Orvosi Hetilap, 1860. szeptember (4. évfolyam, 36-40. szám)
1860-09-16 / 38. szám
743 744 fényt, hogy idegen testek a szaruhártyát oly gyakran érik, ha a szemhéjak ezen ösztönszerű bezárása azt elegendőképen védi. A dolog tulajdonképen úgy történik, hogy az ember az egész folyamat nagy sebessége miatt az egyes mechanikai mozzanatokat észrevenni nem képes, s azt hiszi, miszerint , a szemet még az idegen test oda érkezése előtt hunyta be. Nem is igen képzelhetjük magunknak a szaruhártya és lencsetok beszakadását oly zúzódásnál, mely a szemtekét csak a szemhéjakon át érte, hogy ha csak tömege (Masse) által nagy erővel nem hatott a zúzó test, de kis vasszálkánál, melynek a szemhéján is alig lehet egy kis nyomát találni, erre senki sem fog gondolni. Az egészséges szaruhártya nagy rugékonysággal és ellentállási képességgel bír, s mindnyájan tudjuk mily hosszú idő kívántatik — még jelentékeny szarufekélyedzésnél is — arra, hogy ezen hártya a szembeni erős nyomás által fölrepesztessék. A történteket enélfogva akként kell megítélnünk, hogy a szálka a szaruhártyát érte, azt a lencsetokkal együtt bevágta, s az e mellett kiömlő viznedvvel együtt, meg a lencse előretalulása, valamint saját súlyánál fogva is a szembeljéből ismét kiesett, mielőtt még a beteg szemhéját tökéletesen behunyhatta volna. A második kérdésre, hogy váljon a szálka vagy annak egy része benn maradt-e még a szemben, feltűnő ugyan, hogy a szivárvány hártya följebb megnevezett része oly függélyesen a szaruhártya felé irányul, mintha háta mögött levő idegen test által fölemeltetnék ; de miután a szivárvány e helyen maga is megsérült — amint ezt a levált szőlőfestényből látni —, idegen test jelenléte nélkül is megfoghatjuk az ektopiának ezen nemét a kamranedv kifolyása után. Hiányzik továbbá tapintásnál és kutaszolásnál minden fájdalom, melynek mégis jelen kellene lenni, ha valamely idegen többé- kevésbbé hegyes test a szivárványidegeket közvetlenül érintené. A kórjóslatra nézve ezen kérdés eldöntése a legnagyobb fontossággal bír, mert a legroszabb másod bajoktól félnünk nem kell, mihelyt az iránt tisztában vagyunk, hogy a seb behegedése után a szem belső részeit semmi idegen test nem fogja újra meg újra izgathatni. Azonban a lencsetok sérülése és a lencse kezdődő homályosodásánál, miket itt már constatiroztunk, még más szint oly fontos veszélyt kell figyelembe vennünk, s ez a gyorsan haladó lencse felpöffedéssel járó glaukomatosus szövemény, melynek a sebzett szem nagyrészt áldozatául szokott esni. Ezen tapasztalat már régi, de életkoriam alapját azelőtt megfejteni nem tudták, mert a lázideg kivájulata (Lehnerven- Excavation) támadásának feltéteit, valamint ennek közvetlen következményeit a világosság megérzésére nem ismerték. A nagy s itt-ott a legmagasabb fokra hágó szembeni nyomás, mely a szabványos idült s legtöbb esetben a heveny glaukómánál is az érhártya hajszáledényfonata bővebb elválasztása által eszközöltetik, az imént említett sebzéseknél az összes lencserendszer hirtelen felpuffadása által jö létre, s e nyomás itt annál veszélyesebb, mivel a kevéssel ezelőtt tökéletesen ép lencseállomány nem lévén még kellően átnedülve, a mellső kamrában történő felszívódás a felpuffadással egyenlépést nem tarthat. A betegnek ezek szerint azonnal lábellenes gyógyszerelést rendeltünk, figyelmeztetvén őt egyszersmind arra, hogy bizonyos tünemények megjelenésénél műtétet kellene tennünk, mire ő annál könnyebben reá állott, mivel a látképesség perczről perezre csökkent A láza atropin becseppentésekkel mérsékelten nyitva tartatott, hanyatt fekvés rendeltetett s nehány nadály és hideg borogatások alkalmaztattak. Három nap hosszat a körfolyamat egészen megnyugtató volt; a helybeli visszahatás mérsékelt, átalános tünemények alig észlelhetők; az elhomályosodás a lencse minden rétegeit áthatotta; a látképesség tisztán a világosság érzeletére korlátlódott: fájdalom szinte tökéletesen hiányzott. Negyed napra a sebzés után a beteg fájdalomról panaszkodik a szemében, de még inkább a szemgödör feletti tájon, mely csaknem kiállhatlanná vált, a szem erősen be van lövelve, kényezik,s észrevehetően keményebb lett, szóval a másod glaukoma minden jelenségeit tünteti fel. Itt egy pillanatig sem lehetett késni, ha a lázideg kivájulásának elejét akarjuk venni. A beteg fekvő helyzetében, a szokott módon előbb az iridectomiát vittük véghez kifelé és elegendő mértékben, azután cystotommal ugyanezen irányban a lencsetokot többszörösen felhasítottuk s Haviér kanalával az egész lencseállományt eltávolítottuk. Ezen műtét alatt csak egyszer kellett a kanalat a szaruhártya sebén bevinni, egyébként a műszer odanyomásával a seb külső ajkához s gyöngéd egyidejű ellen feszítéssel az ellenkező oldalról sikerült az elmállott pépes lencseállományt tökéletesen eltávolítani. Miután a szivárványhártya nem vérzett s a műtét a lehető legnagyobb kímélettel vizetett véghez, a gyógyulás is a legkedvezőbb körülmények közt két nap alatt bekövetkezett. A látképesség a beteg meglepetésére azonnal helyre állott, s a legközelebbi napokban annyira javult, hogy nemsokára azután alkalmas domború szemüveg segítségével nagyobb nyomtatást olvashatott. A látképesség ereje azóta semmi változást nem szenvedett. Hogy a fájdalom s az izgatás egyéb tüneményei a műtét utáni nap tökéletesen megszűntek, alig szükség említeni. A szem eltorzítása nagy körták (excentrisch) láta által kézművesnél alig vehető tekintetbe, annál inkább, mivel a látképesség már mintegy meg volt semmisítve és mindenkorra elvesztve. A mellső szár (Synechia anterior) az eredeti seb helyén természetesen megmaradt. Schuh tanár sebészi kórodájából Bécsben. ínycsucsor (epulis) a balarczfélen. Közli Dr. Mayer Ágoston műtőnövendék. Bruckner Karolina 17 éves, kath. hajadon, csizmadia leánya Pozsonyból, beteg soha sem volt, kivévén balarcza orbánczát melyben múlt Augustusban szenvedett, azonban négy hét alatt ettől is megszabadult. Jelen baját a mult October-