Orvosi Hetilap, 1858. április (2. évfolyam, 13-16. szám)

1858-04-04 / 13. szám

Müller Emil, kiadó-könyvnyomdász. Pest, 1858. 13. Sí. Aprilis 4. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szer­kesztőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya utca 12-dik szám. ORVOSI HETILAP, Előfizetési ára : helyben félév 4 fr. egész év 8 fr. vidéken félév 4 fr. 30 kr. egész év 9 fr.pp. A lapot illető közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. Honi és külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Dr. Markusovszky L. Tulajdonos és felelős szerkesztő. anátiod.é'^i I« ■ :• ■■■ . Tartalom: Az elmekórnak a törvényszék előtti megítéléséről. Dr. Sch­wartzer F. Vége. — Orvosi magángyakorlat. Ki­zárt lágyéksérv — műtét — k­ezelek. C­s­e­r­n­ó Ede. — Szerkesztői jegyzet. — K­ii 1 f 6 1/1 i irodalom. A dülmírigy félhe­veny lobja, annak fölismerése és gyógykezelése. Dr. Ledwich Hawkesworth, dublini tanitótól. — Apróbb lapszemel­vények. — Gyógyszertani közlemények. A gyógy­növényekkeli kereskedés Magyarországban. Müller B. gyógy­szerész. — Nyílt kérdés Török J. úrhoz az iblany-keményitőt illetőleg. Kocianovich gyógy. — Vegyesek. — Pályázatok. — Szerkesztői nyilt levelezés. AZ ELMEKORNAK A TÖRVÉNYSZÉK ELŐTTI MEGÍTÉLÉSÉRŐL. Adalék a törvényszéki lélektanhoz. Dr. Sch­wartzer Ferenc, őrüldei igazgató Budán. (Vége.) Tárgyilagos és alanyi beszámítás. (Objective und subjective Zurechnung.) Minthogy a beszámítás a tett fogalmán alapszik , ez pe­dig három pontot foglal magában, melyek tetté emelik ; azért megszűnik a beszámítás, mihelyt e pontok, vagy csak ezek egyike is hiányzik, s ekkor az nem tett többé. E három pont a következő: 1) A beszámításnak nincs helye, ha az akarat és tett közt hiányzik a közbenjárás; hiányzik pedig a véletlen esetle­ges , kényszerített és tévedésből származott tettnél. 2) Nem lehet szó beszámításról, ha hiányzik a tett, mert ekkor csak valami akart szándékolt, de ki nem vitt, fekszik előttünk. Az osztrák büntető törvény 11. §-a így szól: gon­dolat. Vagy belső akarat miatt, ha ezt külső gonosz tett, vagy valami mulasztás , mit a törvény parancsol, nem követi, sen­kit sem lehet kérdésre vonni. 3) A beszámítás megszüntetése akarat hiány miatt. E 3-dik pont leginkább az elmekórtudóst és törvényszéki orvost illeti. Valamely látszólag történt tettnél a bizonyságokat kell fölhozni, s a bíró előtt megfoghatóvá tenni, hogy itt az akarat hiányzott, n­­gy tett nem áll előttünk. Ha pedig az akarat hiányzik, úgy megszűnik a tárgyilagos beszámítás, lett légyen a tett akár büntetésre méltó, akár nem. Büntetésre méltó tettnél e három pont jelenléte nem ele­gendő , hanem szükséges hogy az akarat szabad, és az akart választott legyen. Ha az akarat szabad választása hiányzik, úgy fönáll ugyan a tettnek, mint olyannak tárgyilagos beszá­mítása, de nem mint büntethető tettnek, mert az alanyi be­számítás hiányzik. A büntető törvény nemcsak az akarat műszerezetére tá­maszkodik atalán , hanem arra is, melyet a választás, megfon­tolásának nevezünk. Mikép megy véghez az akarat megfontolása és megvá­lasztása, a legszorosabb vizsgálat alá veendő. Szó volt továbbá egy már lefolyt cselekedetről, melyben az akarat véghezvitetett; ez a cselekvőre nézve, mint ilyen, tárgyilagos beszámítást föltételez. A büntető törvény az előleges beszámítást mindenkor előre felteszi, mert ennek hiánya azt fölfüggeszti; azért csak alanyi beszámításról szól, mivel, mint a büntető­jog kinyomata, kénytelen az akarat megválasztására támaszkodni. Ez alanyi fölszámítás mindenütt föl van függesztve, hol a választás lehetlenné van téve. Hol az akarat szabad választása fehetlen, s hol annak műszerezete nem képes működni, ott a büntető törvény alapja­­. i. a szabadon választott büntethető akarat el van véve, s a tettet a cselekvőnek nem lehet beszámítani. De valamint nem elegendő, hogy a büntető törvény áta­­lában csak büntetendő tettekről szóljon a nélkül, hogy azokat név szerint elsorolná, és úgy elégtelen , hogy a büntető tör­vény beelégedjék azon elvvel, hogy az akarat szabad válasz­tásának fehetlensége fölfüggeszti az alanyi beszámítást, ha­nem a föltéteket szintúgy név szerint elő kell sorolnia, me­lyek az alanyi beszámításnál érvényesek, és viszont melyek azt fölfüggesztik. Az osztrák büntető törvényben mind a három szükséglet ki van téve, s azok tárgyalását ki nem kerülhetjük. A büntető törvény bizonyos tetteket, mint tárgyilagos természetüknél fogva büntethetőket, név szerint elősorol. A büntethető tettek osztályából kiemel bizonyosokat mikről első rész, 1. §. így szól: ,,A bűntetthez gonosz szándék kívántatik. De a gonosz szándék nem csak akkor tulajdonít­ható véteknek, ha a bűntettel kapcsolatban álló rész , a bűn­tettnek véghezvitele vagy elhagyása előtt vagy után fonto­lóra vétetik és elhatároztatik, hanem akkor is , ha más vala­mely gonosz szándékból követtetik, vagy hagyatik el valami, mire az abból eredő rész , közönségesen bekövetkezhetik vagy bekövetkezik.“ Hye-Griunek miniszeri tanácsos utasítása szerint nem minden megbüntetendő tett, a bűntett, hanem jelenlétét a a törvény saját nézete szerint két rendbeli szükség föltétezi. (136 lap). 1) Tárgyilagos pont t. i. bizonyos külső tett , melyet tárgyilagos természeténél fogva a törvény határozottan bűn­tettnek magyaráz ; (4. cikk) továbbá 2) Alanyi pont t. i. a cselekvő részéről bizonyos aka­­ratminőség, hogy azt neki mint „büntetendőt“ be lehessen számítani. Az elsőt illetőleg (magát a tárgyilagosat, mint történt­­tet véve) az osztrák büntető törvény megelégedett a bűntett­nek most 4-dik cikkben is ismételt név szerinti magyarázatával. A másodikra vonatkozólag mindenek előtt megjegyzendő miszerint arra, hogy bármely tett büntetendő legyen, megkí­­vántatik , hogy átalában alanyilag (subjectiv) beszámítható legyen , az az, hogy a­z cselekvő, azt oly állapotban követte legyen el, mely szerint őt azért felelősségre lehessen vonni, azaz, hogy beszámítás­képes állapotában cselekedte legyen. Ez alanyi beszámítási képesség azonban minden idő tapaszta­latai szerint csak akkor lép életbe, midőn a tett maga a) Valóságos, vagy legalább még­is lehetséges öntudat (belátás) mellett követtetik el. — „Hogy ez nincs m­eg-

Next