Orvosi Hetilap, 1859. szeptember (3. évfolyam, 36-39. szám)

1859-09-11 / 37. szám

593 Noha vannak oly esetek, hol a rostdagos méh fogam­zásra képes, átalában még­is fel kell tennünk, hogy a nagyobb tertelmű rostdagok terméketlenséget okoznak, mert ha fo­gamzás történik is, a daganat által okozott, s a méh életi vérbősége által még öregbedett vérzések gyakori okai az el­vetéléseknek. Gyógymód (therapia). Legczélszerűbb a gyógymódra nézve a felszívódást eszközlő gyógy­eljárás; főleg az iblany­­nak és készítményeinek külső és belső adagolása ; az iblany és bűzeny (bromium) tartalma mint a kreuznachi, kissingeni, reichenhalli és a tengeri fürdők. Azonban megjegyzendő : mi­kép egy valódi rostdagot ezek használata nem fog teljesen eloszlatni vagy eltávolítani,­­ hanem a méh állományának duzzadságát és vérbőségét csökkentve , a nyomás által oko­­zandott nedélyeket és fájdalmakat kisebbítendi. A fürdők ha­tását elősegítendi az iblany és bűzenytartalmú kenőcsöknek a dag környékén­ bedörzsölése. A méhfalak lelohadását lénye­gesen előmozdítandják gyakrabban ismételt helybeli vérbo­csátások, különösen a havi tisztulást megelőzni szokott idő­szaki méhvértorlódásoknál.­­ Ha a fájdalmakat csilapítni (miután gyökeres gyógymódot nem ismerünk) nem sikerül, akkor palástoló gyógymódot követünk. Ha vérzésekre a haj­lam nincs jelen, langy fürdőket rendelünk; ellenkező eset­ben , bódító (narcoticus) szerekhez folyamodunk , melyeket belsőleg kenőcs vagy allövet alakjában alkalmazunk. Nagyobb fokú vérzéseknél hideg , s valamely vérzés-csilapító (timsó) szer olvadékávali befecskendéseket, végső esetben a már többször említett hüvelytömeszelést alkalmazzuk. Belsőleg savakat , anyarozsot (secale cornutum) ratam­hát csersavat (tanninum) adhatunk , allövetül pedig anyarozs-forrázatot (in­fusum sec. corn.). A csak ritkán hiányzó takaros kifolyások ellen legna­gyobb tisztaságot, befecskendéseket és ülő fürdőket alkal­maztatunk. A némelykor fellépő körülírt hashártyalábok (peritonel­­lis circumscripta) ellen oszlató pépborogatások, langy fürdők, bóditó szerek s nehány nadálynak a hüvelyes részret alkalma­zása a legczélszerübb; — hatályos b­lobellenes gyógymódot, nevezetesen átalános vérbocsátásokat annál kevésbbé fogunk igénybe venni , minthogy ezeknek alkalmazását az egyidejű­leg jelenlevő vérhiány és kimerültség tiltják. Műleges eltávolíttatásuk mindeddig jó sikert nem mu­tatott, Itosz in­dulatu álképletek a rákok (Krebse). A rosz indulatu álképletek meghatározását feljebb (lásd „OHL.“ 1859. 13 sz. 204-dik lapon) maradtak; — e helyen csupán a méhrákról értekezendünk. Méh rák (carcinoma uteri). Kórkép. — A méh azon szerv , mely rákos elfajulá­soknak leggyakrabban szolgál székhelyül. — A rák a legtöbb esetben e­­­s­e­t­­­e­g lép fel a méhben ; előfordul azonban másodlag is, különösen előrement hashártya-, petefé­szek- , hüvely-, végbél-, sőt távolabb eső szervek rákos ha­jainál is.­­ A rákos elfajulás a méhben majdnem kizárólag velősrák (velőtapló — cancer medullaris, fungus me­dullaris) alakjában jelenik meg, vagy legalább is a puha és rostos rákok (cancer fibrosus) közötti alakokban , csak rit­kán az utóbbiban, vagy az üreges alakúban (cane alveolaris). — Míg a másodlagos velőszák a méh minden részén és táján felütheti tanyáját , addig az elsődleges — csak igen gyér ki­vételekkel — mindenkor a hüvelyes részt támadja meg elő­ször , s itt közönségesen terjedelmes s egyarányos beszürem­­kedést, ritkán körülírt csomókat képez. Ennek folytán a hü­velyes rész már kezdettől fogva tömegében annyira növekedik, hogy a rendesnél 2—5, sőt még többszörte is nagyobb lesz ; ezen változás közben az egyik vagy másik méhszájajak feltű­­nőleg vastagabb és duzzadtabbá, s lassankint egy aránytalan göröngyös felületűvé válik; — továbbá öszszállása (consis­tentia) is megváltozik, mely különböző, t. i. itt-ott kemé­nyebb­, itt-ott pedig lágyabbnak észleltetik. A fakhártya közönségesen korábban áttörik, mint a be­­szüremkedés a méhnyaknak hüvelyen kivüli részében előbbre haladott volna. Az ilykép támadott fekély rendesen tölcsér alakú, egy aránytalan fölszinnel, igen roncsolt alappal, ren­detlen szélekkel, kemény és (göröngyös) koporjas környékkel; — a fekély fölszine, szürkés-zöld hámlattal (detritus) vagy véres övvel van elárasztva. A nyílt fekély fölszínén különböző alakú, igen vérdús, világos vagy sötét-vörös színezetű ,­­­s könnyen vérző bujálkodások erednek , melyek belseje köt­­szövetből és számos a kötszövetbe szőtt sejtek­ és magok­ból áll ; — a rákos daganat egy­úttal feljebb hatol. — E rákos bujálkodás azonban igen gyakran kisebb vagy na­gyobb helyre korlátolódik; a többi részek pedig a folyton tartó fekélyedés következtében nagy fokú anyagveszteséget szenvednek. — Korábban , későbben a fekély bujálkodások bűzös véres évvé bomlanak fel; az azokban tartalmazott s épen maradt szövetelemek kiürülnek , s új kinövések által pótoltatnak. A szerint a mint az éves szétbomlás (szét­­mállás) korábban vagy későbben lép föl, é­s a felbomlás vagy bujálkodás túlsúlyának különbözősége szerint a rákos daganat mekkorasága szerfelett változik.­­ Némely esetben épen semmi kinövések sem képződnek a fekély felületén, ha­nem a méh elroncsolódása (elpusztulása) gyorsan halad alul­ról felfelé. A hüvelyes rész rákos daganatai rendesen nem szoknak nagyra nőni; némelykor azonban még­is oly terjedel­mesekké válnak, mikép nemcsak a hüvely felső részletét töl­tik ki, hanem egészen a hüvelybemenetig lenyúlnak. Az utóbbi esetekben mindazáltal az elevesedési korfolyam elég gyorsan túlnyomó lesz arra nézve, hogy a hüvelyes rész egy tág, ren­detlen s megfordított tölcsér-alakká változhassék, melynek szűkebb nyílása a méhűrhöz annál közelebb esik mennél fel­jebb terjed a beszűrödés és eresedés. — Ilyenképen aztán lassankint az egész méhnyak elroncsoltatik ; s hogyha a be­­szűrődés a méh belső szájadékánál nem határozódik (a­mint ez igen gyakran történni szokott), akkor a méhtest nagyobb­részt , sőt egyes esetekben majdnem az egész szerv (egészen a fenekéig) is elvész. Ezen időszakban a méh külborítékának gyuladásai is bekö­szöntenek, melyeknek következtében a vég­béllel, húgyhólyaggal , s a petefészekkeli összenövések léte­sülnek. — A rák a szomszéd szervekre is elterjed, először is a hüvelyes részről a hüvelyre ; később a húgyhólyag hátsó, —­s a végbél mellső falára, ritkábban a méhkürtökre , pete­fészkekre, és a hashártyára. Rendesen a betegségben részt vesznek a medencze , lágyéktáj , s a gerincz oszlop körüli nyirkmirigyek; némelykor az izmok, véredények, idegek, s a medencze csontjai is ; — a szomszéd szervek beszűrődése szintén eresedésbe megy át, s így különböző sipolyjáratok származnak, melyek a méhnyakból, hüvelyből a húgyhólyag­ba , végbélbe s a medencze kötszövetébe vezetnek , s a leg­­roszabb esetben egy idomtalan üreggé válnak , melynek fa­lait az elroncsolt szervek maradványai, s a rákos fekélyek felületei képezik. Ritka esetekben Rokitanszky és Kiwisch a velős rák önkéntes meggyógyulását tapasztalták, oly mó­don , hogy a beszűrődés a méhnyakra korlátozva maradott, s a rákos tömeg sekélyedés útján teljesen kikü­szöböltetett, a sekély felszín megtisztult és behegedt. A rákos elfajulásokba elhalt nők hullájában a boncsvizsgálat más szervekben is rá­kos lerakodásokat fedezett fel. A velős rák a méh egy magasabban fekvő részéből rit­kább esetekben szokott csak kiindulni, ekkor is többnyire csak a méhtest legalsó részletéből; innét terjed aztán lefelé.­­ A méhtest legnagyobb része csak kivételképen szokott először beszüremkedni, mi­által az majdnem oly terjedelművé lesz , mint a terhességnél. A fekélyedés itt is a rakhártyán veszi kezdetét. A velős rák rendesen kétszerre nagyobb számmal fordul elő, mint a rostos rák. Ez utóbbi is rendesen a hüvelyes rész­ből indul ki, s az előbbitől keménysége , kisebb tertelme , és lassú lefolyása által különbözik; s épen azon oknál fogva, 37 * 594

Next