Orvosi Hetilap, 1858. október (2. évfolyam, 39-43. szám)
1858-10-24 / 42. szám
663 mos szemcsék, a fodor mirigyek kissé duzzadtak, a vesék vérdúsak, a húgyhólyag összehúzódott, üres. 3) D. Mária, 3 éves leányka születése óta folyton gyöngélkedett, 2 éves korában aszkórban szenvedett szembajjal és szélhüdéses állapottal alsó végtagjaiban. Pacalfördők és csukamájolaj használata mellett ismét fölépülvén 1857-ki april hóban ismét láz, gyakori hányás és köhögéstől lepetett meg. Korodánkba april 22-kén hozatván a gyönge alkatú, elsoványodott leányka , bal szemén borsónyi szarucsap (staphyloma) volt látható, továbbá gyakori zöldes epés hányás, hörghurut, alvégtagi gyöngeség, fölötte puha izomzat és láz valának a legföltűnőbb kórjelek. A láz rendesen délután jelentkezvén, az első napokban chinin-olvadék adagoltatott, azonban sikertelenül, sőt a láz nem sokára folytonossá vált , a hányás igen gyakran ismétlődött, éjjelenként nagy nyugtalanság s fájdalmas fölsikoltások jelentkeztek, oly tartós székrekedéssel, hogy erősebb hashajtók adagolása és csőrék alkalmazása után is csak 4-dik napra következett székürítés. Ápril 28-kan a föntebbi kórtünetek súlyosbulván édes higany adagoltatott (1 gr. p. d.) mire változás nem állott be, sőt a makacs székrekedés miatt újból csőréhez kellett folyamodni. A hányás ritkább jön, a hasfalak mindinkább behuzódtak , tágult lázas álomkorosság mellett. Május 1-jén ránggörcsök jelentkeztek. A ránggörcsök rövid szünetekkel május 3-káig folyton tartottak, midőn a gyermek esti 9 órakor meghalálozott. A boncolat az előbbi 2 esettel majdnem mindenben megegyező lehetett eredményére nézve, csupán azon különbséggel, hogy magában az agyállományban , nevezetesen a nagy féltekékben , szintén egyes sárgás sajtállamú lencse , borsó nagyságú agygümök fedöztettek föl; továbbá az agy alapját a lágy agykerekben gümös beszűrödés , a máj és lép külfölszinén köles szemnyi gümös lerakódások találtattak. Ezen 3 eset tökéletes képét nyújtja azon kórtüneményeknek , melyek alatt a gümös agykérláb lefolyása történni szokott oly gyermekeknél, kiknél gümös lerakodások a baj kezdete előtt jelen vannak ugyan, de nem hágtak még oly fokra, hogy halált okozhatnának, mely mindannyiszor csak az agykérláb által eredményeztetik. Mint látjuk, a baj kezdete többnyire alattomos , gyakran váltóláz alakjában küllöli magát némi csekély hurutos bántalommal — és könnyen elkerüli a szülők sőt az orvos figyelmét is. Mi több, néha a már világosan agybántalomra utaló hányás , mely ritkán hiányzik a baj első időszakában sem vétetik tekintetbe, és gyomor-csorvának tulajdoníthatván, mint gyakran alkalmunk van tapasztalni, irányzatok által még károsan elősegíttetik és mindaddig elmulasztatik a kellő segély, míg súlyosb fejtünemények beálltával, fájdalom későn ismertetik föl a baj valódi természete. Pedig véleményünk szerint, ha bár átalában kevesebb reményt köthetni ezen utóbbi esetek kedvező lefolyásához, mint az első osztálybelieknél, mégis sokkal gyakrabban sikerülhetne e baj elhárítása, ha az orvosi segély kellő időben kerestetnék és alkalmaztatnék. (Folyt. köv.) —nézve még eddig keveset tudunk. Mióta Purkinje és Papenheim 1836-ban a hasznyálmirigynek ilynemű étkekre oldólag ható működését fölfedezték, mely fölfedezés egyébként majd egészen félreismertetett , a tudomány újabbat mit sem képes fölmutatni. A kisérleti élettani vizsgálatok, melyek a második — bélbeni — emésztésre vonatkoznak, fontos következményekhez vezettek. Ezek kétfélék : 1) Élettaniak, közvetlenek, a kisérleti tények eredményei. — 2) Kórtaniak , közvetítettek , folyományok , melyek a kórodai gyógyászat némely pontjaira világot derítenek. 1. Élettani tételek. 1) A legeny tartalmú élelmiszerek a gyomor által megemésztetnek; ugyan ez történik a hasnyálmirigy által is. 2) A hasnyálmirigy úgyszólván kiegészítő szerv, mely bővebb étkezés után működésével a gyomornak van segítségére. 3) Mind a két nemű emésztés természete annyiban hasonló egymáshoz, amennyiben az étel akármelyik által emésztetik is meg, mindig valódi tápterménnyé (produit alibile) változik , albuminose- vagy peptonná (fehérnyéddé vagy tápnyává ?) 4) A meleg és más bizonyos hatányok befolyása által, a hasnyálmirigy nedve sajátságos visszahatásokat szenved, mi a gyomornedvvel nem történik. Minthogy e különbséget a két nedv között akkor tapasztalták, midőn azok az emésztés folytán peptonokkal teltek meg, könnyen támadhatott azon téveteg hit, miszerint azok önmagukban is különböznek. A mondottak után ezen lehető tévedés könnyen elkerülhető. 5) Ha valamely légenytartalmú élelemszer vagy ennek része a gyomor tökéletes emésztésén ment keresztül , a hasnyálmirigy-nedvnek nincs reá semmi hatása többé és nem változtatja azt más peptonná. 6) A hasnyálmirigy a fehérnyeszerű állományok (s. albuminoides) csak azon részére hat, melyek a gyomort elhagyták, mielőtt fehérnyéddé (albuminose) váltak, azaz , mielőtt megemésztettek. 7) Bizonyos körülmények közt a hasnyálmirigy működésének összlete egyenlő a gyomoréval. 8) Ha csupán az elválasztott emésztő folyadékok mennyiségére tekintünk, sokkal erősebbnek fog a gyomor látszani, mert a gyomornedv bősége tízszer annyi, mint a hasnyálmirigy nedv, ellenben ez meg tízszer annyi erjesztő anyagot — pancreatint — tartalmaz. 9) Ha a gyomornedv működése a élelemszerekkeli hosz- KÖNYVISMERTETÉS Sur une fonction peu comma du Pancréas — la digestion des ali mens azotés. Experiénces par alléles sur la digestion gastrique et intestinale ; inductions cliniques. Par L. Corvisart. brock. 8. ckez V. Masson. Paris 1858. 3 francs 50 c. *) (A hasnyálmirigy egy még kevéssé ismeretes működése, — a légenytartalmu tápszerek emésztéséről. Párhuzamos kísérletek a gyomor és bélhuzami emésztésről ; kórodai folyományok. Dr. Corvisart. L.) Összes tartalom. Hogy az állati vagy légenytartalmú élelmiszerek (alimens azotés) emésztése miképen történik a bélhuzamban, erre *) Dr. Corvisart a franc. cs. udvari orvosa szíveskedett Dr. Henszelraamn ügyfelünk által e legújabb munkája rövidletét lapunk számára megküldeni , valamint Parisba utazó hazafiainknak őszinte szolgálatát felajánlani, miért is mindkét tiszt, arnak köszönetünket fejezzük ki. — Múlt évi lapjaink 13, 14 és 18. számában a jeles élettudor más két, az orvosi gyakorlatba s az életbe vágó élet- és kórtani értekezését ismertettük meg, melyeknek egyikét a pepsinről „Dyspepsie et Consemption“ Török J. gyógyszerész úr német nyelvre le is fordított. Ott mondánk el azon különbséget, melyet a szerző, physiologicus kísérletei alapján , az „alimentum és nutrimentum“ közt tesz ; az utóbbi elnevezés alatt csak azon anyagot értvén, mely már magában minden új elkészítés (például emésztés) nélkül képes az életet föntartani, s mihelyt az állati szervezetbe bár mi után fölvétetett , annak szövetei alkotására vagy működései folyamatban tartására fordittatni ; alimentumnak pedig oly anyagot , mely ezen tulajdonokkal nem bír , de azok elnyerésére (például emésztés, de főzés stb. által is) képesíttethetik. Ott az alimentumot ételnek nevezzük, a nutrimentumot pedig tápszernek ; de minthogy az étel köznyelven „cibus, Speise“ jelent, talán célszerűbb lesz azt élelem vagy élelmiszernek nevezni — az utóbbit pedig úgy mint előbb tápszer, táplálmánynak, mely kifejezésekkel jelen közleményünkben élni akarunk. — Fehérnye alatt itt a 1 bumint, fehérnyeszerű vagy féle anyagok alatt az albuminoid állományokat 5 fehérnyéd (?) vagy fehérnyés tápanyag alatt pedig az albuminose-t értjük , mely egyértelmű a légenytartalmú élelmiszerekben foglalt vagy belőlök készült tápszerrel, nutrimentum, Sz. 664