Orvosi Hetilap, 1858. szeptember (2. évfolyam, 35-38. szám)

1858-09-12 / 36. szám

nos bujakórjukból múlt évben gyógyíttattak, s a kórház­ból gyógyultan eresztettek ki; ezek a múlt évek folytán gyakran újonnan szerzett első­ bujafekélyekkel jöttek vissza, most pedig, mióta bujaevoltra lőnek, csak fekély nélküli fehérfolyást kapnak. Ezen észlelés, bámily jelen­tékeny , nem elég az óvszergyanánti bujaevoltás megál­lapítására; biztos­ lett volna, ezen nyilvános folyókat új beoltásnak vetni alá, ez inkább mutatta volna meg, váj­jon azok bujakórmentesek-e. Egyébiránt az óvszergya­­nánti bujaevoltás eddig nem is űzetett rendszeresen, mert, hogy néhány egyén, kik az előtt bujakórban soha sem szenvedtek , magát beoltotta bujaevvel , s aztán is­mételve bujafekélyes személylyel közösült a nélkül, hogy fekélyek támadt volna, ez csak annyit bizonyít, hogy történetesen akkor és azon személyektől nem fertőztetett meg, de koránsem azt, hogy bujaragálylyal egyátalán meg nem fertőztethetnék. Ezekből már előre állíthatni, hogy a buj­ae voltást mint óvszert a búj­a kór ellen nem szabad olyaténképen ajánlani, miképen a védhimlőt használjuk a himlő el­len.­­ Ami pedig a gyógyszer gyanánti buja­­e­vált­ást illeti, a turini syphilicomiumban dr. S­p­e­r­i­­n­o az ottani kir. orvosegyletnek e célból kiküldött bizott­mánya előtt számos bujaevoltási kísérleteket tett. A kísér­letekre idült, makacs és nagy elsőd fekélyek, — aztán a bujafenyv másod alakjai u. m. bibircsós (papulosa), guma­­csos (tuberculosa), és pikkelyes (squamosa) börbajok, — végre a bujasenyv harmad alakjai választottak, s 1851—től kezdve ekkorig (1852) több mint száz kéjhölgy jön buja­evoltva. A kiválogatott betegek legtöbbjénél a gyógyulás akként haladott előre , a­mint a beoltás eredménytelenné lett. A beoltott betegek egyikénél sem mutatkoztak ké­sőbb az átalános bujakór jelei; a bujaevoltási összes gyógykezelés 4—6 hónapig tartott. A bujaevoltás egész folyama alatt a betegek semmi bujasenyvellenes gyógy­szert sem kaptak. A felgyógyult betegeknek egy része még a syphilicomiumban volt, mikor Sigmund tanár Turinban tartózkodott , ki azoknak valóságos meggyógyulásáról bizonyságot ten, egy csont- és porcbujafenyves esetet kivévén. S. ezek nyo­mán ajánlja tovább kísérleteket tenni a gyógyszergyanánti bujaevoltással, főleg a bujasenyv oly eseteiben, hol ed­digi gyógyeljárásunk süker nélküli. (Wiener medizin. Wochenschrift 1852. 45. sz.) Dr. B­e­h r­e­n­d Fr. több berlini orvos által fölszólit­tatott, hogy a bujaevoltásról véleményt adjon. Behrend válaszát dióhéjba szorítva közöljük. A bujakórnak a himlő­vel némi hasonlósága van; a franciák a himlőt ma is „petite vérole“ — a bujakórt pedig „gr­o­s­s­e ve­re­le“ nevezettel jelölik. E hasonlóság nyomán jutottak a bujasenyvgyógyászok a bujaevoltásra. B. két kór- és gyógytanilag különböző bujafekélyt hoz föl: az egyik a kemény alapú, beszűrődött környezetű bu­jafekély, mely mindenkor bujafenyves kórvegyet von maga után , ha csak ennek elejét nem vesszük erélyes gyógykezelés által; ezen bujafekélyről mondatik, hogy ugyanazon egyénben soha több ízben, mint csak egyszer jelenkezik. A másik a lágy szélü és alapi buja­fekély, mely legtöbb esetben nem von maga után bu­­jasenyvet, hanem csupa helybeli bántalom marad; ezen lágyszélü bujafekély számtalan ízben jelenkezhetik ugyan azon egyénben.­­ Az óvszer gyanánti bujaevoltásnál nem történt egyéb, mint, hogy ismételt beoltás által lágy fe­kély képződött, mely lassan magától meggyógyult, soha­sem fejlődött átalános bujakór, mely egyedül igazolan­­dotta , hogy valódi bujakórragály oltatott a szervezetbe ; tehát megkeményedett bujafekély sohase származott oltás után, hanem csupán helybeli bajt külölő, lágy fekély jön mindannyi oltásnak eredménye. Mi által van bebizonyítva, hogy a bujaevoltók által mesterkélt lágy alapú fekély oly viszonyban áll az átalános bujakórhoz, mint a tehénhimlő a himlő irányában? Ha pedig a bujaevoltást a múlt szá­zadnak himlő-oltásához (Variole-inoculation) kellene ha­sonlítanunk s azt bujasenyvellenes óvszernek tartanunk , akkor bujaevoltás által keményeden fekélyt azaz átalános bujakort kellene előidéznünk, de mi nyerseség van ab­ban , ugyanazon bujasenyvet előhozni, mit épen évoltás által akarunk elhárítani? Sperinónak (nem eléggé nemes) célja volt, bujaevoltás által minden nyilvános szajhát egy ízben keresztül vezetni az átalános bujakóron, hogy ez ellen később biztosítva legyenek. Ámde ennek dacára még megkaphatják a lágy bujafekélyt, s a ragályt másokra tehetik át. Ezek nyomán B. az óvszer gyanánti bujaevoltásra mitsem adván, állítja a) hogy roncsoló fe­kélyeket lehet az emberi testen előidézni egyéb , nem épen bujakóros fekélyekből vett és beoltott ev által is; b) ha gyakori bujaevoltás által végre meg is szűnik a szer­vezet fogékonysága további genytüsző és bujafekély kép­zésére , valódi bujasenyvmentesség mégsem jó létre, hanem mintegy hat hónap elforgása után bu­jaevoltás által ugyanannyi fekélyeket lehet termelni; c) hogy a barmokon tett oltási kísérletek semmi eredmény­hez sem vezették et; sikerült ugyan bujaevoltás által há­­zinyulakon, fiatal macskákon helylyel közzel fekélyt elő­hozni, melyet néha tovább oltani is lehetett, de ő nem hitethette el magával, hogy e fekélyek valóban bujaseny­­vesek azaz olyanok volnának, melyekkel átalános buja­senyv ellen megvédhetnék.-------A gyógyszergya­nánti bujaevoltást illetőleg Behrendnek saját tapasztalása nem lévén, annak tárgyalásába nem eresz­kedik , annál inkább, mert megnyugszik a higany, iblany, sassaparilla, vas stb. készítményeiben velők bánni tudván; szerinte ezek a gyógycélnak is megfelelnek, s aránylag rövidebb idő alatt, az orvosra és betegére nézve kényel­­mesb módon vezetnek eredményhez. A gondolat, átalános bujakórt ismételt evoltásokkal gyógyítani, az orvostanban oly egyedüli, hogy Behrend hajlandó hinni, miszerint Boeck csalódott. Egyébiránt döntő ítéletet mondani nem mervén , további tapasztalásra hivatkozik. (Syphilidologie etc. von Dr. B­e­hr­e­n­d, I. B. 4. Erlangen 1858.) Norvégiában B­o­e­c­k tanáron kívül legújabban szót emelt a bujaevoltás ügyében Dr. Daniels­en, bergeni főorvos, ki tudományos érdemei miatt elismeréssel bír ügyfelei között. Legelőször is D. méltányolja Boeck ta­nárnak fáradhatlan kitartását a bujaevoltás ér­vényesítése körül, mely kitartó küzdelem nélkül Auzias és Spe­­rino kísérletei koránsem gerjesztettek volna érdemlett érdeket és e kora figyelmet magok iránt ; aztán saját kí­sérleteire tér át, melyeket részint bujakórosokon részint elefántbörbajosokon (elephantiasis Graecorum, specials­­khed) tett. D. 1856—ki júniustól 1857— diki decemberig bujaevoltással kezelt 10 bujakórost és 23 elefántbörbajost. Ugyanezen idő alatt D. orvostársa Dr. Bull, (Bergenben egy másik kórháznak szintén főorvosa) 15 bujakórost gyógykezelt elváltás által. Danielsen értekezése az itt említett esetekről szól; a betegek mindkét ivarbeliek

Next