Orvosi Hetilap, 1858. október (2. évfolyam, 39-43. szám)

1858-10-10 / 40. szám

62- ben rejlik mint a számszerinti eljárásban, és a statistikai tények minden esetre alkalmasabbak az igazság kiderítésére mint az össze nem számolt tények. Az orvosi földrajz fontosan érdekli a kormányt, az egész­ségi személyzetet, az orvost. Például: mi haszna lenne a kény­szertári intézkedéseknek, ha ezeknek alapul nem szolgálna a földrajzi határok pontos ösmerete, és a betegségek terjedési módja, mely azon zárrendszer felállítását indokold ? Mi nevet érdemelne azon kormány, mely a gyarmatosítás komoly előha­­tárzatait alá nem rendelné a halandósági szám pontos ösmere­­tének, mely egyedüli mérlege valamely tartomány egészségi viszonyának ? — Valamely táj pusztító légalkata kiterjedésé­nek, az ottani kórok természetének pontos ösmerete nélkül, hogy küldhetne ki a hadi kormány egy sereget, vagy gyar­matosítandó csapatot ? hogy tudna számukra egészségi rend­szabályokról gondoskodni ? hogy lenne biztos a sikerről ? —■ Különösen az orvosnak, ki hazájától messze távozik , minden pillanatban szüksége van az orvosi földrajzra , miután az új földön új betegségekkel találkozik, melyek ott vagy helyhez kötöttek, vagy más­honnan vitettek át. Sőt, még a kevés gya­korlatú orvos is naponta felszólíttathatik, hogy tanácsot adjon például egy mellbetegnek, görvélykórosnak stb.rá nézve egész­ségesebb táj választása felett. Ily viszonyok között az orvosi földrajz ismeretében járatlan orvos ki lesz téve annak, hogy betegét ennek egészségi érdekével ellenkező vidékre küldje, vagy azon szomorú vallomás nyilvánítására, hogy ő csak saját helysége kórtanát ismeri. El kell pedig ezt, fájdalom, és mérni kevés kivétellel, annyira van az orvos­tudomány. Az orvosi földrajz tudása hivatva van a közegészségi, és politikai gazdaság kérdéseinek legmagasb szempontbóli fölvi­­lágosítására, valamint az emberi átalános kórtan kiegészítésére. Kiki fölfoghatja, hogy az égaljhoz szokhatástól függ a gyar­matosítás nehéz feladata, és az anya­országtól többé-kevésbbé távol tájakon szolgálatra küldendő hadcsapatok kiválasztása. Számos hibák, tévedések jöttek már elő­ az égaljházi szokhatás kérdésénél, melynek hatásai néha igen szélesekre szabattak, néha nagyon összeszoríttattak. Cassini szerint semmi állat nem élhet 4767 méter magasságon túl a tenger színe fölött, pedig a tapasztalat megmutatá, hogy az ember közel 4800 mé­ternyi magasságban is lakik, s hogy némely léghajósok 7000 méternyire is fölemelkedtek. Boerhave szerint a tüdővel ellátott állatok közül egy sem élhet oly légkörben, mely a vér hőmérsékletével egyenlő, t. i. 37° C.-ig is fölemelkedik: a ben­­szülött ember a legjobb egészségnek örvend. Ellenben egy hí­res földrajz író Marie-Brun, állítja , „hogy az idegek, iz­mok, véredények minden égöv alatt kitágulván, vagy összébb szorulván , csak hamar felveszik azon rendes állapotot, mely a test által érzett meleg vagy hideg fokával aránylik.“ Abból 626 költ ki, melyet harákolás által küszöbölt ki, és mely nél­kül mint a beteg állította , soha sem volt. A műtét nagy nehézségekkel vala egybekötve , me­lyek részint a hely szűke, a részek mély helyzete, nagy mozgékonysága és folytonos hiányingerből következtek, részint mivel a műtéti tér vér és kihányt anyagokkal szün­telen elborittatott és szívós nyálkával többször berondit­­tatott, a műtét egy óránál tovább tartott.­­ A csomós varrat (Knopfnacht) öt helyen részint egyenes, lyukas, részint görbe Graefeféle tökkel alkalmaztatott , mi­által a véresített hasadék-szélek tökélyes egyesítése eszközölte­tett. A gyógyulás, dacára azon kedvezőtlen körülménynek, minél fogva a beteg a műtét utáni első napokban sokat köhögött, gyorsan és tökélyesen heveny hegedés által (per primam intentionem) lázas viszhatás nélkül követke­zett. Már három nap múlva lehetett a két alsó és egy felső varratot, és négy nap múlva a többi kettőt minden káros befolyás nélkül eltávolítni. A seb az első két napon véralvadékkal , később sűrü szívós nyákkal volt befedve, mit csak szivacs és fogóval nehezen lehetett letisz­­titni ; a nyelv eleinte száraz volt, mert a beteg a száján lélekzett, később a­mint ez neki megtiltatott, nedves lett; szájbüze kellemetlen, a nyelés és beszéd igen fájdalmas volt. A beteg első héten csupán folyadékokkal, tojás-le­ves, tejjel tápláltatok , mi részint kávé kanállal adatott be , részint csőrével alkalmaztatott.­­ A nyelési nehéz­ségek már ötödik napon megszűntek , hetedik napon a beteg már pohárból ihatott, nyolcadik napon , a­midőn nagyon éhezett, tejes ételt kaphatott, tizedik napon ezen kívül még bornyű becsináltat és három zsemlét költött el az egyesítésre legkevésbbé is károsan ható következmény nélkül. Ezen idő körül a seb gyógyulása már annyira hala­dott volt, miszerint a varratnak nyomát is alig lehetett látni ; — a mérsékelt duzzadása és csekély genyedése a közepén lévő varratnak , mely mélyebben hatolt, szinte megszűnt. — Megemlítésre méltó az, miszerint a nyel­­csap , melynek két fele a műtét előtt másfél hüvelyk hosszú és igen duzzadt volt, a tökélyes egyesítés után míg a hegedési folyamat tartott mindig rövidült és végre majd­nem egészen elfogyott, mi­által a szájpad-vitorla ki­metszete hegyes iv-alakot nyert. Az ily szépen sükerült műtét által a nyelési működés tökélyesen helyre lett állítva, a beteg képes volt a test akármely helyzetében folyadékot nyelni, ő sokkal kön­nyebben ivott, és akkor nem is volt már kénytelen testé­nek helyzetére annyit figyelni , mint a műtét előtt. A be­szólás még sokáig fájdalmas maradt, de még­is jobb lett mint a műtét előtt volt , mindamellett még mindig orr­­hangú volt , dacára a használatba vett beszéd gyakorla­toknak, melyekre ő utasítva volt. Szabadon bocsájtatása előtt nem sokkal , mi a műtét után hat hét múlva történt, a varrat balról alsó végén a második alsó ötös táján egy gombostó­roknyi kemény majdnem porcállományú csomócska képződött, mit elbo­­csáttatásakor sem veszített el tökélyesen , de azért nem volt igen alkalmatlan. Végül az előttünk lévő esetből a műtét kezelését il­letőleg bátorkodom a következő folyományokat (corolla­­rion) elősorolni: 1) Az egyenes tök egyesítve a görbített Dieffen­­bachféle tótartóval kényelmesben kezelhetők, mint a gör­bék, addig míg minden hasadék­szélt hátulról előre egyen­ként kell keresztül szúrni. 2) A görbe tök egyesítve a Roux-féle egyenes tő­tartóval az imént említett feltétel alatt sokkal nehezebben kezelhetők, különösen ha a tő megakad vagy ha a fogóból kiesik, annak átszúrása és kihúzása megnehezitetik vagy meg is hiúsulhat. 3) Ha pedig már több csomó köttetett és ez által a szájpad-vitorla rögzítve van, a még tán tátongó helyek utósó egyesítésére a görbített tök és egyenes főtartók nagy előnynyel használhatók. Ennél fogva igen célszerű lesz ezeket a műszerkészletnél mindig készen tartani. 4) Hogy az egyenes tök akármely görbe tőtartóba alkalmazhatók legyenek, igen célszerű, ha a tő lyuka nem úgy mint a közönséges egyesítő töknél függélyesen az ö lapjára , hanem függélyesen az ö élére készíttetik, mert ez által a széles lap a lyuk táján oly irányt kap, melynél fogva a tótartóban biztosabban tartalik és kiesését megy.­

Next