Orvosi Hetilap, 1859. október (3. évfolyam, 40-44. szám)
1859-10-23 / 43. szám
Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a sierk«*»tenei ujtér 10-dik szám, és a kiadósál Dorottya-stva a 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat s kórbuvárlat közlönye. Dr. MARKUSOVSZKY L. MÜLLER EMIL, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. ■■■ .»«!■ 1-a %l'o 1'jp' Tartalom : Egy tanulmány a buja könyvtan köréből. Korányi Frigyes tudortól. — Töredékek a nőkózgyógyászat köréből, idom- és hely változató kórok (Vége) Dr. Maiznert. — A halálhangrés-szalag pöfeteges elfajulása. Dr. Batizfalvitól.— Gyógyszerismei közlemények. Tárcza : Új pálya és tíz tér Dr. Kún Tamástól. — Lapszemelvények. —Vegyesek, — Pályázatok. — Szerkesztői levelezés. — Adakozások, KI. si. Pest, 1859. October 23. Sldfizetési ára, melyben 4 fr. 50 fr. egészév 9 fr. vidéken félév 5 fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapot idetés kéziéviévek és Szelvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közeltetnek soronként 1-1 új krert. EGY TANULMÁNY A BUJALENYVTAN KÖRÉBŐL. Dr. Korányi Frigyestől. .. (Vége.) A harmadik a képlet miségét illető kérdésre nézve ki lehete zárni a hevenylábokat és lábterményeket, a beteg testalkata mellett a gümőkóros lerakódásokat, továbbá a rákos képleteket, az ezeket kísérni szokott heves fájdalmak és minden egyéb e gondolatra vezető pozitív tünetek hiánya folytán. Fennmaradtak mint nehezen vagy épen nem elkülöníthető esetek a barlangos dag (tumor cavernosus), s az agyban előforduló elődiek, úgy mint cysticercus és echinococcus. A barlangos dag fejlődhetik az agy minden részeiben, fejlődése igen lassú, boncztani összeillesztése olyan , hogy vértartalma nevezetes mennyiségi változatoknak lehet alávetve, s így képzelhető, hogy közönséges viszonyok közt semmi nyomási — szélhüdési — tüneteket nem okoz, míg torlódásos állapotban, nagyobbodása a szomszéd agyrészekre izgatólag hat, s másodlagos folyamatokra szolgáltathat alkalmat. A két nevezett elődi megegyezik abban, hogy környezetökben lobos folyamatra ritkán adnak alkalmat, tüneményeik nem igen szoktak az állandó, körülírt agynyomás tüneményei lenni, az általuk okozott fejfájás nem oly éles, a görcsök a nehézkór, az elmebajok őrjöngés alakjában szoktak megjelenni, mely időnkint félbenhagyó és ezen köröket részbeni elmezavar foglalja el. *) Különböznek pedig annyiban , hogy az echinococcus nagyobb terméje által állandóbb és kifejezettebb nyomási tüneményeket eredményezhet, míg a kis cysticercusnál nem annyira ilyenek, mint inkább rohamszerű, időszakosan megjelenő tünemények szoktak beállani; ezeket Stich a cysticercus összehúzódási képessségéből származtatja (mely képességet Graefe és Hirschler a szemgolyó cysticercusaiban észleltek és bemutattak), azonban Leubuscher ezen állítást alaposan megcáfolja és a rohamokat inkább új meg új cysticercusok fejlődésének tulajdonítja. Ezen különbségek azonban csak hozzávettük s számtalan körülmények által elenyésztethetők, míg mind a három idegen képlet megegyezik annyiban, hogy lassan fejlődnek, többé kevésbbé nőhetnek, helyeztetésük és nagyságuk szerint az agygyurma egy részét elenyésztetik, rohamszerű tünetekre nyújtanak alkalmat és körözetekben lobos folyamatokat feltételezhetnek. Megegyeznek végre abban, hogy a gyógyhatányok reájok semmi befolyással sincsenek, mi esetünkben annyival szomorúbb jóslatot engedett , mivel az izommeredtség, a görcsök, az izgatott állapot lobos agylágyulásra látszottak mutatni; mig az előre ment elég erélyes lábellenes eljárás eredménytelensége alig engedett reményt hogy ezen másodlagos változást is valami módon legyőzhessük. Ha a gyakorló orvos a kórbáncztan terén és a megállapított tapasztalati tények segélyével végbevitt észmiveletek által azon határozott meggyőződésre jut, hogy betege menthetlenül el van veszve, ekkor a szigorú tudományhatárok átlépésével önkénytelenül egy emberi „hátha mégis“ merül föl gondolatiban, s a legkisebb valószínűségnek is több hatalommal kell bírni tevékenysége irányára nézve, mint a lehetetlenség tudata által tevékenységét bénító bizonytalanságnak. Ily helyzetben voltunk mi betegünknél, a szigorún tudományos kórisme kimondta reá az ítéletet, legfeljebb a végrehajtás eszközei fölött lehetett némi kétség, át kelle mennünk a gyanítások terére. A beteggel úgyszólván együtt nőttünk volt föl, annak minden viszonyai és körülményei előttünk ismerve voltak, tudva volt előttünk az is, hogy hét év előtt bujakóros fekélyekben szenvedett melyek hosszú ideig szereltettek higany által; ezen fekélyek hegei meg is találtattak a makkon és maktyu belső lapján. 43 *) Egy ilyen esetet közöl Scubuscher Virchows Arch. 1849. 84 l. a bonczolatnál három cystic, találtatott az agygyurmában, kettő töpörödve , egy fris állapotban.