Orvosi Hetilap, 1858. október (2. évfolyam, 39-43. szám)

1858-10-03 / 39. szám

­*9. St Pest, 1858. October 3. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, » szer­­kesztőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónak Doronyi* utca 12-dik szám, ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Dr. Markusovszky L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász, m­ásod­i­i f­o­r .’ Tartalom. Újabb adatok a bujaev-oltásról. Dr. Sigmund tanártól. — Skoda tanár kórodája. Váltóláz. Közli Fürst L. (folyt. — Tudósítás a pesti szegény gyermek-kórház 1857. évi működéséről I. Agy- és gerincvelő bántalmak. —Könyvismerte­tés. P. L. G­e­i­g­e­r és C. F. M­o­h­r Pharmacopoea universalis. — Nahrungsmittelehre von Dr. F. Döb­e­­reiner. Kátai Gábor. — Lapszemelvények. — Meghívás n. Dr. Bene Ferenc emlékünnepére. — Pályázat. — Figyelmeztetés. Tárca : Az összehasonlító bonc- és épélettan tanszékei a pesti egyetemnél. Előfizetési ára : helyben félév 4 fr. egész év 8 fr. időben félév 4 fr. 30 fr. egész év 9 fr.pp. A lapot illető közlemények és Szelvények bérmentesen küldendők. ■ÚJABB ADATOK A [BUJAEV - OLTÁSRÓL. Dr. Sigmield tanártól. Piemont és Sardiniából haza érkezvén, hol egyéb tudományos célok közt a turini ,,Syphilicomiumu-ban Dr. Sp­e­r i­n­o bujaev-oltási eredményeit újólag megtekintem, ennek becses lapja utósó számaiban (34—36) Dr. Poor Imrétől a bujaev-oltásról egy terjedelmes­ és irodalmi kútfők szerint okoskodva kidolgozott cikket találok, mely­nek kiegészítésére szolgáljanak a következő sorok. Azon betegeknek kiket Dr. S­p­er­­­no Turinban 1852- ben mint bujaevoltottakat és másod bajokból kigyó­gyulta­kat bemutatott, valamint az ezen szorgalmas és derék szaktárstól a bujaev-oltás által azóta kezelt egyé­neknek is jelen látogatásom alkalmával (1858. Sept.) csak egy részét láthattam, miután némelyek az országban el­­szélyedtek, mások még annak határán is túl voltak. Mind­amellett jelen ismételt véleményem főleg azon eseteken alapszik, melyeket 1852-ben (I. Wiener Med. Wochensch. 1832. II. 45. in Zeitschrift der k. k. Gesellschaft der Aerzte) és most ismét láttam, valamint olyatén uj esete­ken, melyeknél az előrejárt bajok maradványait oly tisz­tán észlelhettem , miszerint a felállított kórisme helyes­sége felöl nem kétkedhetem. Egy­úttal megjegyzem, mi­szerint Dr. Sperinonak, kivel én hét év óta érintke­zésben állok, jelleme és maga viselete mindenkor oly er­kölcsi bizalmat öntött belém, mely ilyetén kérdések bírá­latában, mint az ellőttünk lévő is, lényeges támpontul szolgál. 1) A b­uj­a e­v­ol­tás mint óvszer a bujakór ellen, eddigi foganatba vett kísérleteknél sükert nem mutatott; a bujaevoltottak kapták és kapják ismételve az ismert első­ bajokat, mihelyt a ragályzásnak kedvező mozzanatok jelen vannak és pedig mind kemény mind puha fekélyeket ; ily betegek adott alkalommal más egyénekre is átvihették betegségöket. II) A bujaevoltás mint gyógyszer a bu­jakór másod bajai ellen azon sükerhez vezet, melyet Spe­rin­o, Boeck, Malmsten, én és más észlelők bebi­zonyítottak, azaz: a bujakór alakai lassan kint elenyésznek csak egyes esetekben maradnak vissza szájpadlás — mon­­dola — és garat fekélyek, melyek aztán más szerek (hi­gany, iblany stb.) által begyógyittatnak, s a bevégzett kezelés után a betegek jobb küllemet nyernek. TÁRCA. Az összehasonlító bonc- és épélet­tan tanszékei a pesti egyetemnél. AZ ORVOS TANULÓ IFJÚSÁGHOZ. Pest, oct. 1. 1858. Valamint a nemzetek történelmében nem azok vannak mindenkor a legh­atósb s legjótékonyabb befolyással az embe­riség élete és sorsára kiknek neve diadalíveken, arany betűkkel tündöklik, s kik hitök és hatalmuk fényével korukat töltik el, hanem gyakran ama teljesen igénytelen emberek, kik egy új eszmén egy csekélynek látszó , fölfedezés vagy talál­mány kívül egyébbel nem bírnak, úgy az orvosi tudo­mány történelmében is találkozunk bálványozott, lángeszű és tudós férfiakkal, kik oskolákat alapítottak a rendszereket alkottak, s mindamellett tudományunk észszerű kifejlésére és gyara­pítására vajmi keveset tettek, sőt theóriáik által azt hamis útra tér­ték, s tekintélyök által évszázadra lebilincselték. Történt ez tal­án nem annyira saját hibájuk, mint az éretlen kor gyöngesége miatt, mely nem volt képes a természethű kutatók fölfe­dezte egyszerű tények értelmét és horderejét méltánylani, de igen is hajlandó merész tündöklő elméleteket az életre erőszakolni. S mi teremté­s tarta fenn ez egymást felváltó systemá­­kat, ez oly nagyszerű tudomány­készlettel és fényes észszel felállított, ostromlott és védett erősségeit a különféle orvosi oskoláknak, melyeknek elvégre is csak az volt az eredményök, miszerint 2000 évi tapasztalat után tudományunk annyi biz­tosságra még nem tett szert, hogy merész nyegjék egy ideig legalább mint reformátorok ne léphetnének föl benne, s hogy legkitűnőbb szakembereink még ma is nem ritkán a gyógyászat és gyógyszerek felett kétségbe esnek ? (H e n 1 c) E bizonytalan és kétes állásnak fő oka, — nem tekintvén a tárgy nehézségét s a segédtudományok ekkori zsenge állapo­tát — az, hogy a tapasztalati tudományok bú­­várlata és tanulmányozása módszerét nem is­mertük, hogy azon törvényekről tiszta, határozott, atalán elismert fogalmunk nem volt, melyeknek az emberi ész szük­ségképen alá van vetve a természet­tudományi tárgyak kuta­tása, fejlesztése és értelmezésénél, s melyektől nem távozhatik a nélkül, hogy hibáknak, ámításoknak és öncsalásoknak a ka­put ki ne zárná. Az emberi elme természetes hajlamánál fogva m­a g­y­a- I rázni kívánt már akkor is, midőn a tények még teljesen isme-

Next