Orvosi Hetilap, 1857. október (1. évfolyam, 18-22. szám)

1857-10-22 / 21. szám

21. Pest, 1857. Október 21. Előfizetési ára : Dec. végéig helyben 4 fr. 40 kr. v­idéken 5 fr 20 kr. pp. A lapot illető közlemények s fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltétnek soronként 8 p. kvért. Megjelenik minden csütörtökön. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szer­kesztőnél újfér 10-dik szám , és a kiadónál Dorottya­­utca 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórhavárlat közlönye. Dr. Markusovszki L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: Adalék a lép helyvál­toztatásai tanához.Vége. Dr. K­o­r­á­n­y­i Frigyes.—Vidéki kórházi közlemények. A bujakór szereléséhez.Dr. Pop­per József. — Orvosi magángyakorlat. Sipolyok ritkább nemei. C­s­e­r­n­ó, orvos- sebész- szülész. Kocson. — Társulatok. Buda­pesti orvosegylet Okt. 14-iki évi közgyűlése. — Gyógyszertani közlemények. Kátay G. — Pest város igazg. főorvosának 1857 év Aug. meteorologiai és egészségügyi hivatalos jelentése. — Vegyesek. Dr. Heine sat. — Heti kimut. a pesti közkórházról. — Hirdetés. Tárca : Úti vázlatok: VI. Páris Sept. 25. 1857. Dr. B a t­i­z­f­al v­i S. — Apróbb lapszemelvények. ADALÉK A LÉP HELYVÁLTOZTATÁSAI TANÁHOZ­ Dr. Korányi Frigyes gy. orvos N. Kallóban. III. N. N. Gáváról, egy a Tisza mellett fekvő posványos hely­ről, gazdatiszt; három évtől tartó vizellési nehézségekről pa­naszkodik. Egyén a betvegyes kinézés példánya, rosszul táp­lált, bőrszíne földlakó, kitűnően váltóláz-betvegyes, arca kissé püffedt. Állítása szerint három év óta változékony fokú vizel­lési ingerben szenved, mely akár növekedik, ha akár tevőleges akár szenvedőleges mozgást teszen ; álhalában gyakran érez hol húzó, hol nyilalló fájdalmakat; étvágya rész, étel után gyomorfeszülést, böfögést felfúvódást­ szenved, székelése tunya. Semminemű bujakóros bajban soha sem szenvedett, de annál többet váltólázban és egyszer 1848-ban epemirigyben. A lovag­lással föl kelle hagynia, mert alatta és utána alhasi fájdalmai igen nagyra növekedtek. Vért a vizelettel soha sem üritett ki. Betegnek ezen elbeszélése a hólyag vizsgálatára kellett hogy fölhivjon,s midőn a beteg e végre álló helyzetben vetkezendő vala, föltűnt a faniv fölötti táj aránytalan kidülledés, mely egy kemény minden irányban kissé mozdítható daganattól látszott okozottnak, úgy hogy összevetve ezen leletet a beteg nyomorult kinézésével, önkénytelen kellett rákos képletre gondolnom. A­mint azonban a beteg lefeküdt, a dag a nevezett helyről eltűnt, és a bal rászt­­rájban jön érezhető; nagysága gyermekfőnyi volt, alaka hosz­­szadad, mellső széle hornyolt, fölülete sima, alsó végén egy tyúktojásnyi gömb egy véknyabb nyak által volt a dag többi részével összekötve, a rekesz légzési mozdulatait követte, s kö­rülfogatván, a hasban ide s tova volt mozdítható, a jobb rászt­­tájat kivéve. E tájban a mozgékonyság elérte határát, melyen ha egy kézzel vissza tartatott, másikkal egy megfeszült, a­dag fölső végétől bal rászt alá vonuló képletet lehetett kipuhatolni. Beteget jobb oldalra fektetvén, a bal hónalj­vonalban lépet föl­fedezni nem lehetett.­­ Ezen a vándorlépet jellemző tüneteken kívül találtatott: tompa kontatási hang a bal kulcsalatti tájon, ugyanitt gyér száraz horzs­zövej és hosszadott kilégzés, mely tünetek melöl a 3-ik bordáig, hátul a lapockaszögletig voltak jelen; jobb oldalt éles hólyagcsás légzés.­­ Húgyhólyag­vizsgálat alatt a húgycső rendesnek mutatkozott, a hólyag fő­képen nyak táján érzékeny, összehúzódott, belfelületén a pös­­csap egyenetlenségekre akadt, mint az az izombőnge túltengé­­sének megfelel; a kicsapott vizelet sok nyálot tartalmazott. A végbél-vizsgálat folytán a dümhirigy nem volt túltengve, csak a hólyag hátsó fele tűnt föl keménynek, feszesnek. Beteg egyike volt azon fájatlan (indolens) tunya gondol­­kozatú embereknek, kikből legjobb akarattal is bajos valami okosat kifacsarni. Hány évtől barangot lép a hasában ? azt nem tudja, csak három éve, hogy szekerezés és lovaglás alatt fáj­dalmasan érzi; váltó lázban gyakran és hosszadalmasan szen­vedett, vizelési nehézségei annyi idősek mint alhasi fájdalmai; eleinte csak nappal, most már éjjel is háborgatják; egy évtől sokat köhécsel, étvágytalan, székelése rendetlen. Orvosoknak gyakran mutatta magát, és sok labdacsot szedett; ez volt, min­den a­mit tudott. Az itt fölmerülő kérdések legfontossabbjai nyilvánosan azok voltak, melyek a lép rendellenes mozgékonyságának a többi kórtünetekkeli összefüggését érdeklik. Mi a betvegyes állapotot illeti, ez — legalább a dolgok jelen állásában — sokkal inkább függött az alaposan föltételezhetett gümőkórtól, és egy­­átalában csak nagyon föltételesen és közvetve a lépkórtól. De a húgyhólyag baját, — habár egy ilyen beteg előadása nyomán nem lehetett is áthülést vagy más kezdetleges okot kizárni, — mi sem ellenkezik, hogy a­dag erőmives zsarolásától ne szár­maztassuk; föntartására nézve pedig e körülményben bizonyo­san elég ok rejlik. E beteg elembe többet nem került. TÁRCA. ÚTI VÁZLATOK. VI. Páris, Sept. 25-kén 1857. Utóbbi levelemben Páris legújabb kórházáról írtam , most nemcsak Páris, de egész Európa legrégibb kórháza, a Hôtel- Di­e­u-vel kezdem soraimat. Eredetét a 7-ik század elejére te­szik. Az intézet két hosszú — négy emeletes — épületből áll. A főbejárás a híres Notre-Dame-piacon. Az előcsarnok falait Dupuitren, Bichat, Desault, Moreau jeles orvosok arcképei díszesítik. A kórház kiterjedéséről könnyű fogalmat szerezni, megjegyezvén , hogy falai között 800 betegnél több­nek nyújt egyszerre menhelyet. Az évenkint ápoltak száma pe­dig 14—15.000. Azonban e nagy intézet koránsem bír oly egészséges és szabad fekvéssel, mint a múltkor rajzolt Lam­bo­­isiére. A Hotel-Dieu helyiségei szorosan a Szajna bal ága ho­­szában nyúlnak el, s kigőzölgéseinek folytonosan ki vannak téve. A sebészi kórodat Jobert (de Lamballe) vezérli; jeles műtő, de hirtelen természetű kategorikus egyéniség. Azon férfiak egyike, kik már külsejükkel is imponálni tudnak. A húgycső-, húgyhólyag-sipolyokat nagy sükerrel gyógyítja. Több sükerült képzési (plastikai) műtéten kívül, sok szépen egyesült csonkot is láttunk korodáján. Jobert­ — valamint a legtöbb párisi műtő — aránylag igen gyéren használ hideg bo­­rongatást, de annál gyakrabban rendel meleg pépet (katapla­­smát.) Némely párisi kórházban a tűzhely, melyen azt főzik, soha ki nem hűl. A Hotel-Dieu- ben igen látogatott még T­rousseau belgyógyászi kórodára, ki azelőtt a Hopital des Enfants mala­­desban jeleskedett. Trousseau előadása igen kellemes, vonzó.

Next