Orvosi Hetilap, 1858. március (2. évfolyam, 9-12. szám)
1858-03-07 / 9. szám
Pest, 1858. Előfizetési ára : helyben félév 4 fr. egész év 8 fr. vidéken félév 4 fr. 30 kr. egészé. 9 fr.pp. A lapot illető közlemények és Szelvények bérmentesen küldendők. ORVOSI Honi és külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Dr. Markusovszky L. Müller Emil: Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. folyam.. Tartalom: A takaros szemloltok fölismerése és gyógyítása. Dr. Hirschler. Folyt. — Oppolzer tanár kórodája. Brightkór. Közli Polizer A. — Külf. irodalom. Az u. n. psychographphali foglalkozásból származott ragályos őrültség. Casper után közli Kocsis A. — Middeldorpf a bárzsing pöfetegekről. — Gyógyszertani közlemények. Francia és angol gyógyszerészet. — Mérgezés mirenyes szivarral. — Vegyesek. — Pályázat. — Tárca: Az orvos díjazása s a nyugdíjintézetek. Dr. Weninger János. Vége. »♦ sz. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyautca 12-dik szám. HETILAP, A TAKAROS SZEMSOROK FÖLISMERÉSE ÉS GYÓGYKEZELÉSE. (Die Erkennung und Behandlung der blenorrhoischen Augenentzündungen). Dr. Hirschler Pesten. Folytatás. Kezdődik a roncsoló (diphtheritisch) köthártyaláb egészséges, vagy már másneműen bántalmazott szemben, sajátos melegség érzetével, vörös héjdaggal és könyfolyással; nevezetesen érintésnél s kifordítási kisérletnél a fájdalom élénk. A kezdő chemosis kisebbfoku vörösödéssel, de nagyobb hálózatú edényszövettel lép föl, melynek hézagaiban a vérföstény által átnedvült,gyöngén vörös- sárgás fakhártya tűnik át s melyen számtalan pontszerű vérömleny (Echymosen), az egész chemosisnak finomul petyegetett márványozott küllemet kölcsönöz. — Ezen chemosis nem hullámzó, de kezdetben nem ismerő (steif); színe után ítélve majdnem sávosnak volna tartható, ha a bemetszés az ellenkezőt föltűnően nem mutatná ki; egy csöpp sem folyik ki —;a takhártya, és a tok alatti szövet kocsonyaszerűen megaludt rostánnyal átszőtt. A fölső héj meglepő merevséget (Steifheit) mutat, a kifordítás csak nehezen eszközölhető s a betegre nézve fájdalmas. Gyakorlatlan a héj takhártyáját rendesnek tartaná, mert ez sima és kevéssé vörös, de az amit lát épen nem a takhártya, hanem sűrű rostany izzadmány, mely a közhártyát átszövi, s itt a vérkeringést majdnem tökéletesen megszünteti, és az egész szemet roncsolással fenyegeti. Ezen sárga izzadmány nehezebben válik le a takárnál megemlített rostany hártyáknál, vagy ha helyenkint elválasztható lenne is, nem találunk alatta, mint a takarnál — könnyen vérző, élénk-piros lakhártyát, hanem ismét csak sárgás sima izzadmányfölü tetet. — Szoros szemlélésnél az edények hiánya tűnik föl; minden, amit itt látunk, csak rövid, szakadozott csikók és elszórt vérpontok. Az átmeneti redő még sokkal jellemzőbb, ez ugyanis egészen szalonnás. Gyermekeknél is a héj szélén nem ritkán igazi fehér izzadmánycafatok jönek elő, melyek a héj külbörére áthúzódtak. Jelentékeny hőség kíséretében a kifolyás hamar növekedik, mely kezdetben piszkos-szürke kinézésű, de csakhamar számtalan apró sárga pehelylyel telik meg, nem egyébb könyfolyadéknál, mely szemcsés ledörzsölés (körniger detritus), rostany alvadáitok, valamint az üszkös (necrotisch) szövet cafataival vegyítve van. Ezen állapotra, mely tartósságára nézve különböző, lassan egy nagy változás következik. — A héjak meglágyulnak és fölernyednek;a lakhártyáról helyenként föllágyult rostany gyurma válik le, a hol TÁRCA. Az orvos díjazása s a nyugdíj intézetek. Emlékszó mindnyájunknak, kiket illet. Dr. Weninger János, járási orvos Abonyban. (Vége.) Már félebb a múlt számban említik, hogy a sok évi pálya s drága áron szerzett tanulmányok fölemészték a fiatal orvos vagy szüleinek csekély pénzösszegét; gyakran gyakorlata elején adósságokba merül, minthogy az nem jutalmazó; később ismét, midőn az jövedelmesebbé válnék, az orvos családját eltartani, gyermekeit állásához képest illendően nevelni, s orvosi gyakorlata mellett, kivált faluhelyeken némiképen más üzletre is szorulni kénytelen. Tőkepénzek gyűjtése nagyobb résznél a lehetlenségek közé tartozik. Idősb korában az orvos nyomorkodóvá lesz, vagy gyakorlatát képtelenné válik úgy űzni mint az előtt, p. o. ha megsiketül, megvakul, törődött vagy üdült kórban sintődik. Ily szerencsétlen helyzet elég okot nyújt a nyomorgónak igen-igen sokat magas az övéi jövője felől keserűen gondolkodni , megrázkódtató indulatok lopják meg belsejét, s mindinkább sorvasztják el lelki és testi erejét. Bátortalanító, szomorú és fájdalmas kép a kifáradt orvost halála ágyán látni, körülvéve siránkozó nejétől s gyermekeitől hol a haldoklónak más reménye nem marad, mint hogy az ki a réti virágot mézzel ellátja, az égi madarakat táplálja és kinek tudta nélkül még a veréb sem eshetik le a háztetőrül, az övéiről is kegyesen fog gondoskodni. Az állam orvosainak társas életbeni méltó s illendő állásáról gondoskodhatik, de nem képes minden egyesnek jövőjét biztosítani. Magunknak kell tehát iparkodnunk, még fiatal erőben vagyunk ezt megtenni; magunknak kell tehát saját anyagi erőnket s mások jó akaratát használatba venni; magunknak kell az alapkövet letenni azon épülethez, mely bennünket s üdeinket a nyomor sínségtől védjen, végre kell, hogy nyugtalan.