Orvosi Hetilap, 1858. március (2. évfolyam, 9-12. szám)

1858-03-28 / 12. szám

12. Pest, 1858. sz. Előfizetési ára : helyben félév 4 fr. egész év 8 fr. idék­e­n félév 4 fr 30 kr. egész év 9 fr.pp. A lapot illető közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. Honi és külföldi gyógyászat és kórbi­várlat közlönye. Dr. Markusovszky L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. IYVI .­:• ■■■ . Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta­hivatalnál, a szer­­kesztőnél ujfér 10-dik szám . és a kiadónál Dorottya­­utca 12-dik szám. ORVOSI HETILAP, Tartalom : Az elmekórnak a törvényszék előtti megítéléséről. Dr. Schwartzer F. — A himlő alakú másodlagos bujakór. Dr. P­a­t­r­u­­b­á­n­y G. — Gőgvizeny. P­i­­­h­a tanár értekezése nyomán közli Dr. Károlyi S. cége. — Ujabbkori tapasztalatok az em­berben élődő állatokról II. Közli Chy­zer K. — Festsav függölyök ellen. — Pest város ig. főorvosa 1858. Február havimét, és egész,­ügyi jelentése. — Gyógyszertani közlemények. — Vegyesek. — Pályázatok. AZ ELMEKORNAK A TÖRVÉNYSZÉK ELŐTTI MEGÍTÉLÉSÉRŐL. Adalék a törvényszéki lélektanhoz. Dr. Schwartzer Ferenc, őrüldei igazgató Budán. Az orvos, mint községi vagy törvényszéki orvos, gyakran jön azon helyzetbe, hogy embertársai kétes lelki állapotáról kénytelen bírálatot, véleményt adni, melyre a bíró ítéletét építhesse. Tagadhatlan, hogy az ily orvosi feladat nehézsé­geit még nagyon is félreismerik, s úgy az orvosok, mint a jogtudósok közt találkoznak, kik állítják, hogy a józan ész és élettani ismeretek mindenkit képesílnek mások lelki állapo­táról ítéletet hozni. Megengedem azt is , hogy a szakadatlan lármázás és öszhangzástalan fecsegéssel járó tébolyodottság­­nak (Verrücktheit, Paranoia), vagy a dühöngő mindent szét­romboló dühének, vagy az őrült természetellenes kifejezésnek megismerésére, és arra, hogy az ily beteget elmekórosnak nyilvánítsuk, nem kívántatnak különös ismeretek; de a csak eny­­nyi lélektani ismeretekkel bíróktól szeretnék fölvilágosítást kérni más lelki állapotok felől is, melyeket minden kézzel fogható jelek hiányában csak az elmekórgyógyászok (Psychiatriker) ítélhetnek meg; ilyenek a rejtett őrültség (mania occulta), az őrjöngés nélküli őrültség (mania sine delirio), a tettetett, tit­kolt lélekháborodások, melyek léte nem tagadható, s melyek élethalálról szóló esetekben törvényszéki gyilkosságra is szol­gáltathatnak alkalmat. A legjelebb elmekózgyógyászok is megegyeztek abban , hogy az elmebetegségek megismerése vajmi nehézséggel jár , s hogy maguk is nem egyszer tartották őrültnek az ép­elműt, és viszont az őrültet épelműnek, míg csak a tudomány sza­bályain alapuló vizsgálatot nem tevének. — Itt a nagy büntető törvénytudós Henke helyes észrevételét hozhatom föl, ki mondja, hogy az orvosok, kik rendszerüket befejezték, vagy vaktában valamely könyv után indulnak, s az elmebetegséget nem tartják és nem ismerik el semmi egyébnek, mint tébo­­lyodottságnak , (Verrücktheit), dühöngésnek (Maria) és bu­­taságnak (Blödsinn), melyek kézzel fogható tüneményekben nyilatkoznak; az ily orvosok, úgymond, csak hamar kimondják ítéletöket, de legelőbb is csalatkoznak, a tudományt leala­csonyítják , s a törvényszéket tévútra vezetik. A dühöngő egészen kifejlett rohamát mindenki, még a nem elmekózgyógyász is megismerheti; de váljon megismeri-e azt a tiszta időközben, midőn a kitört rohamról mit sem tud, vagy látott? — ez már más kérdés. — Szóval hogy az elmebeteg­ségek egyes alakjait, sajátságos jellemükben , nyílt és rejtett állapotukban megismerhessük, szükséges, hogy erre magunkat orvosilag kiképezzük , s gyakorlatot szerezzünk. Kant állit, hogy ha valaki egészséges test mellett félrebeszél e felett ítélni a bölcsészeti, de ha a test is beteg, az orvosi kar körébe tar­tozik. Ha e nagy bölcsész a lélekbetegségek lényegébe hatott volna, ily tévedést soha nem fogott volna elkövetni, mert meggyőződött volna arról, hogy a lelki betegség egyútt a­­ testi rendetlenség is, mely az elme egy vagy több működésé­nek eltérése által nyilatkozik. A lélektanilag kiképzett bírót a kétes lelki állapotok megítélésére némelyek ép oly alkalmasnak tartották, mint az orvost, s arra hogy a jelenlegi elmekőzgyógyászok élére áll­hassanak további képeztetésüket nem látok szükségesnek. Hogy ezt elfogadhassam, félre kell vetnem előbb azon tényt, hogy az elmebetegségek alapja a testi eltérésekben rejlik, noha örömest hinném, miszerint a lélektani s gyakorlati képzettségű bíró lelki állapotok megítélésére tízszer inkább hivatva van, mint a bölcsész; mivel amaz pályáján emberekkel, érintke­zése által a lélektant tapasztalataival gazdagítja , miket az eszméne nem is gyanít; de ha a biró egyúttal orvos is, akkor az orvosi véleményadás természetesen elmarad. A bonctan — élettan — is kórtanban kiképzett orvos, ha még lélektani tapasztalatokkal is bír,egyedüli bíró ily ese­tekben, mire nem csak tudománya, de jogtudori hivatása is jogosítja. A rómaiak ilynemű kétes esetekben az orvos taná­csát kérték meg, mielőtt ítéltek volna, s ugyan ezt a történet legújabb ideig bizonyítja és kimutatja. S mivel az elmekór alakjainak lényege bölcsészetileg össze nem állítható, joggal csodálkozhatunk a felett, hogy mint lehet a végítéletet jogtu­dósokra bízni ott, hol a kérdésben levő elmekór fölött a szak­értő orvosok nem értenek egyet; és oly különös, mintha a jogtudósok közti vélemény eltérésnél, az eldöntést orvosokra bíznák. Az első esetben az eldöntés az orvosi kart illeti, mint ez az osztrák birodalomban tényleg fen áll. Legújabban némely jogtudósok úgy vélekedtek , hogy a törvényszéki orvosok a vádlottakra nézve igaztalanul kedvezőleg nyilatkoznak. E szemrehányást tevők nem fontolák meg azt, hogy kétes esetekben az orvos köteles az ember szel­lemi épségét illetőleg érvényessé tenni mind­azon érveket, melyek a beteg beszámítási képessége felett kétkedést engednek. Az orvos kötelessége az ember életét megmenteni,nem szorítkozik egyedül az ágyban fekvő betegre, hanem kiterjed mindazon szerencsétlenekre, kik elmezavarodásukban vetemültek vala­mely törvénytelen tettre, mely őket a többi bűnössel egy sorba helyezi. Csak a képzett orvos ismeri és képes méltányolni a lélek és test közti összeköttetést, s még az orvosokat is azon szemrehányás illeti, hogy a tapasztalásnak csak szomorú tények által tört ösvényén jutotttak azon meggyőződésre , hogy em­bernél a lélek állapota a testétől függ , s alá van vetve sok megmagyarázhatóak a lélek épségét többé kevésbbé csonkító, rendelleniségnek. Az orvos ily kétes állapotoknál emberbaráti hivatásának elveihez híven kénytelen eljárni, s a bíró két­kedéseit, lelkiismeretes s szakértő vizsgálat által , lélek és kórtani felvilágosításokkal eloszlatni. Ha az orvos téved, mint

Next