Orvosi Hetilap, 1858. szeptember (2. évfolyam, 35-38. szám)
1858-09-19 / 37. szám
Előfizetési ára : helyben félév 4 fr. egész év 8 fr, időben félév 4 fr, 30 fr. egész év 9 fr.pp. A lapot illető közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. _S September 19. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél ajtér 10-dik szám , és a kiadónál Dorottyautca 12-dik szám. ORVOSI IKTILAI’. Honi és külföldi gyógyászat és kórbűvárlat közlönye. Dr. Markusovszky L. Tulajdonos és felelős szerkesztő. Müller Emil, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: Néhány újabb szemész gyógymódról. Dr. Kanka K. — Skoda tanár korodája. Váltóláz. Közli Fir 3 L. — Vegytani , orvos-törvényszéki tanulmányok a vilanyról. Henry O. és Chevallier A. után közli Dr. Károlyi L. (Folyt.) — Jég-szükség Pesten. — Az osztrák birodalmi egyetemek budgetje. — Vegyesek. — Pályázatok. Tárca : Az alvajárásról, állati delejességről és titoklátásról. (vége.) Pest, 1858. 37. St. EM -% w c «»■ ^ NÉHÁNY ÚJABB SZEMÉSZETI GYÓGYMÓDRÓL. Dr. Kanka Károly, a Pozsony-kerületi szemészeti kóroda főnöke. I) Atropin. A szépnönye (Atropa Belladonna) különféle részeiben találtató nedv már régóta látatágitó erejénél fogva ismeretes. Leggyakoribb alkalmazási módja az volt, miszerint a kivonatnak (Extractum) bizonyos mennyisége lepárolt vízben felolvasztatott, s ezen oldatot a szem mosására vagy becsöppentésére használták. Nevezetes látatágitó (Pupillon dilatirende) erejénél fogva a szépnönye egyike a legfontosabb szemészeti gyógyszereknek. Az újabb vegyészet sajátszerű anyagot fedezett fel, melynek e növény köszöni láta tágító erejét, s azt Atropinnak nevezi. Ez az úgynevezett égvényfélékhez (Alkaloide) tartozik, fejét jegecesedő (krystallishbar) anyagot képez, melynek igen keserű íze van, s lángban (Alkohol) könnyen, vízben nehezen, melegben még inkább (30 részben) mint hidegben (500 részben) oldható. Ezen anyagnak oly nagy hatása van a lázára, hogy egy szemet (Gran) belőle 1okon lepárolt vizben feloldatván, s ezen oldatból egy csepp (tehát körülbelül '/lO0O szemet) a szembe eresztetvén, elegendő miszerint egy pár perc alatt a láta tetemes kitágulását eszközölje. Azon körülmény, miszerint a szemészetben a láténak sebes, tetemes s tartós kitágulása gyakran kívánatos, okozó, hogy az Atropin oldatát nem sokára e célra átalán használták; de minthogy az Atropinnak kénsavvak öszszeköttetése (Atropina sulfurica) vízben sokkal könnyebben oldható sót képez, e só elejibe tétetett a tiszta atropinnak és most már átalján szemészeti célokra fordíttatik. E tekintetben meg kell jegyeznem, miszerint az alkalmazásban nem mindegy, váljon a tiszta Atropinnak vizzeli keverékéhez kénsavat csöppentünk, vagy pedig az előbb készült jegeces kénsavas Atropint vízben felolvasztjuk. Mert az első esetben igen könnyen történik, hogy a kénsavból több becsöppentetik mind amennyi kellene, s e felesleges kénsavnak a szemre ártalmas izgató hatása lehetne. E szerint meg kell mindenkor győződnünk, hogy az oldathoz valóban tiszta , jegeces kénsavas Atropin vezetett. Az alkalmazás egyszerűn oly módon történik, miszerint tollal vagy ecsettel egy csöppet a szemteke s az alsó TÁRCA. Az alvajárásról, állati delejességről és titoklátásról (clairvoyance). (Vége.) Véges erőnek, mely csak határozott mennyiséget fordíthat működéseire, fogalmában rejlik az, miszerint, ha egy alakban kevésbbé működik, ugyanakkor más alakban nagyobb erővel működhetik. Ha mi a rendes álom szervét megismertük, egyszersmind az alvajárói bántalmak gyúpontjára nézve is tisztában leszünk. Vegyük fel az ismeretlen nagyság kipuhatolására. az ismeretes vagy is az áloméberség minden fajánál jelenlévő tüneteket ; kérdezzük II. az idegrendszer mely központi részei nincsenek ilyenkor bántalmazva szabály szerint, sőt cselekvőségök föl van emelve, azaz: a kizárás utján haladva kérdezzük : mely működések nincsenek elnyomva ; és végre III. tekintsük meg a kór keletkezését, fejleményét idegbántalmakból, s hasonlóságát és összeköttetését azokkal ugyanazon egyénben — akkor legalább megközelíthetjük a helybeli bajnok határait. Az I-re kivétel nélkül minden alvójárónál tapasztalható: az álom, a látérzéknek tökéletes hiánya a roham alatt, és az éber időközökben tökéletes tudatlanság azon cselekvények és képzeletek felül, melyek a roham alatt jelen voltak. Ha Purkinjének azon jelesen indokolt állítása helyes , miszerint az agynak pálcakoszorúja (Stabkranz des Gehirns), mely az ő tömegei, az agyacs, a felső érzéki A szervek és gerincagy közti közlekedést eszközli, álomközben tétlenségbe helyeztetik s mintegy lefűzetik (abgeschwürt ist) úgy, hogy ez által az agytól a többi idegrendszerhez áramló beidegzés, mely az öntudat és akarat eszközlője, korlátoltatik és megszűnik, — akkor az agynak ezen részét kellene az alvajárói roham alatt is szenvedőnek nyilatkoztatnunk Az alvajárók nem azért nem látnak, mivel ők rendesen — mint minden alvó — szemeiket behunyják, hanem szemeik olykor viszonylanak, mint a mórban (amaurosis) szenvedőké, mintha a lázideg hüdött állapotban volna. Ha igaz az , miszerint a lázideg rostjai a négy telepben (corp. quadrigemina) erednek, akkor ezek is kórosok gyanánt tekintendők. Az alvajáró kiváló rohamai alatt legélénkebben emlékszik mindenre, mit éltében valaha ért és fölfogott és képzelő tehetsége a legkülönfélébb combinatiokban tünteti elő az emlékezet terményeit. Gondolatinak iszonyú seregét nem képes fékezni, mindnyájan egyszerre rohanják meg őt, és nem birja