Orvosi Hetilap, 1858. október (2. évfolyam, 39-43. szám)
1858-10-10 / 40. szám
62- ben rejlik mint a számszerinti eljárásban, és a statistikai tények minden esetre alkalmasabbak az igazság kiderítésére mint az össze nem számolt tények. Az orvosi földrajz fontosan érdekli a kormányt, az egészségi személyzetet, az orvost. Például: mi haszna lenne a kényszertári intézkedéseknek, ha ezeknek alapul nem szolgálna a földrajzi határok pontos ösmerete, és a betegségek terjedési módja, mely azon zárrendszer felállítását indokold ? Mi nevet érdemelne azon kormány, mely a gyarmatosítás komoly előhatárzatait alá nem rendelné a halandósági szám pontos ösmeretének, mely egyedüli mérlege valamely tartomány egészségi viszonyának ? — Valamely táj pusztító légalkata kiterjedésének, az ottani kórok természetének pontos ösmerete nélkül, hogy küldhetne ki a hadi kormány egy sereget, vagy gyarmatosítandó csapatot ? hogy tudna számukra egészségi rendszabályokról gondoskodni ? hogy lenne biztos a sikerről ? —■ Különösen az orvosnak, ki hazájától messze távozik , minden pillanatban szüksége van az orvosi földrajzra , miután az új földön új betegségekkel találkozik, melyek ott vagy helyhez kötöttek, vagy máshonnan vitettek át. Sőt, még a kevés gyakorlatú orvos is naponta felszólíttathatik, hogy tanácsot adjon például egy mellbetegnek, görvélykórosnak stb.rá nézve egészségesebb táj választása felett. Ily viszonyok között az orvosi földrajz ismeretében járatlan orvos ki lesz téve annak, hogy betegét ennek egészségi érdekével ellenkező vidékre küldje, vagy azon szomorú vallomás nyilvánítására, hogy ő csak saját helysége kórtanát ismeri. El kell pedig ezt, fájdalom, és mérni kevés kivétellel, annyira van az orvostudomány. Az orvosi földrajz tudása hivatva van a közegészségi, és politikai gazdaság kérdéseinek legmagasb szempontbóli fölvilágosítására, valamint az emberi átalános kórtan kiegészítésére. Kiki fölfoghatja, hogy az égaljhoz szokhatástól függ a gyarmatosítás nehéz feladata, és az anyaországtól többé-kevésbbé távol tájakon szolgálatra küldendő hadcsapatok kiválasztása. Számos hibák, tévedések jöttek már elő az égaljházi szokhatás kérdésénél, melynek hatásai néha igen szélesekre szabattak, néha nagyon összeszoríttattak. Cassini szerint semmi állat nem élhet 4767 méter magasságon túl a tenger színe fölött, pedig a tapasztalat megmutatá, hogy az ember közel 4800 méternyi magasságban is lakik, s hogy némely léghajósok 7000 méternyire is fölemelkedtek. Boerhave szerint a tüdővel ellátott állatok közül egy sem élhet oly légkörben, mely a vér hőmérsékletével egyenlő, t. i. 37° C.-ig is fölemelkedik: a benszülött ember a legjobb egészségnek örvend. Ellenben egy híres földrajz író Marie-Brun, állítja , „hogy az idegek, izmok, véredények minden égöv alatt kitágulván, vagy összébb szorulván , csak hamar felveszik azon rendes állapotot, mely a test által érzett meleg vagy hideg fokával aránylik.“ Abból 626 költ ki, melyet harákolás által küszöbölt ki, és mely nélkül mint a beteg állította , soha sem volt. A műtét nagy nehézségekkel vala egybekötve , melyek részint a hely szűke, a részek mély helyzete, nagy mozgékonysága és folytonos hiányingerből következtek, részint mivel a műtéti tér vér és kihányt anyagokkal szüntelen elborittatott és szívós nyálkával többször berondittatott, a műtét egy óránál tovább tartott. A csomós varrat (Knopfnacht) öt helyen részint egyenes, lyukas, részint görbe Graefeféle tökkel alkalmaztatott , miáltal a véresített hasadék-szélek tökélyes egyesítése eszközöltetett. A gyógyulás, dacára azon kedvezőtlen körülménynek, minél fogva a beteg a műtét utáni első napokban sokat köhögött, gyorsan és tökélyesen heveny hegedés által (per primam intentionem) lázas viszhatás nélkül következett. Már három nap múlva lehetett a két alsó és egy felső varratot, és négy nap múlva a többi kettőt minden káros befolyás nélkül eltávolítni. A seb az első két napon véralvadékkal , később sűrü szívós nyákkal volt befedve, mit csak szivacs és fogóval nehezen lehetett letisztitni ; a nyelv eleinte száraz volt, mert a beteg a száján lélekzett, később amint ez neki megtiltatott, nedves lett; szájbüze kellemetlen, a nyelés és beszéd igen fájdalmas volt. A beteg első héten csupán folyadékokkal, tojás-leves, tejjel tápláltatok , mi részint kávé kanállal adatott be , részint csőrével alkalmaztatott. A nyelési nehézségek már ötödik napon megszűntek , hetedik napon a beteg már pohárból ihatott, nyolcadik napon , amidőn nagyon éhezett, tejes ételt kaphatott, tizedik napon ezen kívül még bornyű becsináltat és három zsemlét költött el az egyesítésre legkevésbbé is károsan ható következmény nélkül. Ezen idő körül a seb gyógyulása már annyira haladott volt, miszerint a varratnak nyomát is alig lehetett látni ; — a mérsékelt duzzadása és csekély genyedése a közepén lévő varratnak , mely mélyebben hatolt, szinte megszűnt. — Megemlítésre méltó az, miszerint a nyelcsap , melynek két fele a műtét előtt másfél hüvelyk hosszú és igen duzzadt volt, a tökélyes egyesítés után míg a hegedési folyamat tartott mindig rövidült és végre majdnem egészen elfogyott, miáltal a szájpad-vitorla kimetszete hegyes iv-alakot nyert. Az ily szépen sükerült műtét által a nyelési működés tökélyesen helyre lett állítva, a beteg képes volt a test akármely helyzetében folyadékot nyelni, ő sokkal könnyebben ivott, és akkor nem is volt már kénytelen testének helyzetére annyit figyelni , mint a műtét előtt. A beszólás még sokáig fájdalmas maradt, de mégis jobb lett mint a műtét előtt volt , mindamellett még mindig orrhangú volt , dacára a használatba vett beszéd gyakorlatoknak, melyekre ő utasítva volt. Szabadon bocsájtatása előtt nem sokkal , mi a műtét után hat hét múlva történt, a varrat balról alsó végén a második alsó ötös táján egy gombostóroknyi kemény majdnem porcállományú csomócska képződött, mit elbocsáttatásakor sem veszített el tökélyesen , de azért nem volt igen alkalmatlan. Végül az előttünk lévő esetből a műtét kezelését illetőleg bátorkodom a következő folyományokat (corollarion) elősorolni: 1) Az egyenes tök egyesítve a görbített Dieffenbachféle tótartóval kényelmesben kezelhetők, mint a görbék, addig míg minden hasadékszélt hátulról előre egyenként kell keresztül szúrni. 2) A görbe tök egyesítve a Roux-féle egyenes tőtartóval az imént említett feltétel alatt sokkal nehezebben kezelhetők, különösen ha a tő megakad vagy ha a fogóból kiesik, annak átszúrása és kihúzása megnehezitetik vagy meg is hiúsulhat. 3) Ha pedig már több csomó köttetett és ez által a szájpad-vitorla rögzítve van, a még tán tátongó helyek utósó egyesítésére a görbített tök és egyenes főtartók nagy előnynyel használhatók. Ennél fogva igen célszerű lesz ezeket a műszerkészletnél mindig készen tartani. 4) Hogy az egyenes tök akármely görbe tőtartóba alkalmazhatók legyenek, igen célszerű, ha a tő lyuka nem úgy mint a közönséges egyesítő töknél függélyesen az ö lapjára , hanem függélyesen az ö élére készíttetik, mert ez által a széles lap a lyuk táján oly irányt kap, melynél fogva a tótartóban biztosabban tartalik és kiesését megy.