Orvosi Hetilap, 1861. október (5. évfolyam, 40-43. szám)
1861-10-20 / 42. szám
Pest, 1801. Szj. October 20. f£10fízete-i ár , helyben 4 frt. 50 kr., egész tv 9 ír vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot tető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek ferénkén 14 újkrtrl. Vkstjt’irMink iiiiitdeti vanannip. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél új tér 10-dik szám, és a kiadónál Dorotty autera 32-dik szám. ORVOSI HETILAP Honis külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Ötödik O0 ÉV Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Jamil. Tartalom : Bókás János tr. : Adatok a gyermekek agybántalmaihoz. I. Külső agyvízkór (Vége). — Károlyi Sámuel tr.: Tizenegy éves őrültség? vagy tizenegy éves tettetés? Casper után. (Folyt) — Lapszemle: Mérgezési eset Indiában. — Glycerinkenőcs. — Az oltás gyógyhatású bujakór ellen a moszkovai lelenczházban. Tárcza : A humanistikus és természettudományok. — Tóth Sándor tr. : Fürdői levelek. VI. Vihnye. — Vegyesek. — Pályázatok. Adatok a gyermekek agybántalmaihoz.* I. Külső agyvízkór (Hydrocephalus externus). Bókai János , szegény-gyermekkórházi igazgató-főorvostól. (Vége.) Előrebocsátván általában azon kórtüneteket, melyekből határozottan koponya-űrbéli sávos gyelemre (agyvízkórra) következtetni lehetett, megfejtendő vala továbbá: váljon ezen sávos gyülem heveny vagy idült kórfolyam eredménye-e ? és ha idülté, váljon szerzett vagy veleszült-e a kórállapot? — Amint fent említettük, a bántalmat ez esetben idült és pedig veleszült agyvízkórnak tartottuk. Erre nézve, a kórelőzmény és a kórtünetek hiányossága mellett, csakis a születés óta észlelt nagyobb fej, a koponyának angolkóros, puha, megvékonyodott csontjai, az aránytalanság a koponya és arcz között, a fejnek már fenn érintett egyéb tüneteivel szolgálhattak irányal a veleszült agyvízkór fölismerésében. Ezeken kívül nem ismerünk jellegzőbb kórtüneteket, melyekre a kór ismét több biztossággal lehetne alapítani, sőt sokszor a veleszült agyvízkór az első hetekben alig ismerhető fel más tüneményekből, mint csupán a nagyobb koponyából és a fejnek nehéz tartásából. Esetünkben megerősítve véltük a kórismét még azon körülmény által is, hogy gümőkóros korcsvegyet gyaníttatni engedő bőralatti mirigydagokat, melyeket gümőkóros gyermekeknél jobbadán a nyakon és lágyékban találunk, és idült kiltegeket nem leltünk, így tehát gümös agykérlábbal járó agyvízkórt indokolva fel sem tehettünk. Ezeknek meghatározása után nehezebb volt a feladatot földeríteni: váljon belső agyvízkór (savós gyülem az agy gyomrácsaiban), vagy külsősavós gyülem a koponya és agy közötti űrben, vagyis az úgynevezett agyburok-tömlőben. ( Arachnoidealsack) képezi-e észlelésünk és orvoslásunk tárgyát ? Nézetünket eziránt tényleges kórtünetekre, melyek taglalásunknak biztos alapul szolgálhattak volna, nem fektethettük, mert, ha az elősorolt tüneteken végig *) tekintünk, látjuk, hogy ezek valamennyien belső agyvízkórnál is feltalálhatók; nélkülöztük azonban a kórtünetek sorában a kancsalságot, melyet belső agyvízkórnál és alapi agykórlábnál (meningitis basilaris), habár csekély fokban, de eddig mindig észleltünk, mivel itt a szem izmait ellátó mozdidegek az izzadmány közvetlen behatásának kitévék. Ezen hiányzó kórtünet, a mellső és hátsó kutacs és a széles varrányok kőrtakarójának nagy ruganyosságával és domborodásával, bennünk , kórismét fejtegetésünknél, külső agyvízkór iránti gyanút ébresztett; ennek folytán aztán a hullában a koponyát szintén nem a szokásos bonczolati szabályok szerint, hanem ezektől eltérőleg a fenn említett módon nyitottuk fel, hogy így a kóros változások felől magunknak annál tökéletesebb képet szerezhessünk, mi csakugyan sikerült is. A belső és külső agyvízkór közötti kór ismét nehézségeket Legendre is bizonyítja, ki szerint azonban ezen megkülönböztetés alapját „inkább az okok természete és a lefolyás módja, mint maguk a kórtünetek képzik.“ Szerinte az idült belső agyvízkór igen hamar a születés után lép föl, sőt néha veleszült is; a fej lassan nagyobbodik s ily módon néha roppant terjedelmet nyerhet; e bántalomra nézve alkalmi ok ki nem nyomozható. A pókhálókér savós gyüleme ellenben Legendre szerint sohasem veleszült és többnyire csak az életkor 11-ik hónapjában, tehát a fogzás ideje alatt lép föl. A fej lassan nagyobbodik, de oly nevezetes terjedelmet mint a belső agyvízkórnál sohasem nyer, s végtére a külső agyvízkórt görcsök vagy agytünetek, melyek az agykór-vérömlenyt jelezik, mindig megelőzik. Ezekre vonatkozó észrevételeinket további fejtegetésünk foglalandja magában. Külső agyvízkór iránti gyanúnknál fogva szükségképen azon kórállapotokra kellett figyelmünket fordítani, melyek az agykerek közti savós gyülem létrejöttét elősegíthetik, vagy egyenesen okozhatják. Mint ilyen első helyen említendő az agygyomrocsok vízkórja, ennél a nagyfokú savós gyülem nyomást gyakorol a gyomrocsok falaira, nevezetesen az eresztékekre, s ezeket kitágítja, azáltal nagyobbodván a belir, megvékonyodik a gyomrácsokat övedző 42 *) Lásd lapunk 40-ik számát.