Orvosi Hetilap, 1859. január (3. évfolyam, 1-5. szám)

1859-01-16 / 3. szám

3. n. Dr. MARKUSOVSZKY L. MÜLLER EMIL, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomót M. Van»TM a«i­­s 'far évfolyam. I m «---1 ■ = ■ ■ TM--1--- ' *""" —-------L— ■ - ‘--— --m Tartalom : Pótlék a végbéli szám gyógyitásához. Dr. Bókai J. gyermekkórházi főorvostól. — S­k­o­d­a t­a­n­á­r k­ó­r­o­d­á­j­a. A hagy­­mát. (Vége.) Közli Fürst Lajos. — Egy titkolt szülésről. Orvosi törvényszéki eset. Közli Dr. Weninger J. — Gyógy­szertani közl­emények­ — Lapszemelvények. Tárcza : Dr. Batizfalvi S. sebészi és orthopaediai magán gyógyintézete Pesten. — Dr. Menges P. Tormay Jr. statistikai munkálatairól. — A pesti egyetem 1858/1. első félévi tanulóinak statistikája. — Pályázatok. Pest, 1859. JEMtaslatás­­ára: helyben 4 fr. 50 kr. egészév 9 fr vidéken felevő fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapon ült­­ő közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 14 uj krert Januar 16. Megjelenik minden V&eárnep klegrendelkttni minden es. kir. posta-hivatalnai, a szet imp­­­tone)­njtér 10-dik szám, és a kiadónál Domb­yn-vtcza 12-dik »zárt. ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. PÓTLÉK A VÉGBÉLISZÁM GYÓGYÍTÁSÁHOZ Dr. Bókai János pesti sz. gyermekkórházi főorvostól. Épen midőn a végbéliszamról gyermekeknél szó­ló czikkem vége már sajtó alatt vala, vettem a „J­o­ur­nal für Kinderkrankheiten“ 1858—ki novem­ber—decemberi, és 1859—ki január és februáriusi két füzetét, melyekben a végbéliszámra vonatkozó né­hány — nevezetesen gyógytani — adatra akadtam. Első két közlésemben saját tapasztalataimon alapuló nézeteimet tárgyalván , e pótlékban mások nézeteit és észleleteit akarom — saját megjegyzéseimmel kísére­tében — röviden érinteni : c­élom lévén a t. olvasó­nak e tárgyról minél kimerítőbbet nyújtani. A nov.­decemberi füzetben Salmon londoni kór­házi orvos a végbéliszám ismétlődésének meggátlá­­sára, gyermekeknél úgy mint felnőtteknél , a has­fekvést ajánlja székürülés alkalmával, állítván, hogy az eretetés ily helyzetben lehetetlenné válik, a végbél pedig igen ritkán száll lejebb. Bizonyos idő múlva a illető részek petyhüdtsége, mely a lejebb szá­lásnak kedvezett, elmúlik, s a baj magától enyészik el. De egyúttal összehúzó csőréket is alkalmaz és pe­dig a tímsóolvadékon kívül — más összehúzó ásvány­szerek mellőzésével — cser- (quercus), ratanhia- s hasonló növény­főzeteket. Részemről azt vélem, hogy eme ajánlott szék­­ürü­lésnek­ helyzete a testnek nem bir előnynyel az általam említett felett, egyéb kellemetlenségeit, főleg nagyobb gyermekeknél vagy felnőtteknél , számba sem véve. Tökéletes siker pedig , a nagyobb fokú iszámoknál (felosztásom szerint) alig­ha észleltetett. Quain ártalmasaknak tartja az összehúzó cse­rékét és csak ilyszerű borogatásokat ajánl. Duchaussoy a szorítas (strychnium) külső használata mellett szól, midőn azt a seggnyílás tő­szomszédságába illesztett 2 — 3 kis hólyagzó tapasz sebhelyeire alkalmazza kenőcs alakban. Athol Johnson e szert a londoni gyermekkórházban megkísértvén , az említett tájoni sebhelyekre — Yio szemer strychniumot alkalmazott, s egy 2 éves sovány görvélyes gyermeknél, kinél az iszom több hónaptól szokásosan ismétlődött s 1 hüv. hosszú, a zár­­izom pedig oly tág vola , hogy azon 2 ujjal lehetett behatni, e szer 4 napi külső használata után a baj elein­­tén ritkábban s kisebb fokban ismétlődött, később egészen elmaradt. Hasonlót tapasztalt egy 4 éves le­ánykánál is. Ezen kedvező eredmény daczára is John­son e szert átalában nem ajánlja, minthogy egy ízben használata alatt rángásokat is idézett elő; ellen­ben nagy súlyt fektet heveny és könnyebb esetekben a béthuzam szabályozására , zsongitó és összehúzó csevékre , nagyobb fokú végbéliszámoknál az utóbb említendő Gr­u­e­r­s­a­n­t-féle égetéseknek ad elsőbb­séget. Értekezésemben az előesett végbélrész pokolkö­­vek­ étetéseit nem említem, jóllehet ezen gyógymódot kísérlet gyanánt múlt évben a gyermek­kórházban alkalmaztam, de minthogy e gyermekgyógyászati füzetekben azt találom, hogy hasonló kísérletek má­sok, nevezetesen a Bartholomaus kórházban Lloyd által is tétettek, annak megemlítését el nem mulaszt­hatom. A kórházban szerelt 3­­4 éves fiúcskának vég­­béliszáma 2­­ a hüv. hosszú volt s szokásosan 1 évig majd minden székü­ritéssel ismétlődött, úgy, hogy visszahelyeztetése mindannyiszor szükségessé vált. A baj a bélhurut ellen alkalmazott, szerekre javulást nem mutatván , az előesett részek egész felületét, a segg­nyilás széleitől az iszam nyílásáig, pokolkővel edzet­tem, s olajjali bekenés után, az iszamot a szokott mó­don ujjaimmal visszahelyeztem. E kezelés a kórházi segédorvos urak által 4 nap alatt 2 ízben ismételtetett; arra az iszam valamivel kisebb lett ugyan, de egészen el nem múlt, miért is egy héttel később nehány segg­­redő kimetszéséhez fogtam, mely műtét után az iszam többé nem jelentkezett s a gyermek gyógyultan bo­­csátatott el a második hét végével azon utasítással, hogy bajának utólagi föllépésénél ismét kórodánkba folyamodjék, mi azonban eddig nem történt. Kísér­leteimet e tekintetben folytatni fogom s az eredményt közölni el nem mulasztandom. Az eddigi egy esetre ítéletet állapítani nem akarván , ezen kezelésről ezik.

Next