Orvosi Hetilap, 1857. november (1. évfolyam, 23-26. szám)
1857-11-26 / 26. szám
26. St. Pest, 1857. Előfizetési ára: Dec. végéig helyben 4 fr. 40 hr. vidéken 5 fr 20 kr. pp. A lapot illető közlemények 3 Szelvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltétnek soronként 8 p. krért. November 26. Megjelenik minden csütörtökön. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, r. szerkesztőnél ujtér 10-dik szám. és a kiadónál Dorottyánné a 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórimvázlat közlönye. Dr. Markusovszki L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: A Sauer tanár által javalt kénsrézéleg mint a tüdőlob sajátszere IV. Folyt. Dr. Poor Imrétől. — Nagel tanár sebészeti koródája Kolozsvárott, IX. Csontzúzódások. Nagel tr. vezérlete mellett közli Bartha J. tanársegéd.— Oppolzer tanár gyógytani koródájából. Hörghurut. Szivszorongás tüdőlégdaggal stb. Közli Politzer A. — Kényismertetés: Dr. Batizfalvi B. Házi gyógytestgyakorlat. — Pest város igazg. főorvosának]1857. Oktober havi meteorologiai és egészségügyi hivatalos jelentése. — Budapesti orvosegylet Okt. 22. gyűlése.— Vegyesek. — Pályázatok. — Kimutatás a pesti közkórházról. — Hirdetések. Tárca : úti vázlatok VIII. Párig 30-án 1857. Dr. Batizfalvi S. — Lapszemelvény. A SAUER TANÁR ÁLTAL JAVULT KÉNSAVAS RÉZELEG mint a tüdőlob sajátszere. (Cuprum sulfuricum qua speciiam in pneumonia). Dr. Poor Imrétől. Folytatás. IV. 5. Highalvacscsali (coloméi) gyógyítás. P. Anna, 23 éves, szolgáló; eddig mindig egészséges volt. Négy nap elött huzamos szobasurlás után hasában nyilaió fájdalmakat érzett, mihez szapora köhögés meg a láz minden jele járult. 1856 o ki Jun. 9-kén a lázas kór negyedik napján korodánkra vétetett föl; ekori állapota köv. volt: láza nagy, percenkint száz érveléssel; légzése nehéz, rövid, szapora; a mellkas balrészén hátul s oldalt sinró fájdalmakat érez, ugyanitt az ötödik bordától lefelé tompához közelitő, dobos kontasási hangot, szercsegést (crepitatio) meg dörzszörejt lehetett hallani. Ezeken kivül a beteg nyelve duzzadt száraz, közepén vastag nyakkal födött és vörös volt; annak rendkívüli szomja, böfögései, hányingere az egész hasban elterjedt tompa fájdalmas hasmenés kíséretében, tudatták velünk, hogy itt első szaki egykarélyi tüdőlobhoz a mellhártyalobon kívül még bélhurut is szegődött. A gyomor és belek hurutos izgatottsága mellett kénsavas rézéleg adagolásáról nem lehetett szó, azért a beteg highalvacsot kapott körvény szerint: Ap. calomelis gr. decem, P. sacch. albi dr. mam. M.f.pulvis, div. in dos.aeq. nno decem. S. Óránkint egy port bevenni. A mellhártyalob gócára tizenöt nadály rakatott. Következő napon a beteg állapota egészen a tegnapi maradt, azért a highalvacs ugyanazon adagban ismételtetett s a most is nyilató melltájra nyolc nadály rakatott. — Jun. 11 — 13-ig ámbár a beteg naponkint tiz szemer highalvacsot bevett, a tüdőlob még is növekedett, a láz belterje ugyanaz maradván; a szercsegés az ötödik borda fölé is terjedt; hol négy nap előtt a kontatási hang még csak dobos volt, most tompa és üres, s ugyanott hörgzörejt hallhatni; kedvező körülmény az, hogy a gyomor- és bélhurut tetemesen alábbhagyott, mi által lehetővé vált erélyes, rostánybontó szerhez nyúlni; e szerint a beteg Jun. 13-án hat szemer kénsavas rézeleget kapott zilizfözetben calomel helyett, s azt öt napig ismételte, mialatt a láz megszűnvén, a tüdőleb oszlásnak indult. Jun. 17-én a beteg hurutja ellen könteghólyagot (sál. ammon.) kapott. Jun. 200.Jul. 4-ig csupán étrend mellett üdült föl. Ilyen elsődleg nem kénsavas rézéleggel hanem egyéb lebellenes szerekkel gyógykezelt egyedi eset a 87 túl rostányos tüdőlobos között huszonkettő fordult elő; meggyógyult közölük hiísz; meghalt kettő. E szerint a gyógyultak százaléka 91% — a meghaltaké 0°2o leend. Azonban e százalékok becsülésénél a kénsavas rézeteget is kell a mérleg serpenyőjébe vetni, minthogy a tüdőlob növekedtével a lob megszüntetésére elégtelennek látszó légsót (nitrumot) vagy calomelt mintegy öt ízben helyettesítettük kénsavas rézéreggel. — Karélycsás (lobularis), vagy olyatén karélyos tüdőloboknál, melyek csekély lázzal (80—85 érveréssel percenként) jelenkeztek, vagy TÁRCA. ÚTI VÁZLATOK. vm. Páris, Sept. 30-án 1857. Paris épen oly gazdag gyűjtemény, mint kórház s egyéb jótékony intézet dolgában. A sok között, csak egy-két, orvosi szempontból nevezetesebb gyűjtemény rövid ismertetésére szorítkozom ezúttal. Lássuk első helyen a „Musée Dupuytren“ ritkaságait. Dupuytren 200,000 frankot hagyományozott oly gyűjtemény alapítására, mely főleg érdekes kórbonctani készítményeket tartalmazzon. A kormány a nemes példát ugyanazon időben, hasonló öszveg felajánlásával tetézi. E gyűjtemény ajtói csak akor tárulnak föl előttünk, ha kívánatra igazoló útlevelünket mutatjuk elő. Átalában a ,,passe-portu igen fontos okmány Franciaországban; e nélkül nem csupán a gyűjtemények, de több kórház termei is zárva vannak az idegen előtt. Vezetőnk legelőször is a csontbántalmak ritka gyűjteményére figyelmeztet, s alig győzzük végig csodálni a csonttörések számos nemeit, melyek részint gerincoszlopon, bordákon, medencén s végtagokon jöttek elő. Ezután egyéb csontbajok rendszeres sorozata következik; nevezetesen valódi izmerev számtalan példányban, ficam majdnem valamennyi ízületen kimutatva. A csontszó, csontfene, csontrák, ritkábbnál ritkább kórtani változatokban látható. Angolkóros csontelferdülések, csontsarjadzások a gerincoszlopon, végtagokon és a medencén bámulatos sokféleségben jönnek elő. Hát a lágyrészek könnyű elváltozásai mily meglepő látványt nyitnak a szakértő szemei előtt ? A gyomor és bél átfúró fekélynek több ritka példányát csodáltuk a híres gyűjteményben. A jó és rész indulata újdon-