Orvosi Hetilap, 1859. január (3. évfolyam, 1-5. szám)
1859-01-16 / 3. szám
3. n. Dr. MARKUSOVSZKY L. MÜLLER EMIL, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomót M. Van»TM a«is 'far évfolyam. I m «---1 ■ = ■ ■ TM--1--- ' *""" —-------L— ■ - ‘--— --m Tartalom : Pótlék a végbéli szám gyógyitásához. Dr. Bókai J. gyermekkórházi főorvostól. — Skoda tanár kórodája. A hagymát. (Vége.) Közli Fürst Lajos. — Egy titkolt szülésről. Orvosi törvényszéki eset. Közli Dr. Weninger J. — Gyógyszertani közlemények — Lapszemelvények. Tárcza : Dr. Batizfalvi S. sebészi és orthopaediai magán gyógyintézete Pesten. — Dr. Menges P. Tormay Jr. statistikai munkálatairól. — A pesti egyetem 1858/1. első félévi tanulóinak statistikája. — Pályázatok. Pest, 1859. JEMtaslatására: helyben 4 fr. 50 kr. egészév 9 fr vidéken felevő fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapon ültő közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 14 uj krert Januar 16. Megjelenik minden V&eárnep klegrendelkttni minden es. kir. posta-hivatalnai, a szet imptone)njtér 10-dik szám, és a kiadónál Dombyn-vtcza 12-dik »zárt. ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. PÓTLÉK A VÉGBÉLISZÁM GYÓGYÍTÁSÁHOZ Dr. Bókai János pesti sz. gyermekkórházi főorvostól. Épen midőn a végbéliszamról gyermekeknél szóló czikkem vége már sajtó alatt vala, vettem a „Journal für Kinderkrankheiten“ 1858—ki november—decemberi, és 1859—ki január és februáriusi két füzetét, melyekben a végbéliszámra vonatkozó néhány — nevezetesen gyógytani — adatra akadtam. Első két közlésemben saját tapasztalataimon alapuló nézeteimet tárgyalván , e pótlékban mások nézeteit és észleleteit akarom — saját megjegyzéseimmel kíséretében — röviden érinteni : célom lévén a t. olvasónak e tárgyról minél kimerítőbbet nyújtani. A nov.decemberi füzetben Salmon londoni kórházi orvos a végbéliszám ismétlődésének meggátlására, gyermekeknél úgy mint felnőtteknél , a hasfekvést ajánlja székürülés alkalmával, állítván, hogy az eretetés ily helyzetben lehetetlenné válik, a végbél pedig igen ritkán száll lejebb. Bizonyos idő múlva a illető részek petyhüdtsége, mely a lejebb szálásnak kedvezett, elmúlik, s a baj magától enyészik el. De egyúttal összehúzó csőréket is alkalmaz és pedig a tímsóolvadékon kívül — más összehúzó ásványszerek mellőzésével — cser- (quercus), ratanhia- s hasonló növényfőzeteket. Részemről azt vélem, hogy eme ajánlott székürülésnek helyzete a testnek nem bir előnynyel az általam említett felett, egyéb kellemetlenségeit, főleg nagyobb gyermekeknél vagy felnőtteknél , számba sem véve. Tökéletes siker pedig , a nagyobb fokú iszámoknál (felosztásom szerint) aligha észleltetett. Quain ártalmasaknak tartja az összehúzó cserékét és csak ilyszerű borogatásokat ajánl. Duchaussoy a szorítas (strychnium) külső használata mellett szól, midőn azt a seggnyílás tőszomszédságába illesztett 2 — 3 kis hólyagzó tapasz sebhelyeire alkalmazza kenőcs alakban. Athol Johnson e szert a londoni gyermekkórházban megkísértvén , az említett tájoni sebhelyekre — Yio szemer strychniumot alkalmazott, s egy 2 éves sovány görvélyes gyermeknél, kinél az iszom több hónaptól szokásosan ismétlődött s 1 hüv. hosszú, a zárizom pedig oly tág vola , hogy azon 2 ujjal lehetett behatni, e szer 4 napi külső használata után a baj eleintén ritkábban s kisebb fokban ismétlődött, később egészen elmaradt. Hasonlót tapasztalt egy 4 éves leánykánál is. Ezen kedvező eredmény daczára is Johnson e szert átalában nem ajánlja, minthogy egy ízben használata alatt rángásokat is idézett elő; ellenben nagy súlyt fektet heveny és könnyebb esetekben a béthuzam szabályozására , zsongitó és összehúzó csevékre , nagyobb fokú végbéliszámoknál az utóbb említendő Gruersant-féle égetéseknek ad elsőbbséget. Értekezésemben az előesett végbélrész pokolkövek étetéseit nem említem, jóllehet ezen gyógymódot kísérlet gyanánt múlt évben a gyermekkórházban alkalmaztam, de minthogy e gyermekgyógyászati füzetekben azt találom, hogy hasonló kísérletek mások, nevezetesen a Bartholomaus kórházban Lloyd által is tétettek, annak megemlítését el nem mulaszthatom. A kórházban szerelt 34 éves fiúcskának végbéliszáma 2 a hüv. hosszú volt s szokásosan 1 évig majd minden széküritéssel ismétlődött, úgy, hogy visszahelyeztetése mindannyiszor szükségessé vált. A baj a bélhurut ellen alkalmazott, szerekre javulást nem mutatván , az előesett részek egész felületét, a seggnyilás széleitől az iszam nyílásáig, pokolkővel edzettem, s olajjali bekenés után, az iszamot a szokott módon ujjaimmal visszahelyeztem. E kezelés a kórházi segédorvos urak által 4 nap alatt 2 ízben ismételtetett; arra az iszam valamivel kisebb lett ugyan, de egészen el nem múlt, miért is egy héttel később nehány seggredő kimetszéséhez fogtam, mely műtét után az iszam többé nem jelentkezett s a gyermek gyógyultan bocsátatott el a második hét végével azon utasítással, hogy bajának utólagi föllépésénél ismét kórodánkba folyamodjék, mi azonban eddig nem történt. Kísérleteimet e tekintetben folytatni fogom s az eredményt közölni el nem mulasztandom. Az eddigi egy esetre ítéletet állapítani nem akarván , ezen kezelésről ezik.