Orvosi Hetilap, 1858. szeptember (2. évfolyam, 35-38. szám)
1858-09-26 / 38. szám
TT TÁRCA. Az iblanytartalmu gyógyvizek hazánkban. Összeállítva Dr. Török József debreceni főiskolai tanártól. Az „OHL.“ I. évi 28-dik számában tisztelt ügyfelünk Dr. Kun Tamás lelkes borsodi leveleiben azon állítás kerülvén szőnyegre, hogy egyetlen ismeretes iblanyt tartalmazó vizünk van, t. i. cigelkai, mely már gyógyvízként árultatik is: nem tartom épen háládatlan dolognak összeállítani azon gyógyvizeink sorozatát, melyekben hangyaszorgalmú természetbúváraink iblanyt fedeztek fel. Nem tartom háladatlannak annyival is inkább, mivel az iblany, ámbár alárendelt és változékony mennyiségben jő is elő a gyógyvizekben. — s ennélfogva az iblanyos vizek önálló osztályzatot nem birtak is kivívni magoknak a gyógyvizek rendszerében , — mindazáltal ily csekély adagban is hősies — s az ásványvizek gyógyhatását lényegesen módosító alkatrész gyanánt tekintendő. Ha már az iblanyt a gyógyvizek hősies alkatrészéül elfogadjuk, abból természetesen következik , hogy a gyakorló orvosnak iblanytartalmú gyógyvizeinket ismernie kell, mert különben a betege számára rendelendő gyógyvíz megválasztásában könnyen tévútra vezettethetik. Köztudomású dolog mindnyájunk előtt, miként az újabb időkben néhai egyetemi tanár Tognio Lajos másfél évtizeden át időt, fáradságot és költséget nem kímélve lankadatlan buzgalommal működött ásványvizeink vizsgálatában , s neki jutott a szerencse és dicsőség kimutatni azt, hogy természeti kincsekben gazdag hazánk valamint másnemű, úgy iblanytartalmú gyógyvizek dolgában is Európa egyik tartományának sem engedi át az elsőséget. Ő nevezetesen a két magyar hazában 59 helyen s több mint 100 ásványos forrásban mutatta ki az iblanytartalmat, mely forráshelyek elősorolvák „Nehány szó Magyarhon ásványvizeiről“ című, 1843-ban megjelent röpiratában. Tognio körülbelül legelőször t. i. 1838-ban s így épen 20 év előtt fedezett fel iblanyt az ugodi gyógyvizekben, mely fölfedezés már föl van említve Dr. Cseresnyés Sándor főorvos ily cimll magányrajzában „Az ugodi sós, vasas, gyantáros ibolyás hi- 1 Honi és külföldi gyógyászat és kórimvárlat közlönye. Dr. Markusovszky L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. 3MCsák.9800 aL^-w-i •’«» ■ . -Tartalom: Nehány újabb szemészeti gyógymódról. Dr. Kanka K. (vége.) —Hebra^ bécsi tanár kórodája. Viszketeg. Közli Schwarzenberg A. — Vegytani s orvos-törvényszéki tanulmányok a vilanyról. Henry O. és Chevallier A. után közli Dr. Károlyi S. (vége.) — Lapszemelvények. — Pest város igazgató főorvosának 1858. augustus havi meteorologies és egészségügyi jelentéséből. —Vegyesek. Tárca: Az iblany tartalmú gyógyvizek hazánkban. Összeállítva Dr. Török J. tanártól. Pest, 1858. 38. sz. September 26. Előfizetési ára : helyben félév 4 fr. egész év 8 fr. idében félév 4 fr. 30 fr. egész év 9 fr.pp. A lapot illeti közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. NÉHÁNY ÚJABB SZEMÉSZETI GYÓGYMÓDRÓL. Dr. Kanka Károly, a Pozsony-kerületi szemészeti kóroda főnöke. (Vége.) II) Édes higany (Calomel) porrali behintések. Az édes higanynyali behintéseket Dr. Piz prágai, valamint Dr. Arit bécsi tanárok ajánlatára a múlt tél óta vettem használatba , s mondhatom, nagyobbára jó sikerrel. Az alkalmazás következő módon történik: az édes higany finom (alcoholisirt) porának néhány nehezéknyi mennyisége egy széles nyílású üvegcsébe adatik; egy közönséges , de valamivel vastagabb ecsetet e porba mártunk , úgy, hogy az vele úgyszólván egészen teliztessék; azután a balkézzel széthúzván e két szempillát, a jobb kéz hüvelyk és közép ujjával tartott ecsetet közel hozzuk a szemhez, s ezen két mutató ujjával egyszer-kétszer sebesen megütvén az ecsetet, a szem felületét behintjük. Szükséges, hogy a por ne csak a szempilla külső vagy belső felületét érje, hanem magára a szemtekére és pedig épen szenvedő részére sűrű és finom poresőként essék. Többnyire csak minden más- vagy harmad nap ismételjük a behintést. Ha nyugtalan gyermekkel van dolgunk, szükséges, hogy segédünk legyen , ki a beteg fejét ssec felső szempilláját tartsa; különösen nyugtalan és kis gyermekeknél legjobb, ha fejeket a két térdünk közé szőrnjük, felfelé irányzott szemekkel, míg más valaki lábukat tartja; ezután a szempillákat vagy ujjainkkal, vagy ha az sem megy, a Pellierféle horoggal szétrepesztjük, s így a porrali behintést véghez visszük. Ezen behintést a következő esetekben találtam hasznosnak : 1) A görvélyes egyéneknél előforduló fényiszonynál. 2) A szinte nagyobb részint görvélyes egyéneknél előforduló küteges köthártyalobnál (Conjunctivitis pustularis), melynek újabb időben Izzag-Eczema (Hasner) vagy sömör-Herpes (Stellwag) nevet adtak; némelyek ezen köthártyalobot görvélyes köthártyalobnak is nevezik, mivel többnyire de nem mindig ily egyéneknél előfordul. Az édes higanynyali behintések csak akkor javulva vannak ezen betegségnél , midőn a pörsök csupán a tülkhártya köthártyájára (Conjunctiva scleroticae) vannak szorítkozva, vagy legföljebb a szaruhártya széléig terjednek. Ha magán a szaruhártyán képződtek a pörsök, vagy ezek épen már fekélyezésbe átmenni látszanak, akkor a Calomel por behintésének nincs helye. Továbbá a pörsök képzését kísérő vértódulás ne legyen oly nagy fokú, hogy az közvetlen lábelleni gyógymód. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél ájfér 10-dik szám, és a kiadónál Dorontyautca 12-dik szám. ORVOSI HETILAP.