Orvosi Hetilap, 1858. szeptember (2. évfolyam, 35-38. szám)
1858-09-12 / 36. szám
nos bujakórjukból múlt évben gyógyíttattak, s a kórházból gyógyultan eresztettek ki; ezek a múlt évek folytán gyakran újonnan szerzett első bujafekélyekkel jöttek vissza, most pedig, mióta bujaevoltra lőnek, csak fekély nélküli fehérfolyást kapnak. Ezen észlelés, bámily jelentékeny , nem elég az óvszergyanánti bujaevoltás megállapítására; biztos lett volna, ezen nyilvános folyókat új beoltásnak vetni alá, ez inkább mutatta volna meg, vájjon azok bujakórmentesek-e. Egyébiránt az óvszergyanánti bujaevoltás eddig nem is űzetett rendszeresen, mert, hogy néhány egyén, kik az előtt bujakórban soha sem szenvedtek , magát beoltotta bujaevvel , s aztán ismételve bujafekélyes személylyel közösült a nélkül, hogy fekélyek támadt volna, ez csak annyit bizonyít, hogy történetesen akkor és azon személyektől nem fertőztetett meg, de koránsem azt, hogy bujaragálylyal egyátalán meg nem fertőztethetnék. Ezekből már előre állíthatni, hogy a bujae voltást mint óvszert a búja kór ellen nem szabad olyaténképen ajánlani, miképen a védhimlőt használjuk a himlő ellen. Ami pedig a gyógyszer gyanánti bujaeváltást illeti, a turini syphilicomiumban dr. Sperino az ottani kir. orvosegyletnek e célból kiküldött bizottmánya előtt számos bujaevoltási kísérleteket tett. A kísérletekre idült, makacs és nagy elsőd fekélyek, — aztán a bujafenyv másod alakjai u. m. bibircsós (papulosa), gumacsos (tuberculosa), és pikkelyes (squamosa) börbajok, — végre a bujasenyv harmad alakjai választottak, s 1851—től kezdve ekkorig (1852) több mint száz kéjhölgy jön bujaevoltva. A kiválogatott betegek legtöbbjénél a gyógyulás akként haladott előre , amint a beoltás eredménytelenné lett. A beoltott betegek egyikénél sem mutatkoztak később az átalános bujakór jelei; a bujaevoltási összes gyógykezelés 4—6 hónapig tartott. A bujaevoltás egész folyama alatt a betegek semmi bujasenyvellenes gyógyszert sem kaptak. A felgyógyult betegeknek egy része még a syphilicomiumban volt, mikor Sigmund tanár Turinban tartózkodott , ki azoknak valóságos meggyógyulásáról bizonyságot ten, egy csont- és porcbujafenyves esetet kivévén. S. ezek nyomán ajánlja tovább kísérleteket tenni a gyógyszergyanánti bujaevoltással, főleg a bujasenyv oly eseteiben, hol eddigi gyógyeljárásunk süker nélküli. (Wiener medizin. Wochenschrift 1852. 45. sz.) Dr. Beh rend Fr. több berlini orvos által fölszólittatott, hogy a bujaevoltásról véleményt adjon. Behrend válaszát dióhéjba szorítva közöljük. A bujakórnak a himlővel némi hasonlósága van; a franciák a himlőt ma is „petite vérole“ — a bujakórt pedig „grosse verele“ nevezettel jelölik. E hasonlóság nyomán jutottak a bujasenyvgyógyászok a bujaevoltásra. B. két kór- és gyógytanilag különböző bujafekélyt hoz föl: az egyik a kemény alapú, beszűrődött környezetű bujafekély, mely mindenkor bujafenyves kórvegyet von maga után , ha csak ennek elejét nem vesszük erélyes gyógykezelés által; ezen bujafekélyről mondatik, hogy ugyanazon egyénben soha több ízben, mint csak egyszer jelenkezik. A másik a lágy szélü és alapi bujafekély, mely legtöbb esetben nem von maga után bujasenyvet, hanem csupa helybeli bántalom marad; ezen lágyszélü bujafekély számtalan ízben jelenkezhetik ugyan azon egyénben. Az óvszer gyanánti bujaevoltásnál nem történt egyéb, mint, hogy ismételt beoltás által lágy fekély képződött, mely lassan magától meggyógyult, sohasem fejlődött átalános bujakór, mely egyedül igazolandotta , hogy valódi bujakórragály oltatott a szervezetbe ; tehát megkeményedett bujafekély sohase származott oltás után, hanem csupán helybeli bajt külölő, lágy fekély jön mindannyi oltásnak eredménye. Mi által van bebizonyítva, hogy a bujaevoltók által mesterkélt lágy alapú fekély oly viszonyban áll az átalános bujakórhoz, mint a tehénhimlő a himlő irányában? Ha pedig a bujaevoltást a múlt századnak himlő-oltásához (Variole-inoculation) kellene hasonlítanunk s azt bujasenyvellenes óvszernek tartanunk , akkor bujaevoltás által keményeden fekélyt azaz átalános bujakort kellene előidéznünk, de mi nyerseség van abban , ugyanazon bujasenyvet előhozni, mit épen évoltás által akarunk elhárítani? Sperinónak (nem eléggé nemes) célja volt, bujaevoltás által minden nyilvános szajhát egy ízben keresztül vezetni az átalános bujakóron, hogy ez ellen később biztosítva legyenek. Ámde ennek dacára még megkaphatják a lágy bujafekélyt, s a ragályt másokra tehetik át. Ezek nyomán B. az óvszer gyanánti bujaevoltásra mitsem adván, állítja a) hogy roncsoló fekélyeket lehet az emberi testen előidézni egyéb , nem épen bujakóros fekélyekből vett és beoltott ev által is; b) ha gyakori bujaevoltás által végre meg is szűnik a szervezet fogékonysága további genytüsző és bujafekély képzésére , valódi bujasenyvmentesség mégsem jó létre, hanem mintegy hat hónap elforgása után bujaevoltás által ugyanannyi fekélyeket lehet termelni; c) hogy a barmokon tett oltási kísérletek semmi eredményhez sem vezették et; sikerült ugyan bujaevoltás által házinyulakon, fiatal macskákon helylyel közzel fekélyt előhozni, melyet néha tovább oltani is lehetett, de ő nem hitethette el magával, hogy e fekélyek valóban bujasenyvesek azaz olyanok volnának, melyekkel átalános bujasenyv ellen megvédhetnék.-------A gyógyszergyanánti bujaevoltást illetőleg Behrendnek saját tapasztalása nem lévén, annak tárgyalásába nem ereszkedik , annál inkább, mert megnyugszik a higany, iblany, sassaparilla, vas stb. készítményeiben velők bánni tudván; szerinte ezek a gyógycélnak is megfelelnek, s aránylag rövidebb idő alatt, az orvosra és betegére nézve kényelmesb módon vezetnek eredményhez. A gondolat, átalános bujakórt ismételt evoltásokkal gyógyítani, az orvostanban oly egyedüli, hogy Behrend hajlandó hinni, miszerint Boeck csalódott. Egyébiránt döntő ítéletet mondani nem mervén , további tapasztalásra hivatkozik. (Syphilidologie etc. von Dr. Behrend, I. B. 4. Erlangen 1858.) Norvégiában Boeck tanáron kívül legújabban szót emelt a bujaevoltás ügyében Dr. Danielsen, bergeni főorvos, ki tudományos érdemei miatt elismeréssel bír ügyfelei között. Legelőször is D. méltányolja Boeck tanárnak fáradhatlan kitartását a bujaevoltás érvényesítése körül, mely kitartó küzdelem nélkül Auzias és Sperino kísérletei koránsem gerjesztettek volna érdemlett érdeket és e kora figyelmet magok iránt ; aztán saját kísérleteire tér át, melyeket részint bujakórosokon részint elefántbörbajosokon (elephantiasis Graecorum, specialskhed) tett. D. 1856—ki júniustól 1857— diki decemberig bujaevoltással kezelt 10 bujakórost és 23 elefántbörbajost. Ugyanezen idő alatt D. orvostársa Dr. Bull, (Bergenben egy másik kórháznak szintén főorvosa) 15 bujakórost gyógykezelt elváltás által. Danielsen értekezése az itt említett esetekről szól; a betegek mindkét ivarbeliek