. A magyar jogban a jogfolytonosság gondoskodik arról, hogy a jogfejlődés menete ne gátoltassék, hiszen minden törvényünket a törvényhozás rendes útján, vagyis a nemzeti képviselet akaratából el lehet törölni, lehet módosítani, hozzá alkalmazni a változó kárigényekhez. S ezen az úton esetleg a legmerészebb újítás is szervesen felépülhet a magyar jog büszke, ezeréves palotájába. Súlyosan félreismerik tehát a magyar alkotmányt, annak alapelveit, sajátos szellemét, akik lomtárba valónak tartják ezt az egész intézményt, mert korunk változott körülményeinek nem felel meg. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A magyar alkotmány rugalmas kereteibe beleférnek a legdemokratikusabb, a legszociálisabb szellemű reformok is, de a reformokat a törvényes képviseleten keresztül megnyilvánuló össznemzeti akaratnak kell kitermelnie. Alkotmányunk sarkelve: a jogfolytonosság ebében testet öltő nemzeti szabadság gondolata más követelményt nem támaszt velük szemben. A jogfolytonosság semminemű tartalmi kötöttséget nem foglal magában, nem követel meg mást, csupán azt, hogy a szabad nemzeti akarat a törvényes formák között nyilvánuljon meg. Ha a nemzet valóban akar reformot, akkor azt éppen a jogfolytonoság útján, a legtökéletesebb alkotmányszerűséggel, szabadsága teljes birtokában valósíthatja meg. De legyen az látszólag a legüdvösebb reform, ha azt diktatórikus úton, rendeleti úton, a nemzet akarata elmellőzésével akarják életre hozni, az a nemzet legnagyobb kincsét, léte conditio sine qua non-ját, a szabadságát sérti meg, ami előbb-utóbb súlyosan megbosszulja magát. Így válik ez a jog fogalmából következő jogelméleti jelenség a magyar jogász nemzet alkotmányában, de ezen túlmenően, egész állami életében központi jelentőségűvé. Egyszerre találkoznak benne a szabadság, a haladás és múlt nemes tradícióhoz való hűség gondolatai. Olyan értéke a magyar alkotmánynak, amelyhez a legszívósabban kell ragaszkodnunk. Juhász József dr. Magyar Városok és Vármegyék Monográfiája kiadásában a közelmúltban hagyta el a sajtót Abaúj- Torna vármegye Monográfiája. Foglalkozik a 339 oldalas könyv Abaúj-Torna vármegye területével, népességével, annak foglalkozásával. Érdekes fejezete a megye egészségügye, tanügye és kultúrája. A vármegye a trianoni szerződés következtében nagy területeket vesztett, új székhelye Szikszó lett, melyet a csonka ország közigazgatása erősen fejlesztett, ennek eredménye, hogy a megye csonkasága dacára, fejlődik a mezőgazdaság, ipar és a kereskedelem. A munka utolsó fejezete a megye hadtörténelmével foglalkozik az 1919-es esztendőben. Befejezésül egy értékes bibliográfiát közöl a monográfia. A mű munkatársai: Dr. Banovits Ödön, Bokor János, Flegmann Sámuel, Follajtár Ernő, dr. Foris Anna, Julier Ferenc, dr. Kertész János, Mattus Andor, dr. Mauks Ernő, dr. Leherer István, Tékái D. László, dr. Thobiás Gyula, Timkó Jordán, dr. Újvári Julianna és Apponyi József. A mű szerkesztője: Molnár Endre. A magyar papíriparban az elmúlt évben 1.155 munkás dolgozott, az üzemnapok száma 2.098, a felhasznált nyers és segédanyagok értéke 8.582.000 pengő volt.