Orvosi Hetilap, 1859. szeptember (3. évfolyam, 36-39. szám)
1859-09-11 / 37. szám
593 Noha vannak oly esetek, hol a rostdagos méh fogamzásra képes, átalában mégis fel kell tennünk, hogy a nagyobb tertelmű rostdagok terméketlenséget okoznak, mert ha fogamzás történik is, a daganat által okozott, s a méh életi vérbősége által még öregbedett vérzések gyakori okai az elvetéléseknek. Gyógymód (therapia). Legczélszerűbb a gyógymódra nézve a felszívódást eszközlő gyógyeljárás; főleg az iblanynak és készítményeinek külső és belső adagolása ; az iblany és bűzeny (bromium) tartalma mint a kreuznachi, kissingeni, reichenhalli és a tengeri fürdők. Azonban megjegyzendő : mikép egy valódi rostdagot ezek használata nem fog teljesen eloszlatni vagy eltávolítani, hanem a méh állományának duzzadságát és vérbőségét csökkentve , a nyomás által okozandott nedélyeket és fájdalmakat kisebbítendi. A fürdők hatását elősegítendi az iblany és bűzenytartalmú kenőcsöknek a dag környékén bedörzsölése. A méhfalak lelohadását lényegesen előmozdítandják gyakrabban ismételt helybeli vérbocsátások, különösen a havi tisztulást megelőzni szokott időszaki méhvértorlódásoknál. Ha a fájdalmakat csilapítni (miután gyökeres gyógymódot nem ismerünk) nem sikerül, akkor palástoló gyógymódot követünk. Ha vérzésekre a hajlam nincs jelen, langy fürdőket rendelünk; ellenkező esetben , bódító (narcoticus) szerekhez folyamodunk , melyeket belsőleg kenőcs vagy allövet alakjában alkalmazunk. Nagyobb fokú vérzéseknél hideg , s valamely vérzés-csilapító (timsó) szer olvadékávali befecskendéseket, végső esetben a már többször említett hüvelytömeszelést alkalmazzuk. Belsőleg savakat , anyarozsot (secale cornutum) ratamhát csersavat (tanninum) adhatunk , allövetül pedig anyarozs-forrázatot (infusum sec. corn.). A csak ritkán hiányzó takaros kifolyások ellen legnagyobb tisztaságot, befecskendéseket és ülő fürdőket alkalmaztatunk. A némelykor fellépő körülírt hashártyalábok (peritonellis circumscripta) ellen oszlató pépborogatások, langy fürdők, bóditó szerek s nehány nadálynak a hüvelyes részret alkalmazása a legczélszerübb; — hatályos blobellenes gyógymódot, nevezetesen átalános vérbocsátásokat annál kevésbbé fogunk igénybe venni , minthogy ezeknek alkalmazását az egyidejűleg jelenlevő vérhiány és kimerültség tiltják. Műleges eltávolíttatásuk mindeddig jó sikert nem mutatott, Itosz indulatu álképletek a rákok (Krebse). A rosz indulatu álképletek meghatározását feljebb (lásd „OHL.“ 1859. 13 sz. 204-dik lapon) maradtak; — e helyen csupán a méhrákról értekezendünk. Méh rák (carcinoma uteri). Kórkép. — A méh azon szerv , mely rákos elfajulásoknak leggyakrabban szolgál székhelyül. — A rák a legtöbb esetben eseteg lép fel a méhben ; előfordul azonban másodlag is, különösen előrement hashártya-, petefészek- , hüvely-, végbél-, sőt távolabb eső szervek rákos hajainál is. A rákos elfajulás a méhben majdnem kizárólag velősrák (velőtapló — cancer medullaris, fungus medullaris) alakjában jelenik meg, vagy legalább is a puha és rostos rákok (cancer fibrosus) közötti alakokban , csak ritkán az utóbbiban, vagy az üreges alakúban (cane alveolaris). — Míg a másodlagos velőszák a méh minden részén és táján felütheti tanyáját , addig az elsődleges — csak igen gyér kivételekkel — mindenkor a hüvelyes részt támadja meg először , s itt közönségesen terjedelmes s egyarányos beszüremkedést, ritkán körülírt csomókat képez. Ennek folytán a hüvelyes rész már kezdettől fogva tömegében annyira növekedik, hogy a rendesnél 2—5, sőt még többszörte is nagyobb lesz ; ezen változás közben az egyik vagy másik méhszájajak feltűnőleg vastagabb és duzzadtabbá, s lassankint egy aránytalan göröngyös felületűvé válik; — továbbá öszszállása (consistentia) is megváltozik, mely különböző, t. i. itt-ott keményebb, itt-ott pedig lágyabbnak észleltetik. A fakhártya közönségesen korábban áttörik, mint a beszüremkedés a méhnyaknak hüvelyen kivüli részében előbbre haladott volna. Az ilykép támadott fekély rendesen tölcsér alakú, egy aránytalan fölszinnel, igen roncsolt alappal, rendetlen szélekkel, kemény és (göröngyös) koporjas környékkel; — a fekély fölszine, szürkés-zöld hámlattal (detritus) vagy véres övvel van elárasztva. A nyílt fekély fölszínén különböző alakú, igen vérdús, világos vagy sötét-vörös színezetű ,s könnyen vérző bujálkodások erednek , melyek belseje kötszövetből és számos a kötszövetbe szőtt sejtek és magokból áll ; — a rákos daganat egyúttal feljebb hatol. — E rákos bujálkodás azonban igen gyakran kisebb vagy nagyobb helyre korlátolódik; a többi részek pedig a folyton tartó fekélyedés következtében nagy fokú anyagveszteséget szenvednek. — Korábban , későbben a fekély bujálkodások bűzös véres évvé bomlanak fel; az azokban tartalmazott s épen maradt szövetelemek kiürülnek , s új kinövések által pótoltatnak. A szerint a mint az éves szétbomlás (szétmállás) korábban vagy későbben lép föl, és a felbomlás vagy bujálkodás túlsúlyának különbözősége szerint a rákos daganat mekkorasága szerfelett változik. Némely esetben épen semmi kinövések sem képződnek a fekély felületén, hanem a méh elroncsolódása (elpusztulása) gyorsan halad alulról felfelé. A hüvelyes rész rákos daganatai rendesen nem szoknak nagyra nőni; némelykor azonban mégis oly terjedelmesekké válnak, mikép nemcsak a hüvely felső részletét töltik ki, hanem egészen a hüvelybemenetig lenyúlnak. Az utóbbi esetekben mindazáltal az elevesedési korfolyam elég gyorsan túlnyomó lesz arra nézve, hogy a hüvelyes rész egy tág, rendetlen s megfordított tölcsér-alakká változhassék, melynek szűkebb nyílása a méhűrhöz annál közelebb esik mennél feljebb terjed a beszűrödés és eresedés. — Ilyenképen aztán lassankint az egész méhnyak elroncsoltatik ; s hogyha a beszűrődés a méh belső szájadékánál nem határozódik (amint ez igen gyakran történni szokott), akkor a méhtest nagyobbrészt , sőt egyes esetekben majdnem az egész szerv (egészen a fenekéig) is elvész. Ezen időszakban a méh külborítékának gyuladásai is beköszöntenek, melyeknek következtében a végbéllel, húgyhólyaggal , s a petefészekkeli összenövések létesülnek. — A rák a szomszéd szervekre is elterjed, először is a hüvelyes részről a hüvelyre ; később a húgyhólyag hátsó, —s a végbél mellső falára, ritkábban a méhkürtökre , petefészkekre, és a hashártyára. Rendesen a betegségben részt vesznek a medencze , lágyéktáj , s a gerincz oszlop körüli nyirkmirigyek; némelykor az izmok, véredények, idegek, s a medencze csontjai is ; — a szomszéd szervek beszűrődése szintén eresedésbe megy át, s így különböző sipolyjáratok származnak, melyek a méhnyakból, hüvelyből a húgyhólyagba , végbélbe s a medencze kötszövetébe vezetnek , s a legroszabb esetben egy idomtalan üreggé válnak , melynek falait az elroncsolt szervek maradványai, s a rákos fekélyek felületei képezik. Ritka esetekben Rokitanszky és Kiwisch a velős rák önkéntes meggyógyulását tapasztalták, oly módon , hogy a beszűrődés a méhnyakra korlátozva maradott, s a rákos tömeg sekélyedés útján teljesen kiküszöböltetett, a sekély felszín megtisztult és behegedt. A rákos elfajulásokba elhalt nők hullájában a boncsvizsgálat más szervekben is rákos lerakodásokat fedezett fel. A velős rák a méh egy magasabban fekvő részéből ritkább esetekben szokott csak kiindulni, ekkor is többnyire csak a méhtest legalsó részletéből; innét terjed aztán lefelé. A méhtest legnagyobb része csak kivételképen szokott először beszüremkedni, miáltal az majdnem oly terjedelművé lesz , mint a terhességnél. A fekélyedés itt is a rakhártyán veszi kezdetét. A velős rák rendesen kétszerre nagyobb számmal fordul elő, mint a rostos rák. Ez utóbbi is rendesen a hüvelyes részből indul ki, s az előbbitől keménysége , kisebb tertelme , és lassú lefolyása által különbözik; s épen azon oknál fogva, 37 * 594