Orvosi Hetilap, 1861. május (5. évfolyam, 18-21. szám)
1861-05-26 / 21. szám
fl « LAPest, 1861. Május 26. Slétaftéld ár . helybe.t» 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. mtééken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot ■tilt körlemények és fizetések bérmentesen küldendők, fürdetések közdhetnek soronkéc 14 újkvírt. Megjrlsitik minden vasárult. Be?rendelhetni minden es. kir. posta-hivatalnál, a saaifőosztónél újtér 10-dik szám, és a kiadónál DercUyaateza 12-dik szám. IVStfl aesenemei» bwrvimcw it uj»uu. a*»ui. ORVOSI HETILAP. Tartalom : H i r s c h e r tr. : Szemészgyakorlati közlemények. IV. Vasszil kritik betokolisa a mellső szeracsarnokba. — Fehér N.: Gyilkosság vagy öngyilkosság ? Orvostörvényszéki eset. Hartung tudortól. — Lapszemle. Megkövesült ondó. — A curara nehézkór elleti. — Bajakóros szivárványlob gyermeknél. — Kletzinsky nézete a tejről. — Az atypicus arezzsába gyógyítása. Tárcsa Balogh Kálmán tr. Az emberi bőr. Egészségtani tanulmány. II. A mosakodásról. — Budapesti orvosegylet. — A magyar k. természettudományi társulat— Vegyesek. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlöny . 4 A «1 ■ Mát. 4“^W 4V» ■ ~y S% nA . Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. SZEMÉSZGYAKORLATI KÖZLEMÉNYEK. Hirschler tudortól. IV. Vasszálkának betokolása (Einkapselung) a mellső szem csarnokba. Kon . . Gr. kárpitos 1852. év tavaszán, bal személyben jelenlévő fájdalmak és gyöngülő láttehetség miatt hozzám orvosi tanács végett folyamodott. Három nappal azelőtt munka közben, finom angol kalapácsról egy szálka pattant volt bal szemébe, mire azonnal segélyt keresett. Az orvos a szálkát állítólag eltávolítá s őt azzal biztatá, hogy néhány órai hideg borogatások alkalmazása után bátran ismét munkájához foghat. Daczára e biztatásnak nemcsak fájdalmai szaporodását tapasztalja a sértett szemben és annak környékén, hanem nagy rémülettel látképessége homályosodását is veszi észre s munkáját folytatni tökéletesen képtelen. A beteg szem első megtekintésénél a friss szivárványlob (iritis) minden tüneményei voltak láthatók, úgymint : szűk láta, erősen zöldre változott szivárvány, savószerűen könnyedén megzavarodott víznedv. A látában és annak szélein még semmi izzadmány nem mutatkozott. A szem közelebbi vizsgálatánál mindjárt kitűnt, hogy a szivárvány izgatottsága egyedül az említett aczélszálkának köszönhető, mivel az csak látszólag távolíttatott el, valósággal azonban a mellső szemcsarnokban maradt. A szürkésszékes, most már szennyessárga színbe játszó aczélszálka a kamra felső-külső negyedében fészkel s a szaruhártyától a szivárványra híd gyanánt nyúlik el. Iránya könnyedén ki és fölfelé tart; azon hely hol az a szaruhártya hátsó felületét érinti 1% voll alnyira esik ennek szélétől; a szivárványnak fordult vége keskenyebbnek látszik s ennek szövetében eltűnik. A szaruhártya külső felületén egy kölesszem mekkoraságú, kissé homályos ponton felismerhető azon hely, melyen az idegen test a szembe hatott, de nyílást vagy állomány veszteséget észrevenni nem lehet. Ezenkívül a szemteke szilárd, rugalmas mivolta s a mellső kamrának épsége világosan mutatják, hogy a jelen volt szaruhártya-seb már tökéletesen bezáródott. A szivárványláb jelenségeinek gyors növekedésénél fogva a szálka azonnali eltávolítása a szemtekéből életkérdéssé vált az utóbbira nézve. Csak azon fordult meg a kérdés, hogy mi módon kelljen a műtétet véghez vinni. Már kétszer volt alkalmam hasonló vasszálkákat a mellső szemcsarnokban észlelni, de mindkét esetben a kivétel könnyen sikerült, miután az eredeti szaruseb csak kissé összetapadva, a szemteke még puha és a szaruhártyára, a szálka egyik oldalán, gyakorlott egyszerű nyomás elegendő volt arra, hogy ez utóbbi kifelé nyomassák és oly állásba jusson, miszerint azt a csipeszszel meg lehessen fogni. Itt ellenben, hol hasonló eljárás alkalmazásánál mindenekelőtt a szaruhártyát közvetlen az idegen test fölött kellett volna bemetszenem, attól kell tartanom, hogy a metszés a szálkát meg fogja fordítani és annak a csarnok alapjáral leesését eszközölni. Az alkalmazásba vett műtét azonban — bár későn — meggyőzött aggodalmam alaptalanságáról, mert kitűnt, hogy a szálka a szivárvány szövetébe kampószerűen be volt akasztva, s azótai tapasztalataim általán hiányosnak tüntetik fel az akkor követett eljárásomat. Én a szálka eltávolítása végett a szaruhártya szélén egy oldalmetszést tettem, mely épen az idegen test irányának felelt meg. Miután a víznedv kifolyt, előbb az egyenes, utóbb a görbe szivárványcsipeszt vezettem be, s a szálkát ez úton eltávolítani igyekeztem, de híjába. Azt gondolván, hogy a seb kicsinysége nehezíti a műtétei sikerülését, a vonalszerű nyílást a Desmarres-féle tompa késsel (couteau mousse) — mit e czélra különösen ajánlhatok — előbb fel- azután aláfelé tágítottam ; azonban többszörös úgy a betegre mint a nézőkre nézve kínos — mert sikeretlen — kisérletek által meggyőződtem, hogy ez úton czélomat elérni nem fogom. A szálka nyilván a szivárvány szövetébe be volt horgolva, miután ez a kihúzás minden kísérleténél a betegnek nagy fájdalmat okozó rongálást szenvedett A víznedv tökéletes kiürülése következtében a szemteke az alatt oly puha lett, hogy a szilárdítására használt fogónak (ez rendesen ophthalmostatom minden 21