Orvosi Hetilap, 1858. szeptember (2. évfolyam, 35-38. szám)

1858-09-26 / 38. szám

T­T TÁRCA. Az iblanytartalmu gyógyvizek hazánkban. Összeállítva Dr. Török József debreceni főiskolai tanártól. Az „OHL.“ I. évi 28-dik számában tisztelt ügyfelünk Dr. Kun Tamás lelkes borsodi leveleiben azon állítás kerül­vén szőnyegre, hogy egyetlen ismeretes iblanyt tartalmazó vizünk van, t. i. cigelkai, mely már gyógyvízként árultatik is: nem tartom épen háládatlan dolognak összeállítani azon gyógyvizeink sorozatát, melyekben hangyaszorgalmú természetbúváraink iblanyt fe­deztek fel. Nem tartom háladatlannak annyival is inkább, mi­vel az iblany, ámbár alárendelt és változékony mennyiségben jő is elő a gyógyvizekben. — s ennélfogva az iblanyos vizek önálló osztályzatot nem birtak is kivívni magoknak a gyógy­vizek rendszerében , — mindazáltal ily csekély adagban is hősies — s az ásványvizek gyógyhatását lényegesen módosító alkatrész gyanánt tekintendő. Ha már az iblanyt a gyógyvizek hősies alkatrészéül elfogadjuk, abból természetesen követke­zik , hogy a gyakorló orvosnak iblanytartalmú gyógyvizeinket ismernie kell, mert különben a betege számára rendelendő gyógyvíz megválasztásában könnyen tévútra vezettethetik. Köztudomású dolog mindnyájunk előtt, miként az újabb időkben néhai egyetemi tanár Tognio Lajos másfél évti­zeden át időt, fáradságot és költséget nem kímélve lankadat­lan buzgalommal működött ásványvizeink vizsgálatában , s neki jutott a szerencse és dicsőség kimutatni azt, hogy ter­mészeti kincsekben gazdag hazánk valamint másnemű, úgy iblanytartalmú gyógyvizek dolgában is Európa egyik tartomá­nyának sem engedi át az elsőséget. Ő nevezetesen a két ma­gyar hazában 59 helyen s több mint 100 ásványos forrásban mutatta ki az iblanytartalmat, mely forráshelyek elősorolvák „Nehány szó Magyarhon ásványvizeiről“ című, 1843-ban megjelent röpiratában. Tognio körül­belül legelő­ször t. i. 1838-ban s így épen 20 év előtt fedezett fel iblanyt az ugodi gyógyvizekben, mely fölfedezés már föl van említve Dr. Cseresnyés Sándor főorvos ily cimll magányrajzá­­ban „Az ugodi sós, vasas, gyantáros ibolyás h­i- 1 Honi és külföldi gyógyászat és kórimvárlat közlönye. Dr. Markusovszky L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. 3MCsák.9800 aL^-w-i •’«» ■ . -Tartalom: Nehány újabb szemészeti gyógymódról. Dr. Kanka K. (vége.) —Hebra^ bécsi tanár kórodája. Viszketeg. Közli Schwarzenberg A. — Vegytani s orvos-törvényszéki tanulmányok a vilanyról. Henry O. és Chevallier A. u­tán közli Dr. Károlyi S. (vége.) — Lapszemelvények. — Pest város igazgató főorvosának 1858. augustus havi meteorologies és egészségügyi jelentéséből. —Vegyesek. Tárca: Az iblany tartalmú gyógyvizek hazánkban. Összeállítva Dr. Török J. tanártól.­ ­ Pest, 1858. 38. sz. September 26. Előfizetési ára : helyben félév 4 fr. egész év 8 fr. idében félév 4 fr. 30 fr. egész év 9 fr.pp. A lapot illeti közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. NÉHÁNY ÚJABB SZEMÉSZETI GYÓGYMÓDRÓL. Dr. Kanka Károly, a Pozsony-kerületi szemészeti kóroda főnöke. (Vége.) II) Édes higany (Calomel) porrali behintések. Az édes higanynyali behintéseket Dr. P­i­­­z prágai, valamint Dr. Arit bécsi tanárok ajánlatára a múlt tél óta vettem használatba , s mondhatom, nagyobbára jó siker­rel. Az alkalmazás következő módon történik: az édes higany finom (alcoholisirt) porának néhány nehezéknyi mennyisége egy széles nyílású üvegcsébe adatik; egy kö­zönséges , de valamivel vastagabb ecsetet e porba már­tunk , úgy, hogy az vele úgy­szólván egészen teliztessék; azután a balkézzel széthúzván e két szempillát, a jobb kéz hüvelyk és közép ujjával tartott ecsetet közel hozzuk a szemhez, s ezen két mutató ujjával egyszer-kétszer se­besen megütvén az ecsetet, a szem felületét behintjük. Szükséges, hogy a por ne csak a szempilla külső vagy belső felületét érje, hanem magára a szemtekére és pedig épen szenvedő részére sűrű és finom poresőként essék. Többnyire csak minden más- vagy harmad nap ismétel­jük a behintést. Ha nyugtalan gyermekkel van dolgunk, szükséges, hogy segédünk legyen , ki a beteg fejét s­­sec felső szempilláját tartsa; különösen nyugtalan és kis gyer­mekeknél legjobb, ha fejeket a két térdünk közé szőrnjük, felfelé irányzott szemekkel, míg más valaki lábukat tartja; ezután a szempillákat vagy ujjainkkal, vagy ha az sem megy, a Pellierféle horoggal szétrepesztjük, s így a por­rali behintést véghez visszük. Ezen behintést a következő esetekben találtam hasz­nosnak : 1) A görvélyes egyéneknél előforduló fény­iszony­nál. 2) A szinte nagyobb részint görvélyes egyéneknél előforduló küteges köthártyalobnál (Conjunctivi­tis pustularis), melynek újabb időben Izzag-Eczema (Has­­ner) vagy sömör-Herpes (Stellwag) nevet adtak; néme­lyek ezen köthártyalobot görvélyes köthártyalobnak is nevezik, mivel többnyire de nem mindig ily egyéneknél előfordul. Az édes higanynyali behintések csak akkor ja­vulva vannak ezen betegségnél , midőn a pörsök csu­pán a tülkhártya köthártyájára (Conjunctiva scle­­roticae) vannak szorítkozva, vagy legföljebb a szaruhár­tya széléig terjednek. Ha magán a szaruhártyán képződ­tek a pörsök, vagy ezek épen már fekélyezésbe átmenni látszanak, akkor a Calomel por behintésének nincs helye. Továbbá a pörsök képzését kísérő vértódulás ne legyen oly nagy fokú, hogy az közvetlen lábelleni gyógymód. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta­hivatalnál, a szer­kesztőnél ájfér 10-dik szám, és a kiadónál Dorontya­­utca 12-dik szám. ORVOSI HETILAP.

Next