Orvosi Hetilap, 1859. november (3. évfolyam, 45-48. szám)

1859-11-06 / 45. szám

723 vége alatt soha oldalától nem távozott, s környezve a királyi család többi tagjaitól, kik vele fönséges házuk felejthetlen és soká próbált fejének halálos ágyánál térdeltek és keserűen sírtak. „Első nyoma azon idegbántalomnak, melyet imént leír­tam s mely a hold, királyt sírba dönté, már régen vala látható, ámbátor csak ő Felsége életének utolsó 6 — 8 évében tűnt fel határozottabb s elvégre oly részt jósló jelenségekben. Senki kinek szerencséje volt ő Felsége személyéhez közeledni, és alkalma őt hosszú élete folytán mindennapi találkozásoknál megvigyázni, meg nem tagadhatta csodálkozását azon rendki­­vüli elmeerőtől, melylyel ő Felsége a legkülönfélébb részleteket emlékezetében tartá, s nem szűnhető meg bámulni azon sebes felfogást, tévedéstől ment ítéletet és a kifejezés azon feltű­nő világosságát, mely minden beszédét jellegző. De egyszer­smind lehetlen, hogy vissza ne emlékezzék, miként ő Felsége néha közepette azon beszélgetésnek , melyre minden figyelmét irányzó, szórakozottnak látszott, s gondolatait valóban más tárgyra is átvivé, s őket azokon — hogy ha csak nem zavar­­tatok — nyugodni hagyó, közönségesen csak néhány pillana­tig , de néha több perczig is; mire a beszélgetést ismét foly­tató, mintha az félbe sem szakasztatott volna. Ő Felsége arczvonásainak s kivált tekintetének sajátságos kifejezése ily alkalommal, s a görcsös állapot vagyis az izomrendszer hol egyik hol másik helyén ugyanakkor jelentkező önkénytelen mozgásai, valószínűvé teszik, hogy e szórakozottság, mely néha igen gyakran ismétlődött, a gondolatszerv kezdődő bán­­talmából eredeti. E tüneményhez, melyet az idegrendszer fő­szervére kelle visszavinni, társult az utolsó években, mint már említve volt, az alvégtagok izmainak növekedő gyenge­sége s biztossághiány a mozgás összevetésében, mint való­színű következménye valamely organikus változásnak, vagy azon szervben egyedül, melytől a mozdképesség függ, vagy abban is , mely által a mozdulatok összhangzása eszközöltetik. A doncttani vizsgálat mely most létezni fog megmutatja, vál­jon az idegrendszer központi részeiben van-e valamely fölfe­dezhető szövetváltozás, vagy a működések zavara föllépett-e a nélkül, hogy a puszta szem képes volna fölismerni székét és természetét azon változásnak , melyet hogy jelen van föl kell tennünk, midőn a szerv működése meg van zavarva. E vizs­gálatnak azt is ki kellene mutatni, mily kóros változás jött létre a szív szövetében , mint oka azon rendellenes mozgások­nak, melyeknek ez életmű alkalmilag alá volt vetve. „Mielőtt e rövid jelentésemet a hold, király utolsó be­tegségéről befejezném , meg kell még említenem , hogy Huss és Malmsten tanárok a betegség kezdete óta a gyógyításban részt vettek, és hogy Conradi és Heiberg tanárok Norvégiá­ból tanácskozmány végett meghivattak, miután Faye tanár, 0 Felségének norvégiai rendes testorvosa, akkor hosszabb külföldi utazáson mulatott. Említetlenül hasonlóképen nem hagyhatom, hogy 0 Felsége betegségének gyógykezelése, két hónapig az utolsó év folytán Dr. Kuylenstjernára volt bízva, annak megkisérlése végett, váljon az állati magnetis­­m­usnak (! !) nem lesz-e jótékony(s befolyása, miután a rendes or­vosok kinyilatkoztatták , hogy Ő Felsége egészségének helyre­állítása a művészet határin túl fekszik. ,,P. D. Liljewald­, a bold. Oszkár király ő Felsége első r. testorvosa. „Stokholm július 12-én 1859. A királyi hulla, rothadás meggátlása végett, julius 9-én délutáni egy órakor, mirenyes olvadékkal fecskendezett be. Ez alkalommal következőképen íratott le „A holt­test külleme. „A királyi hulla, mely a jelenlevők által azonnal megis­­merteték, s melynek azezvonásai nyugodt kifejezéssel bírtak, a hold, király hálószobája egyik asztalán kiterítve találtatott. „Hullamerevség csupán a jobb térd 63 lábizületben s az állkapczán létezett. „Az egész test nagy mértékben el volt soványodva. A hosszú csontok és bordák dudorai, valamint a gerinczcsigo­­lyák tövisnyújtványai kiállottak. „Az egész hát területén s a c­ombok hátsó felületének felső részén csekély kékes foltok voltak láthatók. „Az orr bal oldalán körülbelül másfél hüvelyknyire a hegyétől és közel a házhoz , csekély felhorzsolás volt, állító­lag egy arezöntvény eltávolítása által halál után okozva. „Az alszárak mellső részén — anticrura — de kiváltkép a bal­lagon néhány kisebb nagyobb gombostűfej és borsó nagy­ságú, világos­barna folt észleltetett. E foltok hol különállot­­tak hol összefolytak, s a bőr felszíne fölé nem emelkedtek. „A jobb oldalon, a keresztcsont alsó éle fölött, az alfél felé egy pete alakú, hüvelyknyi hosszú sötétbarna folt volt, s fölötte és összefüggésben vele egy másik sárgás valamivel na­gyobb, félholdképű hasonnemű folt, mindkettő maradványa egy tökéletlenül begyógyult fekvélynek. „A bal oldalon, az imént leirt tájnak megfelelő helyen egy három hüvelyknyi hosszú és két hű­v. széles, még pörkkel fedett fekvély volt jelen. ..A jobb csipcsont felett, ennek egyesülése helyén a ke­resztcsonttal, felszínes 3/4 hüv. hosszú felhorzsolás volt látha­tó , s hasonló, de kisebb felhorzsolások a hat alsó (hát és ágyék) csigolya tövises nyujtványain is voltak jelen. „Ezen megtekintés után a bal fejütér nyittatott meg , és űrébe a szív felé befecskendett 1­/4 font tisztán kimosott mireny (arsen), 4 font lepárolt víz , és 5 font illatos olajokkal kevert tisztított terpetinszesz. A bőrbe tett metszés azután bevarratott s a királyi hulla az ágyba visszahelyeztetett. „In fidem protocolli. Dr A. Hilari­on Wi strand. Miután a test külsejének ezen leirása fölolvastatott, a halál utáni vizsgálat julius 12-én Báró von Düben tanár ál­tal létetett, kinek Santesson tanár és Lóvén főboncznok — prosector — segédkezet nyújtottak. A küllemre nézve utólagosan még következő észrevétel történt : „A királyi hulla az utolsó napok alatt semmi más válto­záson nem ment át, minthogy a bal váll mellső felületén né­hány hálódad szürkésbarna folt — vibices — képződött. ,,A már említett pörkkel fedett fekvély , a keresztcsont baloldalán, bemetszésnél közepén 1V2, a széleken pedig 1 vo­­nalnyi mélynek találtatott; a valódi bőr, valamint az alatta fekvő zsírszövet e helyen bizonyos kiterjedésben vérrel be van szűrődve. „A belső részek vizsgálata. „Fej. A fejtakaró halvány és vértelen. A koponyacsont vékony, igen csekély sőt csaknem semmi velős anyaggal; belső felületén mély, az edények és Pachion-mirigyek által hátrahagyott benyomások láthatók, melyeknél fogva a kopo­nyacsont némely helyütt igen átlátszó. Ugyan e felületen az edények mentében apró csontos szemcsésedések — osteophyta — észlelhetők. „A keménykér a csonthoz erősen tapadt, a talán meg­vastagodott, kivált a sarlónyujtvány felé, s a pókháló és lágyagykérrel a hosszas öböl mentében összefügg. A kemény­kér eltávolítása után, az agygyurma kitolul (swells out) s a pókhálós és lágyagykért mérsékesen vértelinek és egészséges­nek tünteti fel, egyvalamivel vastagabb szél kivételével a a hosszú barázda mentén, honnan számos Pachionféle mirigyek erednek. „Az agy tekervényei lelapultak annyira, hogy a barázdák szinte egészen eltűntek. — Az agyállomány színe felületén halvány­szürke, kissé vöröses. Az oldalgyomrácsok nyomásá­nál világos hullámzás érezhető. Metszésnél az agyállomány szürkés fehér színű s vérpontokkal mérsékelten pettyegetett. „Az oldalgyomrácsok együtt valami három obonnyi kissé zavaros savót tartalmaznak, tetemesen kitágítvák, kivált a hátsó szarvak felé. Bélésük úgy mint a szomszéd agyállomány 2 — 3 vonalnyira ellágyult és halvány, aludt tejhez hasonló (emollitio a 1 b a). — Az agy hátsó féltekéiben e fehér ellágyul­ás a gyomrácsok falától számit­va jobb oldalt 1 hü­velyknyire, baloldalt ig 2 hüv. terjed, ellágyulási góczokat — foci — képezvén, melyek jobb oldalt kis dió, bal oldalt tyúktojás nagyságúak.'; 724

Next