Orvosi Hetilap, 1859. november (3. évfolyam, 45-48. szám)
1859-11-06 / 45. szám
723 vége alatt soha oldalától nem távozott, s környezve a királyi család többi tagjaitól, kik vele fönséges házuk felejthetlen és soká próbált fejének halálos ágyánál térdeltek és keserűen sírtak. „Első nyoma azon idegbántalomnak, melyet imént leírtam s mely a hold, királyt sírba dönté, már régen vala látható, ámbátor csak ő Felsége életének utolsó 6 — 8 évében tűnt fel határozottabb s elvégre oly részt jósló jelenségekben. Senki kinek szerencséje volt ő Felsége személyéhez közeledni, és alkalma őt hosszú élete folytán mindennapi találkozásoknál megvigyázni, meg nem tagadhatta csodálkozását azon rendkivüli elmeerőtől, melylyel ő Felsége a legkülönfélébb részleteket emlékezetében tartá, s nem szűnhető meg bámulni azon sebes felfogást, tévedéstől ment ítéletet és a kifejezés azon feltűnő világosságát, mely minden beszédét jellegző. De egyszersmind lehetlen, hogy vissza ne emlékezzék, miként ő Felsége néha közepette azon beszélgetésnek , melyre minden figyelmét irányzó, szórakozottnak látszott, s gondolatait valóban más tárgyra is átvivé, s őket azokon — hogy ha csak nem zavartatok — nyugodni hagyó, közönségesen csak néhány pillanatig , de néha több perczig is; mire a beszélgetést ismét folytató, mintha az félbe sem szakasztatott volna. Ő Felsége arczvonásainak s kivált tekintetének sajátságos kifejezése ily alkalommal, s a görcsös állapot vagyis az izomrendszer hol egyik hol másik helyén ugyanakkor jelentkező önkénytelen mozgásai, valószínűvé teszik, hogy e szórakozottság, mely néha igen gyakran ismétlődött, a gondolatszerv kezdődő bántalmából eredeti. E tüneményhez, melyet az idegrendszer főszervére kelle visszavinni, társult az utolsó években, mint már említve volt, az alvégtagok izmainak növekedő gyengesége s biztossághiány a mozgás összevetésében, mint valószínű következménye valamely organikus változásnak, vagy azon szervben egyedül, melytől a mozdképesség függ, vagy abban is , mely által a mozdulatok összhangzása eszközöltetik. A doncttani vizsgálat mely most létezni fog megmutatja, váljon az idegrendszer központi részeiben van-e valamely fölfedezhető szövetváltozás, vagy a működések zavara föllépett-e a nélkül, hogy a puszta szem képes volna fölismerni székét és természetét azon változásnak , melyet hogy jelen van föl kell tennünk, midőn a szerv működése meg van zavarva. E vizsgálatnak azt is ki kellene mutatni, mily kóros változás jött létre a szív szövetében , mint oka azon rendellenes mozgásoknak, melyeknek ez életmű alkalmilag alá volt vetve. „Mielőtt e rövid jelentésemet a hold, király utolsó betegségéről befejezném , meg kell még említenem , hogy Huss és Malmsten tanárok a betegség kezdete óta a gyógyításban részt vettek, és hogy Conradi és Heiberg tanárok Norvégiából tanácskozmány végett meghivattak, miután Faye tanár, 0 Felségének norvégiai rendes testorvosa, akkor hosszabb külföldi utazáson mulatott. Említetlenül hasonlóképen nem hagyhatom, hogy 0 Felsége betegségének gyógykezelése, két hónapig az utolsó év folytán Dr. Kuylenstjernára volt bízva, annak megkisérlése végett, váljon az állati magnetismusnak (! !) nem lesz-e jótékony(s befolyása, miután a rendes orvosok kinyilatkoztatták , hogy Ő Felsége egészségének helyreállítása a művészet határin túl fekszik. ,,P. D. Liljewald, a bold. Oszkár király ő Felsége első r. testorvosa. „Stokholm július 12-én 1859. A királyi hulla, rothadás meggátlása végett, julius 9-én délutáni egy órakor, mirenyes olvadékkal fecskendezett be. Ez alkalommal következőképen íratott le „A holttest külleme. „A királyi hulla, mely a jelenlevők által azonnal megismerteték, s melynek azezvonásai nyugodt kifejezéssel bírtak, a hold, király hálószobája egyik asztalán kiterítve találtatott. „Hullamerevség csupán a jobb térd 63 lábizületben s az állkapczán létezett. „Az egész test nagy mértékben el volt soványodva. A hosszú csontok és bordák dudorai, valamint a gerinczcsigolyák tövisnyújtványai kiállottak. „Az egész hát területén s a combok hátsó felületének felső részén csekély kékes foltok voltak láthatók. „Az orr bal oldalán körülbelül másfél hüvelyknyire a hegyétől és közel a házhoz , csekély felhorzsolás volt, állítólag egy arezöntvény eltávolítása által halál után okozva. „Az alszárak mellső részén — anticrura — de kiváltkép a ballagon néhány kisebb nagyobb gombostűfej és borsó nagyságú, világosbarna folt észleltetett. E foltok hol különállottak hol összefolytak, s a bőr felszíne fölé nem emelkedtek. „A jobb oldalon, a keresztcsont alsó éle fölött, az alfél felé egy pete alakú, hüvelyknyi hosszú sötétbarna folt volt, s fölötte és összefüggésben vele egy másik sárgás valamivel nagyobb, félholdképű hasonnemű folt, mindkettő maradványa egy tökéletlenül begyógyult fekvélynek. „A bal oldalon, az imént leirt tájnak megfelelő helyen egy három hüvelyknyi hosszú és két hűv. széles, még pörkkel fedett fekvély volt jelen. ..A jobb csipcsont felett, ennek egyesülése helyén a keresztcsonttal, felszínes 3/4 hüv. hosszú felhorzsolás volt látható , s hasonló, de kisebb felhorzsolások a hat alsó (hát és ágyék) csigolya tövises nyujtványain is voltak jelen. „Ezen megtekintés után a bal fejütér nyittatott meg , és űrébe a szív felé befecskendett 1/4 font tisztán kimosott mireny (arsen), 4 font lepárolt víz , és 5 font illatos olajokkal kevert tisztított terpetinszesz. A bőrbe tett metszés azután bevarratott s a királyi hulla az ágyba visszahelyeztetett. „In fidem protocolli. Dr A. Hilarion Wi strand. Miután a test külsejének ezen leirása fölolvastatott, a halál utáni vizsgálat julius 12-én Báró von Düben tanár által létetett, kinek Santesson tanár és Lóvén főboncznok — prosector — segédkezet nyújtottak. A küllemre nézve utólagosan még következő észrevétel történt : „A királyi hulla az utolsó napok alatt semmi más változáson nem ment át, minthogy a bal váll mellső felületén néhány hálódad szürkésbarna folt — vibices — képződött. ,,A már említett pörkkel fedett fekvély , a keresztcsont baloldalán, bemetszésnél közepén 1V2, a széleken pedig 1 vonalnyi mélynek találtatott; a valódi bőr, valamint az alatta fekvő zsírszövet e helyen bizonyos kiterjedésben vérrel be van szűrődve. „A belső részek vizsgálata. „Fej. A fejtakaró halvány és vértelen. A koponyacsont vékony, igen csekély sőt csaknem semmi velős anyaggal; belső felületén mély, az edények és Pachion-mirigyek által hátrahagyott benyomások láthatók, melyeknél fogva a koponyacsont némely helyütt igen átlátszó. Ugyan e felületen az edények mentében apró csontos szemcsésedések — osteophyta — észlelhetők. „A keménykér a csonthoz erősen tapadt, a talán megvastagodott, kivált a sarlónyujtvány felé, s a pókháló és lágyagykérrel a hosszas öböl mentében összefügg. A keménykér eltávolítása után, az agygyurma kitolul (swells out) s a pókhálós és lágyagykért mérsékesen vértelinek és egészségesnek tünteti fel, egyvalamivel vastagabb szél kivételével a a hosszú barázda mentén, honnan számos Pachionféle mirigyek erednek. „Az agy tekervényei lelapultak annyira, hogy a barázdák szinte egészen eltűntek. — Az agyállomány színe felületén halványszürke, kissé vöröses. Az oldalgyomrácsok nyomásánál világos hullámzás érezhető. Metszésnél az agyállomány szürkés fehér színű s vérpontokkal mérsékelten pettyegetett. „Az oldalgyomrácsok együtt valami három obonnyi kissé zavaros savót tartalmaznak, tetemesen kitágítvák, kivált a hátsó szarvak felé. Bélésük úgy mint a szomszéd agyállomány 2 — 3 vonalnyira ellágyult és halvány, aludt tejhez hasonló (emollitio a 1 b a). — Az agy hátsó féltekéiben e fehér ellágyulás a gyomrácsok falától számitva jobb oldalt 1 hüvelyknyire, baloldalt ig 2 hüv. terjed, ellágyulási góczokat — foci — képezvén, melyek jobb oldalt kis dió, bal oldalt tyúktojás nagyságúak.'; 724